Parodia lenninghausii

Parodia lenninghausii
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Notocacteae
Nemzetség	Parodia
Faj	Parodia lenninghausii

Parodia leninghausii
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Parodia lenninghausii
Rendszertani besorolás
Faj	Parodia leninghausii

Tudományos név

• Parodia lenninghausii (F.Haage) F.H.Brandt ex Eggli & Hofacker in Novon 20: 31. 2010 sec. Anceschi & Magli 2018
  elfogadott, érvényes név
• Parodia leninghausii (K.Schum.) F.H.Brandt in Kakteen Orch. Rundschau 1982(4): 61. 1982, comb. inval.
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév Domingo Parodi (1823–1890) olasz származású gyógyszerész és botanikus nevét őrzi, aki Paraguayban, Uruguayban és Argentínában végzett botanikai gyűjtéseket.
• A fajnév Guillermo Lenninghaus német származású brazíliai kaktuszgyűjtő tiszteletére született, aki Rio Grande do Sul államban élt.

Megjegyzés
A faj neve a szakirodalomban hosszú ideig Parodia leninghausii alakban szerepelt, amelyet Friedrich Haage eredeti Pilocereus leninghausii nevén alapuló kombinációként Friedrich H. Brandt közölt 1982-ben. Ez a név azonban a Nemzetközi Növénynévtani Kódex (ICN) előírásainak nem felelt meg, ezért comb. inval. (érvénytelen kombináció) státuszú.

A jelenleg elfogadott név Parodia lenninghausii (kettős „n”-nel), amelyet David Hunt és Nigel Taylor névhelyesbítési javaslatát követően Friedrich H. Brandt ex Urs Eggli és Martin Hofacker érvényesen publikált 2010-ben. A névhelyesbítés oka, hogy a fajnév Guillermo Lenninghaus brazil kaktuszgyűjtő családnevéből származik, ezért az eredeti helyesírásnak megfelelően a „lenninghausii” alak tekintendő helyesnek.

A jelenlegi rendszerezések, köztük a Caryophyllales.org adatbázisa és Anceschi & Magli (2018) feldolgozása a Parodia lenninghausii nevet fogadják el.

Típuspéldány

• Első leírása: Pilocereus leninghausii F. Haage jun. ex K. Schumann, Gesamtbeschreibung der Kakteen 5: 147., 1895.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nigel Paul Taylor, 1987.

A(z) Parodia lenninghausii szinonimái

• ≡ Pilocereus lenninghausii, ≡ Malacocarpus leninghausii, ≡ Notocactus lenninghausii, ≡ Eriocephala lenninghausii, ≡ Eriocactus lenninghausii, ≡ Echinocactus leninghausii, ≡ Notocactus leninghausii, − Pilocereus leninghausii, − Echinocactus leninghausii, − Parodia leninghausii, − Echinocactus leninghausii
• = Echinocactus lenninghausii var. cristatus
• = Eriocactus lenninghausii f. apelii, ≡ Eriocephala lenninghausii f. apelii, ≡ Notocactus lenninghausii f. apelii
• = Eriocactus lenninghausii var. minor, ≡ Parodia lenninghausii var. minor, ≡ Notocactus lenninghausii f. minor, ≡ Eriocephala lenninghausii subsp. minor, − Notocactus lenninghausii var. minor
• = Notocactus lenninghausii f. cristatus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A hajtás kezdetben gömb alakú, később oszlopossá válik. Többnyire a tövénél sarjadzik. Magassága rendszerint 25–100 cm, átmérője 10–15 cm. Az idősebb példányok gyakran orgonasípszerű csoportokat alkotnak. Epidermisze matt zöld, csúcsa jellegzetesen ferdén áll.

Bordák

A bordák száma rendszerint 30 fölötti. Élesek, mintegy 7 mm magasak. Az areolák környezetében gyakran enyhén bemélyednek.

Areolák

Az areolák kerekek, fiatalon fehér gyapjasak, később részben vagy teljesen kopasszá válnak. Sűrűn helyezkednek el a bordákon.

Tövisek

• Középtövis: 3–4 db, erős, egyenes vagy enyhén hajlott, több mint 4 cm hosszú. Színe okkersárgától barnássárgáig változik, később szürkül.
• Peremtövis: 15–20 db, 5–10 mm hosszú, vékonyabb, halványsárga vagy aranysárga színű.

Generatív test

Virág

A virágok a hajtáscsúcs közelében jelennek meg, gyakran több egyszerre nyílik.

• Méret: kb. 5 cm hosszú és 6 cm átmérőjű.
• Külső lepellevelek: lándzsásak, hegyesek, zöldessárga színűek.
• Belső lepellevelek: lapát alakúak, fényes citromsárgák.
• Porzószál: halványsárga.
• Portok: kanárisárga.
• Bibeszál: sárgásfehér.
• Bibe: 9–14 ágú, halványsárga, rendszerint a lepellevelek fölé emelkedik.

Termés

A termés körte alakú, mintegy 20 mm vastag, sűrű fehéres gyapjúval borított. Éréskor az alsó részén felnyílik.

• Mag: vörösesbarna, fényes, enyhén kúpos, körülbelül 1 mm hosszú.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Brazília déli részén, elsősorban Rio Grande do Sul államban.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: sziklás lejtőkön és sziklafalakon él. Gyakran fordul elő együtt Rhipsalis, Lepismium cruciforme, valamint különböző bromélia- és orchideafajok társaságában.

Kultúrában tartás

Téli nyugalmi időszakában világos helyet és legalább 5 °C hőmérsékletet igényel. Talaja legyen ásványi anyagokban gazdag, kevés humuszt tartalmazó, ugyanakkor kiváló vízáteresztő képességű.

A növekedési időszakban rendszeres öntözéssel gyorsabban fejlődik. Magról könnyen szaporítható, ezért a leggyakrabban termesztett brazil kaktuszfajok közé tartozik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj könnyen felismerhető sűrű, aranysárga töviszetéről, magas oszlopos növekedéséről és élénksárga virágairól. Az egykori Eriocactus nemzetség legismertebb képviselője.

Taxonómia és filogenetika

Megjegyzés
A fajt hosszú időn keresztül az Eriocactus nemzetségben kezelték. A modern rendszerezések azonban az Eriocactus elkülönítését nem tartják indokoltnak, ezért a taxont a Parodia nemzetség részeként kezelik. A Parodia lenninghausii nevet a POWO és a Caryophyllales.org adatbázisai egyaránt elfogadott névként tartják nyilván.

Egyéb

Friedrich Ritter leírta az Eriocactus leninghausii var. minor és var. longispinus alakokat. A hosszú tövisű növények termesztésben nem mutattak állandó elkülönülő bélyegeket, ezért taxonómiai jelentőségük ma csekély.

Heinrich 1940-ben egy torz növekedésű alakot is említett Eriocactus leninghausii forma apelii néven. Ez a forma saját gyökéren rövid életű, oltva azonban jól fejlődik.

Szerzők

• Szöveg: Sorin Copăcescu
• Fordította: Lőrincz István
• Kép: Bodor János (1.), Lukoczki Zoltán (2.)
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 163. kártya