Rapicactus mandragora subsp. pailanus

Rapicactus mandragora subsp. pailanus
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség- csoport	Cactinae
Nemzetség	Rapicactus
Faj	Rapicactus mandragora subsp. pailanus

Tudományos név

• Rapicactus mandragora subsp. pailanus (Halda & Pan.) Lüthy, 1999
• A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a Rapicactus a gyökérformára utaló latin rapa (répa) és a cactus szavak összetételéből származik.
A fajnév mandragora a növény gyökerének emberalakra emlékeztető formájára utal.
Az alfajnév pailanus a mexikói Sierra de la Paila hegység nevéből képzett földrajzi eredetű név.

Fotó: Varga Zoltán

Típuspéldány

• A növényt 1985-ben fedezték fel a mexikói Sierra de la Paila hegység területén.
• Első leírása: Turbinicarpus pailanus néven Halda & Panarotto, 1998
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Jonas Lüthy, 1999

Szinonimák

• Turbinicarpus pailanus Halda & Pan., 1998
• Turbinicarpus mandragora subsp. pailanus (Halda & Pan.) Lüthy, 1999
• Rapicactus pailanus (Halda & Pan.) Donati, 2003
• Turbinicarpus beguinii fa. “Sierra de la Paila”
• Turbinicarpus beguinii “Canyon Verde”
• Turbinicarpus beguinii sp. L1035
• Érvényes név és szinonimák a Rapicactus mandragora subsp. pailanus taxonnál

Fotó: Varga Zoltán

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A test kezdetben gömb alakú, idősebb korban tojásdad, ritkán enyhén oszlopos.
Mérete kb. 6 cm magas és 5 cm széles, nyomott gömb.
A gyökérnyak vékony, barnás színű, a gyökér nem gumós.

Szemölcsök

A szemölcsök piramis alakúak, négyélűek, alapjuknál rombusz alakúak.
Hosszuk kb. 5 mm, az alapjuknál kb. 4 mm szélesek.

Axillák

A csúcs fehéren gyapjas.

Areolák

Az areolák a csúcsi részen fehéren gyapjasak.

Tövisek

• Középtövis: 2 db, egyik felfelé, másik lefelé áll, alapjuknál fehérek, csúcsuk felé feketék, legfeljebb 25 mm hosszúak.
• Peremtövis: 11–16 db, merevek, fehérek, kb. 10 mm hosszúak.

Generatív test

Virág

A virág kb. 24 mm hosszú és 24 mm széles.
Színe sárgás, barackszínű, jellegzetesen csíkos megjelenésű.

• Lepellevelek: lepellevél alapszíne törtfehér, a középsáv rózsaszín árnyalatú.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Coahuila állam, a Sierra de la Paila nyugati lejtőin, az alapfajtól mintegy 100 km-rel északkeletre.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: száraz cserjés, köves élőhely, rozettás növénytársulás (matorral rosetofilo).

Kultúrában tartás

Kultúrában nevelése nem okoz különösebb nehézséget.
Viszonylag lassan fejlődik, virágzásra általában 6–7 éves korban fordul.
Virágai tavasszal, többnyire egy hullámban nyílnak, és nem túl bőven.
Kereskedelmi forgalomban leggyakrabban L1035 gyűjtőszámmal találkozni.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az alfaj nagyobbra nő, mint az alapfaj, és termesztése is könnyebb.
Jellegzetes, csíkos virága és az egyenes, sötétszürke középtövisek jól elkülönítik más közeli taxonoktól.

Taxonómia és filogenetika

A taxont eredetileg Turbinicarpus nemzetségbe sorolták.
1999-ben alfaji rangot kapott a Turbinicarpus mandragora fajon belül, majd 2003-ban a Rapicactus nemzetségbe került át.

Egyéb

Az alfaj a gyűjteményekben gyakoribb, mint az alapfaj.
Élőhelyén számos más kaktuszfajjal együtt fordul elő, többek között Echinocereus, Coryphantha, Epithelantha, Ferocactus, Mammillaria és Neolloydia nemzetség fajaival.

Szerzők

• Szöveg: Varga Zoltán (Kaktusz-Világ 2019)
• Kép:
• Lektorálta:

Forrás

• Kaktusz-Világ, 2019
• https://llifle.com/Encyclopedia/CACTI/Family/Cactaceae/1927/Turbinicarpus_mandragora_subs._pailanus