„Pfeiffera monacantha” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
= | {{Taxonbox | accepted = Pfeiffera monacantha (Griseb.) P.V.Heath 1994 | synonym = Rhipsalis monacantha Griseb. 1879 }} | ||
=== A név eredete, etimológia === | |||
* A nemzetségnév, a ''Pfeiffera'' '''[[Ludwig Karl Georg Pfeiffer]]''' (1805–1877) német orvos és botanikus emlékét őrzi. A faji jelző, a ''monacantha'' görög eredetű összetétel: a ''monos'' (μόνος = egyetlen, magányos) és az ''akantha'' (ἄκανθα = tövis) szavakból származik, ami a faj areoláira jellemzően magányosan fejlődő töviseire utal. A taxont eredetileg '''[[August Heinrich Rudolf Grisebach]]''' írta le 1879-ben, majd jelenlegi érvényes nemzetségi besorolását '''[[Philip Richard Heath]]''' végezte el 1994-ben. | |||
A ''monacantha'' (' | |||
=== | === Típus === | ||
'''Első leírása:''' | * ''Pfeiffera monacantha'' (Griseb.) P.V.Heath; Gyűjtő: '''[[August Heinrich Rudolf Grisebach]]''', Argentína, Salta, Orán környéke, 1873. | ||
* '''Első leírása:''' Abh. Königl. Ges. Wiss. Göttingen 24: 140 (1879) mint ''Rhipsalis monacantha'' Griseb. | |||
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' '''[[Philip Richard Heath]]''', 1994 | |||
{{Típusfaj | Pfeiffera monacantha | limit=5}} | |||
{{Kaktusz szinonimák}} | |||
== Alaktani, morfológiai jellemzők == | == Alaktani, morfológiai jellemzők == | ||
=== Vegetatív test === | === Vegetatív test === | ||
==== Hajtás, szár, levél, gyökér ==== | |||
==== Hajtás, szár ==== | A faj tagjai többnyire ''epifiton'', ritkábban ''litofiton'' életmódot folytató, kezdetben felegyenesedő, később teljesen lecsüngő habitusú növények. A '''hajtás''' rendkívül gazdagon elágazó, az elágazódások leggyakrabban a szártagok középső harmadában (mezotóniásan) jelentkeznek. A '''szár''' húsos, lédús, az idősebb részeken fásodó; a szártagok lapítottak, szalagszerűek, vaskosak, 2-3 cm szélesek, mattzöld vagy sárgászöld színűek, esetenként vöröses szegéllyel. Valódi '''levél''' vagy '''levelek''' nincsenek. A növény kapaszkodását sekély, finom rostos '''gyökérzet''' biztosítja. A szártagok élein hullámos '''bordák''' vagy tompa '''szemölcsök''' különíthetők el. Az '''axillák''' védelmében ülő '''areolák''' a szár élein, a bemélyedésekben helyezkednek el, kevés fehér gyapjút hordoznak. A nómenklatúrának megfelelően az areolákon a '''tövisek''' száma csekély: leggyakrabban csupán 1 (ritkán 2) rövid, 1-4 mm hosszú, sárgás vagy barnás, merev, tűszerű '''középtövis''' vagy '''peremtövis''' fejlődik, melyek az idősebb szárfázisokban is megmaradnak. | ||
A | |||
1- | |||
=== Generatív test === | === Generatív test === | ||
==== Virág ==== | ==== Virág ==== | ||
A | A magányos, laterális elhelyezkedésű '''virág''' nappal nyílik, tölcsér vagy széles harang alakú, 1,5-2 cm átmérőjű. Színe feltűnő, ragyogó viaszsárga, narancssárga vagy mély narancsszínű. A '''virágzat''' hiányzik, a virágok magányosan fejlődnek az areolákból. | ||
* '''Takarólevelek:''' A virágtengelyen elhelyezkedő húsos, zöldes-narancs '''külső lepellevél'''-köröket szélesre nyíló, sziromszerű, lángoló narancsszínű, lándzsás vagy ovális '''belső lepellevél'''-csoport követi. | |||
* '''Ivarlevelek:''' Számos, a lepleknél rövidebb, krémszínű vagy fehéres '''porzószálak''' és apró sárgás '''portokok''' alkotják a hímrendszert; az alsó állású '''termő''' felett vékony '''bibeszál''' emelkedik ki, melynek végén a 4-6 ágú '''bibe''' fehéresen szétterül. | |||
