Ugrás a tartalomhoz

„Arrojadoa eriocaulis” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
a Jokhel Csaba átnevezte a(z) Arrojadoa eriocaulis X lapot a következő névre: Arrojadoa eriocaulis
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
1. sor: 1. sor:
{{Taxonbox | accepted = Arrojadoa eriocaulis Buining & Brederoo, 1973 | synonym =}}
=== A név eredete, etimológia ===
* Az ''Arrojadoa'' '''nemzetségnevet''' '''[[Miguel Arrojado Lisboa]]''' brazil geológusról nevezték el, aki a brazil növény- és földrajztudomány történetében is jelentős szerepet játszott.
* Az ''eriocaulis'' '''fajnév''' a görög eredetű ''erion'' (gyapjú) és a latin ''caulis'' (szár) szavak összetételéből származik. Jelentése megközelítőleg „gyapjas szárú”, ami a növény hajtásain megjelenő sűrű, fehér gyapjas szőrzetre utal.
=== Típus ===
* '''Első leírása:''' A fajt '''[[Albert Frederik Hendrik Buining]]''' és '''[[Arnold J. Brederoo]]''' 1973-ban írták le az ''Arrojadoa eriocaulis'' néven, a ''Kakteen und andere Sukkulenten'' 24. évfolyamának 11. számában, a 241. oldalon.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' A faj eredeti leírása is az ''Arrojadoa'' nemzetségben történt, 1973-ban.
[[Fájl:Arrojadoa eriocaulis.Ötvös 01.jpg|bélyegkép]]
[[Fájl:Arrojadoa eriocaulis.Ötvös 01.jpg|bélyegkép]]


