Az Ariocarpus a Cactaceae család egyik legkülönlegesebb, kis termetű nemzetsége, amely jelenleg nyolc elfogadott fajt foglal magába. A nemzetség tagjai Északkelet-Mexikó és a vele szomszédos dél-texasi területek száraz, sziklás élőhelyein fordulnak elő. A növények rendkívül lassan növekednek, és jellegzetes megjelenésű, lapos, háromszög alakú, levelekké módosult gumókból álló szártestet fejlesztenek, bordák és tövisek nélkül. A késő nyártól őszig nyíló virágok fajonként változóan rózsaszín, magenta, fehér, krém vagy sárga árnyalatúak. A nemzetség számos tagja veszélyeztetett, elsősorban az élőhelyek pusztulása és az illegális gyűjtés miatt.

Az Ariocarpus fajok kisméretű, rendkívül lassan növő kaktuszok, amelyek megjelenése gyakran kavicsokra vagy lapos sziklákra emlékeztet. Szártestük részben a talaj felszíne fölött, részben pedig alatt helyezkedik el, és jellegzetes, háromszög alakú, húsos tuberkulumokból áll. A növények felszínén nincsenek tövisek; az areolákban gyapjas szőrök találhatók, amelyek a párologtatás mérséklésében és az erős napsugárzás elleni védelemben játszanak szerepet. A fotoszintézist a szár zöld kéregszövete végzi.

A virágok a hajtáscsúcs közelében fejlődnek, méretük feltűnően nagy a növény testéhez viszonyítva. Színük fajonként változóan rózsaszín, magenta, fehér, krém vagy sárga. A termés keskeny, bogyószerű, többnyire rejtetten fejlődik, és csak éréskor válik láthatóvá.

A nemzetség fajai számos szárazságtűrő alkalmazkodással rendelkeznek. Az Ariocarpus fissuratus mélyre hatoló gyökérrendszere lehetővé teszi a víz felvételét a talaj mélyebb rétegeiből, míg az Ariocarpus retusus a hosszan tartó száraz időszakokban kisebb mértékben a talajszint alá süllyed, ami csökkenti a vízvesztést.

Az Ariocarpus a Cactaceae család, azon belül a Cactoideae alcsalád Cacteae tribusának tagja. A nemzetség jelenleg nyolc elfogadott fajt foglal magába:

• Ariocarpus agavoides
• Ariocarpus bravoanus
• Ariocarpus bravoanus subsp. hintonii
• Ariocarpus fissuratus
• Ariocarpus kotschoubeyanus
• Ariocarpus retusus
• Ariocarpus scapharostrus
• Ariocarpus trigonus

A nemzetség a Caryophyllales rendbe tartozik, amelynek tagjai közé számos pozsgás vagy szárazságtűrő növénycsalád sorolható. A nemzetség a Cactoideae alcsaládon belül a Cacteae tribusba, a Cactinae alnemzetségcsoportba tartozik, amelyben jelentős számú nemzetség is megtalálható, (pl. Echinocactus, Ferocactus, Mammillaria, Lophophora).

Az Ariocarpus fajok Észak-Amerika sivatagos és félsivatagos térségeiben honosak. Elterjedésük központja a Chihuahuai-sivatag, amely Mexikó több államát (Coahuila, Nuevo León, San Luis Potosí, Tamaulipas) és az Egyesült Államok délnyugati részét foglalja magába; kisebb kiterjedésben Texas, valamint néhány faj esetében Arizona és Új-Mexikó területein is előfordulnak.

A természetes élőhelyek jellemzően kőtörmelékes, erősen meszes alapkőzetű lejtők, sekély talajú, kavicsos fennsíkok és homokos, gyorsan vízáteresztő területek. Ezeken a szélsőségesen száraz, nagy hőingású régiókban az Ariocarpus fajok mélyre hatoló gyökérzetet, alacsony habitust és hatékony vízraktározási mechanizmusokat alakítottak ki, amelyek lehetővé teszik számukra a hosszan tartó csapadékmentes időszakok átvészelését.