==== Termés ==== | ==== Termés ==== | ||
A | A '''termések''' gömbölyű, lédús, húsos bogyók, melyek éretten áttetszőek, fehéres-rózsaszínes, narancsvörös vagy vöröses árnyalatúak, átmérőjük 8-10 mm, felületük többnyire csupasz. | ||
* '''Magja:''' | * '''Magja:''' A '''magok''' megnyúltak, fényes feketék, és a pulpatérben jellegzetesen hosszú, esetenként elágazó funikulusszal (magkocsánnyal) rögzülnek. | ||
== Elterjedés és élőhely == | == Elterjedés és élőhely == | ||
* ''' | * '''Földrajzi elterjedés:''' '''Dél-Amerika''' belső területei: északnyugat-'''Argentína''' (Jujuy, Salta, Tucumán tartományok) és '''Bolívia''' (Chuquisaca, Cochabamba, La Paz, Santa Cruz, Tarija departamentumok) szubtrópusi zónái. | ||
* ''' | * '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Elsősorban hegyvidéki szubtrópusi és trópusi nedves erdők, valamint köderdők lakója 600 és 2000 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Megtelepedhet humuszban gazdag sziklahasadékokban mint ''litofiton'', de leggyakrabban idős erdei fák törzsén és ágain él ''epifiton'' életmódot. Párás, fagymentes, kiegyenlített klímát igényel, ahol sűrű növénytársulásokat alkot mohákkal, páfrányokkal és különféle broméliákkal. | ||
== Kultúrában tartás == | == Kultúrában tartás == | ||
A '' | A kultúrában hálás, viszonylag könnyen tartható növény, ha figyelembe vesszük erdei ''epifiton'' származását. Nem tartható a sivatagi kaktuszok hagyományos, kötött, meszes talajában; laza, tőzeges, orchideafölddel és perlittel kevert, enyhén savanyú, kiváló vízáteresztő közeget igényel. Félárnyékos elhelyezést kedvel, a közvetlen, tűző déli naptól a hajtásai megégnek és sárgulnak. A növekedési időszakban rendszeres öntözést és magas páratartalmat igényel, a földjét ne hagyjuk teljesen kiszáradni, de a pangó vizet mindig öntsük ki alóla. Télen hűvös (10-15 °C-os), fagymentes helyen, minimális öntözés mellett pihentessük. | ||
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | == Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | ||
A ''Pfeiffera monacantha'' legfőbb megkülönböztető bélyege a széles, lapított, többnyire kétélű szárrendszer és a ragyogó narancsszínű virágzat, valamint az areolánként szigorúan korlátozott (1-2) tövisszám. Nagyon hasonlít a [[Pfeiffera monacantha subsp. kimnachii|''Pfeiffera monacantha'' subsp. ''kimnachii'']] alfajra, azonban az utóbbi lényegesen keskenyebb, vékonyabb és határozottan 3 vagy 4 szárnyas-szögletes száréllel rendelkezik. Külsőleg emlékeztet a ''[[:Kategória:Lepismium|Lepismium]]'' nemzetség egyes tagjaira is, de a termésben található hosszú magkocsány (funikulus) egyértelműen elkülöníti tőlük. | |||
== | == Taxonómia és filogenetika == | ||
A faj | A faj rendszertani története rendkívül összetett, a szerzők az idők folyamán szinte az összes jelentős epifita nemzetségbe sorolták már. Hosszú évtizedeken át a ''[[:Kategória:Lepismium|Lepismium]]'' részeként kezelték (mint ''Lepismium monacanthum''), sőt korábban az *Acanthorhipsalis* genusz típusfajává is megtették. A 2010 utáni filogenetikai és molekuláris DNS-vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy a ''Pfeiffera'' nemzetség önálló fejlődési vonalat képvisel, amely genetikailag távol esik a szűkebb értelemben vett Rhipsalideae kládtól, és közelebbi rokonságot mutat bizonyos szárazföldi, dél-amerikai gömbkaktuszokkal. Emiatt a '''[[Philip Richard Heath]]''' által javasolt kombináció tekinthető a modern filogenetikai rendszerekben elfogadott, érvényes tudományos névnek. | ||