{{Kaktusz szinonimák}}
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
=== Vegetatív test ===
==== Hajtás, szár, levél, gyökér ====
Az ''[[Arrojadoa eriocaulis]]'' évelő, szukkulens, gumós gyökerű, alacsony termetű kaktusz. Hajtásai a növény tövénél elágazhatnak, és kisebb csoportokat alkothatnak.
'''Szára''' karcsú, hengeres, felálló, körülbelül 30 cm magasra nőhet. Jellemzően 8–9 bordája van. A bordákon sűrűn elhelyezkedő areolák fiatalon fehér, gyapjas szőrzetűek, idősebb korban a szőrzet ritkulhat. A virágzó areolákban hosszabb szőrök és serték fejlődnek, amelyek a hajtás csúcsán jellegzetes, gyapjas övet alakíthatnak ki.
A tövisek sárgásbarnák, és a fehér gyapjas szőrzet között helyezkednek el. A hajtás felső részén a virágzó areolák sűrű szőrözete a tövisekkel együtt különösen jellegzetes megjelenést kölcsönöz a növénynek.
Levelei nincsenek; a fotoszintézis feladatát a zöld szár látja el. A növény föld alatti, megvastagodott gyökérzete víz és tápanyag tárolására is alkalmas.
=== Generatív test ===
==== Virág ====
A virágok a hajtás csúcsa közelében, a sűrű fehér gyapjú és a barnás serték között fejlődnek. A virágzó areolák egymás közelében helyezkednek el, és a hajtás felső részén gyűrűszerű, álcephaliumra emlékeztető zónát alkothatnak.
A virág csöves, körülbelül 3 cm hosszú és 9 mm átmérőjű. Külső színe barnásvörös vagy ibolyásrózsaszín, a virágtakaró pereme halvány ibolyásrózsaszín vagy fehér. A porzók és a bibeszál nem nyúlnak ki jelentősen a virágból. A növény körülbelül 20 cm-es magasság elérése után már virágozhat.
* '''Takarólevelek:''' A külső lepellevelek a virágcsővel együtt barnásvörös vagy ibolyásrózsaszín árnyalatúak lehetnek. A rövid belső lepellevelek halvány ibolyásrózsaszínűek vagy fehérek.
* '''Ivarlevelek:''' A porzók és a bibeszál a virágcsőben helyezkednek el, és nem emelkednek ki jelentősen a virágtakaróból.
==== Termés ====
Az ''[[Arrojadoa dinae]]'' tágabb taxonómiai értelmezésében a termést bogyószerűnek, lédúsnak, barnásvörösnek, esetenként kétszínűnek, oválistól körte alakúig terjedőnek írják le. Egy másik, az ''[[Arrojadoa eriocaulis]]'' fajjal foglalkozó másodlagos forrás a termést kicsinek, többnyire gömbölyűnek, éretten vörös vagy narancsszínűnek jellemzi. A termés pontos mérete és az eltérő leírások közötti különbség megbízhatóan nem tisztázott.
* '''Magja:'''
-
{{Típusfaj | Arrojadoa eriocaulis | limit=5}}
== Elterjedés és élőhely ==
* '''Földrajzi elterjedés:''' A faj '''Brazília''' délkeleti részén, Minas Gerais államban őshonos. Előfordulását a Serra do Espinhaço keleti vízgyűjtő területéről, Monte Azul és Mato Verde környékének hegyeiből, valamint Grão Mogol térségéből is közölték.
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' A faj a ''campo rupestre'' növényzeti környezethez tartozik, homokos, szavannaszerű területeken fordul elő. Jellemzően 700–1100 m tengerszint feletti magasságban él. Élőhelyén a száraz időszakok és az esős évszak váltakozása határozza meg a növekedési feltételeket. Föld alatti gumós gyökérzete a vízellátás ingadozásához való alkalmazkodást segíti.
A természetes állományok egyes területeken feldarabolódtak. Az élőhelyeket a tüzek, az erdőirtás, a homokbányászat és a növények illegális gyűjtése veszélyeztetheti.
== Kultúrában tartás ==
Az ''Arrojadoa eriocaulis'' megfelelő körülmények között saját gyökéren is nevelhető, de termesztése során különösen fontos a meleg, a jó fényellátás és a megfelelő vízgazdálkodás. A faj természetes élőhelyén nem sivatagi környezetben él, ezért nem célszerű egész évben szélsőségesen szárazon tartani.
A növekedési időszakban rendszeres, a közeg átnedvesítését biztosító öntözés ajánlott, de a gyökérzónában nem maradhat tartósan pangó víz. Télen a vízellátást mérsékelni kell, különösen hűvösebb tartási körülmények között. A fagyot rosszul viseli, ezért fagymentes teleltetés szükséges.
Jó vízáteresztő képességű, levegős, ásványi összetevőkben gazdag kaktuszföldben nevelhető. A világos, napos elhelyezés elősegíti a tövisek és a hajtáscsúcsi gyapjas szőrzet fejlődését, valamint a virágzást.
Szaporítása magvetéssel és hajtásdugványozással lehetséges. Oltással is nevelhető, ami a termesztési tapasztalatok szerint a fejlődést és a virágzást is elősegítheti.
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
A faj legfontosabb megkülönböztető tulajdonságai a karcsú, hengeres hajtások, a rendszerint 8–9 borda, a sárgásbarna tövisek, valamint a sűrű fehér gyapjas szőrzet és az apró, halvány ibolyásrózsaszín virágok.
Közeli rokona az ''[[Arrojadoa dinae]]'', amellyel vegetatív tulajdonságaiban és élőhelyében is hasonlóságot mutat. Az ''A. dinae'' tipikus alakjának általában 11 bordája van, tövisei világosabbak, virágai pedig barnás kárminvörösek, belső részük sárgás. Az ''A. eriocaulis'' rendszerint kevesebb bordával, sárgásbarna tövisekkel és halvány ibolyásrózsaszín virágokkal különíthető el.
Az ''[[Arrojadoa multiflora]]'' szintén a közeli rokon fajok közé tartozik, de rendszerint magasabbra növő hajtásokat fejleszt. A csoport fajainak elkülönítésénél a hajtások bordaszáma, a tövisek színe, a virágok kétszínűsége és a föld alatti gumók tulajdonságai egyaránt jelentősek.
== Szukkulens taxonok ==
Az ''Arrojadoa'' nemzetség fajai a kaktuszfélék családjának szukkulens növényei. A vízraktározásban a húsos szár és egyes fajoknál a megvastagodott, föld alatti gyökérzet játszik szerepet. Az ''Arrojadoa eriocaulis'' gumós gyökérzete a szezonálisan változó vízellátású élőhelyhez való alkalmazkodás fontos eleme.


