Delosperma herbeum

Delosperma herbeum
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség- csoport	Ruschieae
Nemzetség	Delosperma
Faj	Delosperma herbeum

Tudományos név

• Delosperma herbeum (N. E. Br.) N. E. Brown 1926
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév ógörög eredetű, jelentése hozzávetőleg: látható mag („delos” = látható, szemmel látható, szembetűnő, világos; „sperma” = mag). A név arra utal, hogy a nemzetség fajainak toktermésében a rekeszek nyitottak, a magok láthatók.
• A fajnév a latin „herbeum” szóból származik, utalva a taxon lágyszárú, gyakran egyéves, fűszerű hajtásaira.

Típuspéldány

• Első leírása: Journal of the Linnean Society, Botany 45: 108, 1920.

Szinonimák

• Mesembryanthemum herbeum NEBr.
• Delosperma framesii L.Bolus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Fotó: Lukoczki Zoltán

• 3–5 hajtásból álló lágyszárú növény, erős főgyökérrel.
• Hajtások felállók, egyévesek vagy áttelelők a körülményektől függően.
• Hajtaásokat apró, szemölcsszerű képződmények, ún. bőrszöveti papillák borítják, amelyek víztartó sejtek.
• Levelek a hajtásszáron csomókban, átellenesen állnak, csomók között 5–20 mm távolság.
• Levelek szálasak vagy félhenger alakúak, felső oldaluk vályúszerűen mélyült, hosszuk 20–40 mm, szélességük 2,5–4 mm, papillás felületűek.

Virág

• Virágok a hajtások végén többesével, bogernyő virágzatban.
• Átmérőjük 10–18 mm, kb. 30 db fehér, sziromszerű lepellevéllel. Egyes populációkban elnyílás előtt lilássá válhatnak.
• A nemzetségre jellemző álporzók jelen vannak, fehérek, akárcsak a valódi porzók.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Termés

• Ötrekeszű, beszáradó, nedvesség hatására felnyíló toktermés.
• Magvak gömbölyűek, világosbarnák, finom, kiemelkedő felületi mintázattal.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Dél-Afrikai Köztársaság, Gauteng tartomány.
• Élőhely: Sok kisebb populáció, amelyek kedvezőtlen időjárás esetén évekre eltűnhetnek, majd ismét megjelennek. Nyílt terepen, bokrok és akáciafák közelében, gyakran agyagos talajon, szárazabb füves területeken. Élőhelyeit gyakran felégetik, a vaskos gyökerek túlélést biztosítanak.
• A tartomány magasföldi jellegű (átlagos magasság 1500 m), éves csapadék kb. 700 mm, nagy része nyáron esik, telek szárazak és hűvösek, fagy előfordul.

Kultúrában tartás

Fotó: Lukoczki Zoltán

• Egyszerűen nevelhető faj, talajra nem érzékeny.
• Tavasztól őszig szabadban tartható, csapadék elleni védelem nélkül. Szárazságtűrése jó, de rendszeres öntözéssel szebben fejlődik és gazdagabban virágzik.
• Virágzása június elejétől szeptember végéig.
• Télen enyhén fűtött vagy fűtetlen növényházban, illetve szabadban, csapadék elleni védelem mellett tartható. Erős fagyhatás a hajtások elhalását okozhatja, ilyenkor tavasszal új hajtásokat fejleszt.

Szerzők

• Szöveg és kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 532. kártya