== | == Forrás == | ||
* | * [https://thelastcactusclassification.top/category/pfeiffera/ The Last Cactus Classification - Pfeiffera monacantha] | ||
[[Kategória:Pfeiffera]] | [[Kategória:Pfeiffera]] | ||
A lap 2026. május 21., 12:58-kori változata
| Pfeiffera monacantha | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Corryocactinae |
| Nemzetség | Pfeiffera |
| Faj | Pfeiffera monacantha |
 
| |
| Rhipsalis monacantha | |
|---|---|
 Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Pfeiffera monacantha | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Rhipsalis monacantha |
Tudományos név
- Pfeiffera monacantha (Griseb.) P.V.Heath 1994
elfogadott, érvényes név - Rhipsalis monacantha Griseb. 1879
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Pfeiffera Ludwig Karl Georg Pfeiffer (1805–1877) német orvos és botanikus emlékét őrzi. A faji jelző, a monacantha görög eredetű összetétel: a monos (μόνος = egyetlen, magányos) és az akantha (ἄκανθα = tövis) szavakból származik, ami a faj areoláira jellemzően magányosan fejlődő töviseire utal. A taxont eredetileg August Heinrich Rudolf Grisebach írta le 1879-ben, majd jelenlegi érvényes nemzetségi besorolását Philip Richard Heath végezte el 1994-ben.
Típus
- Pfeiffera monacantha (Griseb.) P.V.Heath; Gyűjtő: August Heinrich Rudolf Grisebach, Argentína, Salta, Orán környéke, 1873.
- Első leírása: Abh. Königl. Ges. Wiss. Göttingen 24: 140 (1879) mint Rhipsalis monacantha Griseb.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Philip Richard Heath, 1994
Pfeiffera monacantha képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Pfeiffera monacantha szinonimái
- ≡ Rhipsalis monacantha, ≡ Hariota monacantha, ≡ Acanthorhipsalis monacantha, ≡ Lepismium monacanthum
- = Rhipsalis asperula, ≡ Acanthorhipsalis asperula
- = Acanthorhipsalis incahuasina, ≡ Pfeiffera incahuasina
- = Rhipsalis monacantha var. samaipatana, ≡ Acanthorhipsalis monacantha var. samaipatana, ≡ Acanthorhipsalis samaipatana, ≡ Pfeiffera incahuasina var. samaipatana
- = Rhipsalis monacantha var. espinosa, ≡ Lepismium monacanthum subsp. espinosum
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A faj tagjai többnyire epifiton, ritkábban litofiton életmódot folytató, kezdetben felegyenesedő, később teljesen lecsüngő habitusú növények. A hajtás rendkívül gazdagon elágazó, az elágazódások leggyakrabban a szártagok középső harmadában (mezotóniásan) jelentkeznek. A szár húsos, lédús, az idősebb részeken fásodó; a szártagok lapítottak, szalagszerűek, vaskosak, 2-3 cm szélesek, mattzöld vagy sárgászöld színűek, esetenként vöröses szegéllyel. Valódi levél vagy levelek nincsenek. A növény kapaszkodását sekély, finom rostos gyökérzet biztosítja. A szártagok élein hullámos bordák vagy tompa szemölcsök különíthetők el. Az axillák védelmében ülő areolák a szár élein, a bemélyedésekben helyezkednek el, kevés fehér gyapjút hordoznak. A nómenklatúrának megfelelően az areolákon a tövisek száma csekély: leggyakrabban csupán 1 (ritkán 2) rövid, 1-4 mm hosszú, sárgás vagy barnás, merev, tűszerű középtövis vagy peremtövis fejlődik, melyek az idősebb szárfázisokban is megmaradnak.
Generatív test
Virág
A magányos, laterális elhelyezkedésű virág nappal nyílik, tölcsér vagy széles harang alakú, 1,5-2 cm átmérőjű. Színe feltűnő, ragyogó viaszsárga, narancssárga vagy mély narancsszínű. A virágzat hiányzik, a virágok magányosan fejlődnek az areolákból.