== Taxonómia és filogenetika ==


== Szerzők és forrás ==
Az ''Arrojadoa eriocaulis'' a szegfűvirágúak rendjébe (Caryophyllales), a kaktuszfélék családjába (Cactaceae), azon belül az ''Arrojadoa'' nemzetségbe tartozik.


'''Szöveg:'''  
A fajt Buining és Brederoo 1973-ban önálló fajként írták le. 1997-ben N. P. Taylor és Daniela Zappi az ''Arrojadoa dinae'' alfajaként, ''Arrojadoa dinae subsp. eriocaulis'' néven kombinálták. A későbbi taxonómiai kezelések eltérően ítélték meg, hogy önálló fajként vagy az ''A. dinae'' alfajaként célszerű-e elfogadni.


'''Kép:''' Ötvös Dénes
A ''Kew Plants of the World Online'' adatbázisa jelenleg az ''Arrojadoa eriocaulis'' nevet fogadja el, az ''Arrojadoa dinae subsp. eriocaulis'' nevet pedig szinonimaként tartja nyilván. Ugyancsak szinonimaként kezeli az ''Arrojadoa albicoronata'' nevet.


'''Lektorálta:'''  
A közeli rokon fajok terepi megfigyelései arra utalnak, hogy az ''A. eriocaulis'' és az ''A. dinae'' egyes területeken egymás közelében, akár azonos élőhelyen is előfordulhatnak anélkül, hogy közöttük kimutatható hibridizáció történne. Ez támogatja az önálló fajként való elkülönítés lehetőségét, bár a csoport taxonómiai értelmezése a szakirodalomban nem teljesen egységes.


'''Forrás:'''
== Forrás ==


* [https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:20430-2 Plants of the World Online – Arrojadoa eriocaulis]
* [https://www.ipni.org/n/20430-2 International Plant Names Index – Arrojadoa eriocaulis]
* [https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:1001136-1 Plants of the World Online – Arrojadoa dinae subsp. eriocaulis]
* [https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:60447004-2 Plants of the World Online – Arrojadoa albicoronata]
* [https://www.llifle.com/Encyclopedia/CACTI/Family/Cactaceae/4830/Arrojadoa_eriocaulis LLIFLE – Arrojadoa eriocaulis]
* [https://www.llifle.com/Encyclopedia/CACTI/Family/Cactaceae/4829/Arrojadoa_dinae_subs._eriocaulis LLIFLE – Arrojadoa dinae subsp. eriocaulis]


[[Kategória:Arrojadoa]]
[[Kategória:Arrojadoa]]

A lap jelenlegi, 2026. október 13., 16:40-kori változata

Arrojadoa eriocaulis

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Cereinae
Nemzetség Arrojadoa
Faj Arrojadoa eriocaulis
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Arrojadoa eriocaulis Buining & Brederoo, 1973
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • Az Arrojadoa nemzetségnevet Miguel Arrojado Lisboa brazil geológusról nevezték el, aki a brazil növény- és földrajztudomány történetében is jelentős szerepet játszott.
  • Az eriocaulis fajnév a görög eredetű erion (gyapjú) és a latin caulis (szár) szavak összetételéből származik. Jelentése megközelítőleg „gyapjas szárú”, ami a növény hajtásain megjelenő sűrű, fehér gyapjas szőrzetre utal.

Típus

  • Első leírása: A fajt Albert Frederik Hendrik Buining és Arnold J. Brederoo 1973-ban írták le az Arrojadoa eriocaulis néven, a Kakteen und andere Sukkulenten 24. évfolyamának 11. számában, a 241. oldalon.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: A faj eredeti leírása is az Arrojadoa nemzetségben történt, 1973-ban.

