„Kategória:Gasteria” változatai közötti eltérés

• Gasteria Duval, 1809

A nemzetség neve a görög gaster (gyomor vagy has) szóból ered. Ez a morfológiai elnevezés a virágok jellegzetes, alul fúvott, pocakos alakjára utal, amely a cső alapjánál figyelhető meg.

• Gasteria disticha (Linnaeus) Haworth; Gyűjtő: Francis Masson, Dél-Afrika.

Első leírása: Henri-Auguste Duval írta le 1809-ben, elkülönítve az addig az Aloe nemzetségbe sorolt fajokat.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Henri-Auguste Duval, 1809.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Aloe sect. Gasteria (Duval) Roemer & Schultes

A nemzetség tagjai évelő, pozsgás növények. A szár általában nagyon rövid vagy hiányzik, de néhány fajnál idővel megnyúlhat. A levelek húsosak, nyelv alakúak vagy háromszögűek, gyakran két sorba rendezettek (disztichon), vagy spirális rozettát alkotnak. A levelek felülete gyakran bőrszerű, színe sötétzöld, melyet számos fehér vagy halványzöld, kiemelkedő szemölcsök vagy foltok borítanak. A levelek széle lehet sima vagy fűrészes. A gyökér-rendszer vastag, húsos, raktározó funkciót is ellát.

A virágzat egy hosszú, egyszerű vagy elágazó fürt, amely a levélhónaljból (axilla) ered. A virág-ok bókolók, jellegzetesen görbültek.

• Takarólevelek: A lepellevél-ek összeforrtak, csövet alkotnak, amely az alapjánál látványosan megduzzadt (“hasas”). A lepel színe jellemzően a rózsaszíntől a narancsvörösig terjed, a csúcsán zöldes sávokkal.
• Ivarlevelek: A porzószálak a lepelcsőben helyezkednek el, a portokok kicsik. A termő felső állású, a bibeszál vékony, a bibe pedig apró.

A termés egy háromrekeszű, száraz toktermés.

• Magja: Lapított, fekete vagy sötétbarna, gyakran keskeny szárnnyal rendelkezik a széllel való terjedéshez.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség szinte kizárólag a Dél-afrikai Köztársaság területén honos, különösen a déli és délkeleti partvidéki területeken, valamint a Namíbia déli részén és Szváziföld (Eswatini) területén.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Árnyéktűrő növények, amelyek gyakran sziklahasadékokban vagy cserjék védelmében élnek. Számos faj litofiton életmódot folytat. Jól alkalmazkodtak a száraz körülményekhez, de a tűző napot kevésbé bírják, mint sok más szukkulens.

Rendkívül népszerű szobanövények, mivel jól bírják a gyengébb fényviszonyokat is. Jó vízelvezetésű, ásványi anyagokban gazdag talajt igényelnek. Öntözésük mérsékelt legyen, a két öntözés között hagyni kell a földet kiszáradni. Szaporításuk levéldugvánnyal vagy sarjakkal is lehetséges.

Hasonlítanak az Aloe és Haworthia nemzetségekre. Fő megkülönböztető bélyegük a pocakos, görbült virágforma, valamint a gyakran két sorba rendezett, szemölcsös levelek. Könnyen hibridizálódnak rokon nemzetségekkel, így jöttek létre a népszerű ×Gasteraloe (Gasteria × Aloe) és ×Gasterhaworthia taxonok.

Az APG IV rendszer szerint az Asphodelaceae (Aszfodéloszfélék) család tagjai. Molekuláris adatok alapján szoros rokonságban állnak az Aloe és Astroloba nemzetségekkel. A nemzetségen belül a fajok elkülönítése néha nehéz a nagyfokú morfológiai változatosság és a természetes hibridizáció miatt.

• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Gasteria
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.llifle.com/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Gasteria