Gymnocalycium neuhuberi

Gymnocalycium neuhuberi
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium neuhuberi

Tudományos név

• Gymnocalycium neuhuberi H.Till & W.Till in Gymnocalycium 5(1): 59. 1992 sec. Charles 2009
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „gymnos” = meztelen, csupasz és „calyx” = kehely, csésze szavakból ered, utalva a virágcső, a magház és az az alatti rész szőrtelen, tövistelen mivoltára.
• A fajnév Gert Neuhuber nevét viseli, aki az osztrák Gymnocalycium munkacsoport tagja, a nemzetség specialistája, kaktuszgyűjtő, és elsőként találta meg a fajt élőhelyén.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
• Első leírása: Gymnocalycium 1 (5): 59–60 (1992)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: H. Till & W. Till 1992
• Szinonima alapleírás: František Frič 1929 (Gymnocalycium curvispinum)

Fotó: Holló László

Fotó: Holló László

Fotó: Mánfai Gyula

A(z) Gymnocalycium neuhuberi szinonimái

• Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Gyökérzete szétágazó. Szukkulens szára magányos, lapított gömb alakú, szürkészöld, 48 mm magas és 70 mm átmérőjű. Csúcsa enyhén besüllyedt és tövisekkel védett.

Bordák

9–12 bordája van, hullámos hossz- és mély keresztbarázdákkal, az alapnál szélesebb, szemölcsszerű dudorokra tagoltan.

Areolák

15–20 mm távolságra állnak egymástól, hosszúkásak, 6–7 mm átmérőjűek. Csak a csúcs közelében gyapjúfilcesek, idős korban csupaszok.

Tövisek

• Középtövis: fiatal areolákon 1, idős areolákon akár 4
• Peremtövis: legtöbbször 9 db, 11–12 mm hosszú

Árszerűek, erősek, színük sárga, narancsos vagy barna tővel. A tövisek általában egységes irányultságúak, a fiatal és idős areolák között jelentős különbségek lehetnek.

Generatív test

Virág

A virág a csúcs közeli areolákból fejlődik, 27–36 mm hosszú és 26–34 mm szélesre nyílik, rövid tölcsér alakú, színe lila.

• Lepellevelek: külső lepellevelek lapát–lándzsa alakúak, 21 × 6 mm-esek, lila színűek sötétzöld középcsíkkal; belső lepellevelek lándzsásak, kb. 13 × 4 mm-esek, lila színűek sötétebb középcsíkkal

A pericarpellum 6–7 mm hosszú, 9–10 mm átmérőjű, barnás hegyű pikkelyekkel borított.

Porzás

Porzószálai két sorban állnak, fehérek, 5–6 mm hosszúak. A portokok sárgák, kb. 0,8 mm átmérőjűek. A bibeszál fehér, 12–14 mm hosszú, 9 krémfehér bibeággal.

Termés

Fordított tojás alakú bogyó, 15–18 mm hosszú és 10–12 mm átmérőjű, sötétzöld, oldalról helyenként felhasadó.

• Magja: kb. 1,2 mm hosszú, fekete, apró dudoros maghéjjal és nagy, lapos köldök-csírakapu régióval

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Argentína, San Luis tartomány
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a San Luis hegység déli részének nyugati oldalán, kb. 1300 m-en, bozótos élőhelyeken. Alapkőzete magmatit és gránit, aprózódott gránit talajjal és vékony humuszréteggel. Télen akár –15 °C-ig is lehűlhet a levegő, de a laza, száraz talaj miatt a növények nem károsodnak jelentősen.

Fotó: Szigetvári József

Kultúrában tartás

Saját gyökerén is jól fejlődő faj. Tápdús, jó vízáteresztő, enyhén savanyú talajt igényel. Nyáron a tartós erős napsütéstől árnyékolni kell, de friss, mozgó levegőt igényel. Télen szárazon tartandó, 6–10 °C-on teleltethető. Lakásban (pl. ablakpárkányon) is tartható megfelelő körülmények között. Magról és sarjról is könnyen szaporítható.

Egyéb

A faj változékonysága a magoncokon is jól megfigyelhető.

Szerzők

• Szöveg: Mánfai Gyula
• Kép: Holló László, Mánfai Gyula
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 205. kártya