A(z) Arrojadoa dinae subsp. eriocaulis szinonimái

  • (A(z) Arrojadoa eriocaulis a(z) Arrojadoa dinae subsp. eriocaulis szinonimája)*
  • ≡ Arrojadoa eriocaulis
  • = Arrojadoa eriocaulis var. albicoronata, ≡ Arrojadoa eriocaulis subsp. albicoronata, ≡ Arrojadoa albicoronata
  • = Arrojadoa eriocaulis var. rosenbergeriana, ≡ Arrojadoa rosenbergeriana

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Az Arrojadoa eriocaulis évelő, szukkulens, gumós gyökerű, alacsony termetű kaktusz. Hajtásai a növény tövénél elágazhatnak, és kisebb csoportokat alkothatnak.

Szára karcsú, hengeres, felálló, körülbelül 30 cm magasra nőhet. Jellemzően 8–9 bordája van. A bordákon sűrűn elhelyezkedő areolák fiatalon fehér, gyapjas szőrzetűek, idősebb korban a szőrzet ritkulhat. A virágzó areolákban hosszabb szőrök és serték fejlődnek, amelyek a hajtás csúcsán jellegzetes, gyapjas övet alakíthatnak ki.

A tövisek sárgásbarnák, és a fehér gyapjas szőrzet között helyezkednek el. A hajtás felső részén a virágzó areolák sűrű szőrözete a tövisekkel együtt különösen jellegzetes megjelenést kölcsönöz a növénynek.

Levelei nincsenek; a fotoszintézis feladatát a zöld szár látja el. A növény föld alatti, megvastagodott gyökérzete víz és tápanyag tárolására is alkalmas.

Generatív test

Virág

A virágok a hajtás csúcsa közelében, a sűrű fehér gyapjú és a barnás serték között fejlődnek. A virágzó areolák egymás közelében helyezkednek el, és a hajtás felső részén gyűrűszerű, álcephaliumra emlékeztető zónát alkothatnak.

A virág csöves, körülbelül 3 cm hosszú és 9 mm átmérőjű. Külső színe barnásvörös vagy ibolyásrózsaszín, a virágtakaró pereme halvány ibolyásrózsaszín vagy fehér. A porzók és a bibeszál nem nyúlnak ki jelentősen a virágból. A növény körülbelül 20 cm-es magasság elérése után már virágozhat.

  • Takarólevelek: A külső lepellevelek a virágcsővel együtt barnásvörös vagy ibolyásrózsaszín árnyalatúak lehetnek. A rövid belső lepellevelek halvány ibolyásrózsaszínűek vagy fehérek.
  • Ivarlevelek: A porzók és a bibeszál a virágcsőben helyezkednek el, és nem emelkednek ki jelentősen a virágtakaróból.

Termés

Az Arrojadoa dinae tágabb taxonómiai értelmezésében a termést bogyószerűnek, lédúsnak, barnásvörösnek, esetenként kétszínűnek, oválistól körte alakúig terjedőnek írják le. Egy másik, az Arrojadoa eriocaulis fajjal foglalkozó másodlagos forrás a termést kicsinek, többnyire gömbölyűnek, éretten vörös vagy narancsszínűnek jellemzi. A termés pontos mérete és az eltérő leírások közötti különbség megbízhatóan nem tisztázott.

  • Magja:

-

Arrojadoa eriocaulis képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A faj Brazília délkeleti részén, Minas Gerais államban őshonos. Előfordulását a Serra do Espinhaço keleti vízgyűjtő területéről, Monte Azul és Mato Verde környékének hegyeiből, valamint Grão Mogol térségéből is közölték.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A faj a campo rupestre növényzeti környezethez tartozik, homokos, szavannaszerű területeken fordul elő. Jellemzően 700–1100 m tengerszint feletti magasságban él. Élőhelyén a száraz időszakok és az esős évszak váltakozása határozza meg a növekedési feltételeket. Föld alatti gumós gyökérzete a vízellátás ingadozásához való alkalmazkodást segíti.

A természetes állományok egyes területeken feldarabolódtak. Az élőhelyeket a tüzek, az erdőirtás, a homokbányászat és a növények illegális gyűjtése veszélyeztetheti.

