Parodia herteri

Parodia herteri
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Notocacteae
Nemzetség	Parodia
Faj	Parodia herteri

Tudományos név

• Parodia herteri (Werderm.) N.P.Taylor in Bradleya 5: 93. 1987 sec. Anceschi & Magli 2018
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév Domingo Parodi (1823–1890) olasz származású gyógyszerészről és botanikusról kapta nevét, aki Paraguayban, Montevideóban, 1878-tól Argentínában (Buenos Aires) élt és gyűjtött.
• A fajt Wilhelm Herter (1884–1958) német — más források szerint svájci — botanikusról nevezték el. 1907-ben kivándorolt Uruguayba, ahol a Guillermo keresztnevet használta. Egyetemen tanított, botanikai szaklapot alapított és szerkesztett, valamint a montevideói Botanikus Kert igazgatója lett. Élete utolsó évtizedében Svájcban és Németországban élt.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Wilhelm Herter, Uruguay, Rivera megye, 1933
• Első leírása: Revista Sudamericana de Botánica 3(4/6): 143 (t. 3). 1936.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Taylor 1987

A(z) Parodia herteri szinonimái

• ≡ Echinocactus herteri, ≡ Notocactus herteri, ≡ Ritterocactus herteri
• = Notocactus rubriflorus
• = Notocactus pseudoherteri, ≡ Notocactus herteri f. pseudoherteri

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános, gömbszerű vagy enyhén megnyúlt hajtású növény. Színe világosabb vagy sötétebb zöld, az idősebb növények a tövüknél parásodnak. Átmérője 10–15 cm-t ér el. A hajtáscsúcs lapos, fehér vagy szürkés gyapjúval fedett.

Szemölcsök

20–30 db bordája magas, általában egyenes, néha egészen enyhén csavart lefutású. A bordák állszerű dudorokra tagoltak.

Areolák

Az areolák a dudorok mélyedéseiben ülnek. Kezdetben gyapjasak, később csupaszok.

Tövisek

• Középtövis: 4–6 db, árszerű, barna, hosszuk legfeljebb 2 cm
• Peremtövis: 8–17 db, kb. 1 cm hosszúak, színük fehér, csúcsuk gyakran barna

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: a virágok 4 cm hosszúak és 5 cm szélesek, színük élénk vagy sötétebb rózsaszín, a virág torka világosabb, esetenként csaknem fehér. Egy idősebb példányon egy időben sok virág nyílhat, koszorút képezve a hajtáscsúcs közelében

• Ivarlevelek: a porzók és a bibeszál zöldes vagy sárgás színűek, a portokok aranysárgák, a bibe különböző erősségű, akár fehérhez közeli rózsaszín lehet

Termés

Termése gömbölyű, 2 cm átmérőjű, vöröses.

• Magja: sapka alakú vagy némileg hengeres, tompa feketésbarna vagy fekete, finom kiemelkedésekkel, 1 mm átmérőjű

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Uruguay, Rivera megye, valamint Brazília, Rio Grande do Sul állam
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a leírás alapjául szolgáló példányokat Wilhelm Herter 1933-ban gyűjtötte Uruguay Rivera megyéjében, 300 méteres tengerszint feletti magasságban. Brazíliában például az Agudo hegységben meredek sziklagyepekben, kőzetpárkányokon és sziklafelszíneken él, ritkásan vagy sűrűbben felszínt fedő növényfajok társaságában

A begyűjtött növényeket néhány évig kultúrában nevelték Montevideóban és Berlinben, majd Erich Werdermann ezeket felhasználva készítette el az első leírást 1936-ban.

Kultúrában tartás

Különleges virágszíne miatt a nemzetség egyik legmegbecsültebb tagja. Szárazon teleltetjük, de pihenőidejét igyekezzünk rövidre fogni, mert a túlzottan hosszú szárazság gyökereinek pusztulását okozhatja.

Óvatosan kell bánni a késő őszi és a kora tavaszi öntözéssel, mert a hideg és a nedvesség együtt hasonló eredménnyel járhat. Élőhelyein fagy ritkán fordul elő, ezért a telelőhely hőmérsékletét ne engedjük tartósan 5 °C alá csökkenni.

A fejlődési időszakban szűrt fényű, világos és levegős elhelyezés az optimális, rendszeres öntözés mellett. Talaja legyen enyhén savanyú kémhatású, porózus. Az idősebb hajtásrészek természetes parásodása a szakirodalom szerint késleltethető vastartalmú tápszer alkalmazásával.

Virágzása júliustól szeptemberig várható. Szaporítása főleg magról történhet, de ritkán sarjnövényeket is fejleszt.

Egyéb

Albert Frederik Hendrik Buining 1971-ben leírt egy hasonló megjelenésű, de sárga virágú növényt Notocactus pseudoherteri néven. Valamivel nagyobb növésű, a peremtövisei is barnák, élőhelye a típusélőhely közelében található. A taxont ma a Parodia herteri sárga virágú formájának tekintik.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán (1.) és Kádár I. Csaba (2–3.)
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 596. kártya