Számos természetes populációt veszélyeztet az élőhelyek mezőgazdasági célú átalakítása, az útépítések és a folyamatos illegális begyűjtés. Emiatt több faj regionális vagy országos természetvédelmi oltalom alatt áll, illetve a nemzetközi kereskedelemben szigorúan szabályozott.

Az Ariocarpus fajok nevelése különleges odafigyelést igényel, mivel rendkívül lassú növekedésű, érzékeny habitusú kaktuszok. Termesztésük sikere nagyban függ a megfelelő talajösszetételtől, a mérsékelt vízellátástól és a stabil fényviszonyoktól.

• Talaj: Jól szellőző, ásványi jellegű keverék ajánlott, amely nagy arányban tartalmaz kavicsot, vulkáni zúzalékot vagy durva homokot. A perlit adalék javítja a levegőzöttséget, miközben minimálisra csökkenti a vízvisszatartást. A humuszos összetevők aránya legyen alacsony.
• Fény: rős, de nem perzselő napfényt igényelnek. A napi legalább hatórás megvilágítás kedvező, de a nyári, közvetlen déli nap ellen célszerű enyhe árnyékolást biztosítani, különösen fiatal növények esetén.
• Öntözés: Mérsékelt öntözést kívánnak: két öntözés között a talajnak teljesen ki kell száradnia. A vegetációs időszakban óvatos, ritka öntözés elegendő; a téli pihenő alatt a vízellátást minimálisra kell csökkenteni. A pangó víz gyors gyökérrothadáshoz vezethet.
• Hőmérséklet: Növekedési időszakban a 21–29 °C közötti hőmérséklet ideális. Télen hűvösebb, akár 10 °C körüli környezetben is tarthatók, feltéve, hogy teljesen szárazon vannak. Fagy nem érheti őket.
• Szaporítás: Leggyakrabban magról nevelik őket; a csírázás többnyire jó, de a magoncok fejlődése kimondottan lassú, és évekbe telik, mire karakteres megjelenést öltenek. A vegetatív szaporítás (például oltott növényekről leválasztott saját gyökeresítés) ritkábban alkalmazott, de bizonyos formáknál eredményes lehet.
• Kártevők A gyapjastetvek és a takácsatkák alkalmanként megjelenhetnek. A gyökérzóna ellenőrzése különösen fontos, mivel a talajban élő gyapjastetvek komoly károkat okozhatnak.

Az Ariocarpus fajok ökológiai szerepe jelentős a száraz élőhelyek biodiverzitásában: több rovar és kisebb gerinces számára biztosítanak táplálékot és menedéket.

Gazdasági értékük elsősorban a gyűjtőkörökben kiemelkedő. Egyes ritkább fajok – például az Ariocarpus fissuratus és az Ariocarpus kotschoubeyanus – keresettségük miatt korábban túlgyűjtés áldozatai lettek.

Az Ariocarpus nemzetség valamennyi faja nemzetközi védelem alatt áll (CITES I. melléklet), ezért kereskedelmük kizárólag engedéllyel lehetséges. A fenntartható termesztés és a mesterséges szaporítás alapvető fontosságú a természetes állományok megőrzéséhez.

• Ariocarpus retusus – Mexikó északkeleti részén őshonos. Jellegzetesen nagy, háromszögletes gümői és általában fehér vagy rózsaszín virágai miatt kedvelt gyűjtői faj.

• Ariocarpus fissuratus – „élő kő” néven ismert faj Texas és Észak-Mexikó sivatagaiban. Mély répagyökere lehetővé teszi, hogy száraz időszakban szinte a talajszintig visszahúzódjon.

• Ariocarpus kotschoubeyanus – Mexikó északkeleti részén fordul elő. Apró termetű faj, laposan széttartó, háromszögű gümőkkel; virágai többnyire rózsaszínek vagy bíbor árnyalatúak.

Minden Ariocarpus faj a CITES I. függelékében szerepel, ezért nemzetközi kereskedelmük csak mesterségesen szaporított példányokra és szigorú engedélyekre korlátozódik; vadon gyűjtött egyedek kereskedelme tilos.