Kultúrában tartás

Az Arrojadoa eriocaulis megfelelő körülmények között saját gyökéren is nevelhető, de termesztése során különösen fontos a meleg, a jó fényellátás és a megfelelő vízgazdálkodás. A faj természetes élőhelyén nem sivatagi környezetben él, ezért nem célszerű egész évben szélsőségesen szárazon tartani.

A növekedési időszakban rendszeres, a közeg átnedvesítését biztosító öntözés ajánlott, de a gyökérzónában nem maradhat tartósan pangó víz. Télen a vízellátást mérsékelni kell, különösen hűvösebb tartási körülmények között. A fagyot rosszul viseli, ezért fagymentes teleltetés szükséges.

Jó vízáteresztő képességű, levegős, ásványi összetevőkben gazdag kaktuszföldben nevelhető. A világos, napos elhelyezés elősegíti a tövisek és a hajtáscsúcsi gyapjas szőrzet fejlődését, valamint a virágzást.

Szaporítása magvetéssel és hajtásdugványozással lehetséges. Oltással is nevelhető, ami a termesztési tapasztalatok szerint a fejlődést és a virágzást is elősegítheti.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj legfontosabb megkülönböztető tulajdonságai a karcsú, hengeres hajtások, a rendszerint 8–9 borda, a sárgásbarna tövisek, valamint a sűrű fehér gyapjas szőrzet és az apró, halvány ibolyásrózsaszín virágok.

Közeli rokona az Arrojadoa dinae, amellyel vegetatív tulajdonságaiban és élőhelyében is hasonlóságot mutat. Az A. dinae tipikus alakjának általában 11 bordája van, tövisei világosabbak, virágai pedig barnás kárminvörösek, belső részük sárgás. Az A. eriocaulis rendszerint kevesebb bordával, sárgásbarna tövisekkel és halvány ibolyásrózsaszín virágokkal különíthető el.

Az Arrojadoa multiflora szintén a közeli rokon fajok közé tartozik, de rendszerint magasabbra növő hajtásokat fejleszt. A csoport fajainak elkülönítésénél a hajtások bordaszáma, a tövisek színe, a virágok kétszínűsége és a föld alatti gumók tulajdonságai egyaránt jelentősek.

Szukkulens taxonok

Az Arrojadoa nemzetség fajai a kaktuszfélék családjának szukkulens növényei. A vízraktározásban a húsos szár és egyes fajoknál a megvastagodott, föld alatti gyökérzet játszik szerepet. Az Arrojadoa eriocaulis gumós gyökérzete a szezonálisan változó vízellátású élőhelyhez való alkalmazkodás fontos eleme.

Taxonómia és filogenetika

Az Arrojadoa eriocaulis a szegfűvirágúak rendjébe (Caryophyllales), a kaktuszfélék családjába (Cactaceae), azon belül az Arrojadoa nemzetségbe tartozik.

A fajt Buining és Brederoo 1973-ban önálló fajként írták le. 1997-ben N. P. Taylor és Daniela Zappi az Arrojadoa dinae alfajaként, Arrojadoa dinae subsp. eriocaulis néven kombinálták. A későbbi taxonómiai kezelések eltérően ítélték meg, hogy önálló fajként vagy az A. dinae alfajaként célszerű-e elfogadni.

A Kew Plants of the World Online adatbázisa jelenleg az Arrojadoa eriocaulis nevet fogadja el, az Arrojadoa dinae subsp. eriocaulis nevet pedig szinonimaként tartja nyilván. Ugyancsak szinonimaként kezeli az Arrojadoa albicoronata nevet.

A közeli rokon fajok terepi megfigyelései arra utalnak, hogy az A. eriocaulis és az A. dinae egyes területeken egymás közelében, akár azonos élőhelyen is előfordulhatnak anélkül, hogy közöttük kimutatható hibridizáció történne. Ez támogatja az önálló fajként való elkülönítés lehetőségét, bár a csoport taxonómiai értelmezése a szakirodalomban nem teljesen egységes.

Forrás