- Takarólevelek: A virágtengelyen elhelyezkedő húsos, zöldes-narancs külső lepellevél-köröket szélesre nyíló, sziromszerű, lángoló narancsszínű, lándzsás vagy ovális belső lepellevél-csoport követi.
- Ivarlevelek: Számos, a lepleknél rövidebb, krémszínű vagy fehéres porzószálak és apró sárgás portokok alkotják a hímrendszert; az alsó állású termő felett vékony bibeszál emelkedik ki, melynek végén a 4-6 ágú bibe fehéresen szétterül.
Termés
A termések gömbölyű, lédús, húsos bogyók, melyek éretten áttetszőek, fehéres-rózsaszínes, narancsvörös vagy vöröses árnyalatúak, átmérőjük 8-10 mm, felületük többnyire csupasz.
- Magja: A magok megnyúltak, fényes feketék, és a pulpatérben jellegzetesen hosszú, esetenként elágazó funikulusszal (magkocsánnyal) rögzülnek.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Dél-Amerika belső területei: északnyugat-Argentína (Jujuy, Salta, Tucumán tartományok) és Bolívia (Chuquisaca, Cochabamba, La Paz, Santa Cruz, Tarija departamentumok) szubtrópusi zónái.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban hegyvidéki szubtrópusi és trópusi nedves erdők, valamint köderdők lakója 600 és 2000 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Megtelepedhet humuszban gazdag sziklahasadékokban mint litofiton, de leggyakrabban idős erdei fák törzsén és ágain él epifiton életmódot. Párás, fagymentes, kiegyenlített klímát igényel, ahol sűrű növénytársulásokat alkot mohákkal, páfrányokkal és különféle broméliákkal.
Kultúrában tartás
A kultúrában hálás, viszonylag könnyen tartható növény, ha figyelembe vesszük erdei epifiton származását. Nem tartható a sivatagi kaktuszok hagyományos, kötött, meszes talajában; laza, tőzeges, orchideafölddel és perlittel kevert, enyhén savanyú, kiváló vízáteresztő közeget igényel. Félárnyékos elhelyezést kedvel, a közvetlen, tűző déli naptól a hajtásai megégnek és sárgulnak. A növekedési időszakban rendszeres öntözést és magas páratartalmat igényel, a földjét ne hagyjuk teljesen kiszáradni, de a pangó vizet mindig öntsük ki alóla. Télen hűvös (10-15 °C-os), fagymentes helyen, minimális öntözés mellett pihentessük.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Pfeiffera monacantha legfőbb megkülönböztető bélyege a széles, lapított, többnyire kétélű szárrendszer és a ragyogó narancsszínű virágzat, valamint az areolánként szigorúan korlátozott (1-2) tövisszám. Nagyon hasonlít a Pfeiffera monacantha subsp. kimnachii alfajra, azonban az utóbbi lényegesen keskenyebb, vékonyabb és határozottan 3 vagy 4 szárnyas-szögletes száréllel rendelkezik. Külsőleg emlékeztet a Lepismium nemzetség egyes tagjaira is, de a termésben található hosszú magkocsány (funikulus) egyértelműen elkülöníti tőlük.
Taxonómia és filogenetika
A faj rendszertani története rendkívül összetett, a szerzők az idők folyamán szinte az összes jelentős epifita nemzetségbe sorolták már. Hosszú évtizedeken át a Lepismium részeként kezelték (mint Lepismium monacanthum), sőt korábban az *Acanthorhipsalis* genusz típusfajává is megtették. A 2010 utáni filogenetikai és molekuláris DNS-vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy a Pfeiffera nemzetség önálló fejlődési vonalat képvisel, amely genetikailag távol esik a szűkebb értelemben vett Rhipsalideae kládtól, és közelebbi rokonságot mutat bizonyos szárazföldi, dél-amerikai gömbkaktuszokkal. Emiatt a Philip Richard Heath által javasolt kombináció tekinthető a modern filogenetikai rendszerekben elfogadott, érvényes tudományos névnek.