„Kategória:Opuntia” változatai közötti eltérés

Opuntia Mill., Gard. Dict. Abr., ed. 4: 974. 1754. Sec. Hunt (2016)

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

Állítólagos szülőhelye Opos, egy ókori görög falu botanikai latin neve Lokrisz (Locria) közelében, Euboia (Evia) szigetének partján. Görögül Opountisz, amely a sok tövises növény jelenlétéről volt ismert (kivéve az Opuntiát). Opost az Iliász is megemlíti. Idősebb Plinius (római természettudós) említett egy növényt, amely a hagyomány szerint e város környékén nőtt (valószínűleg egy másik pozsgás növényt). Carl von Linné és más korai botanikusok ezt a nevet tévesen alkalmazták az Újvilágból származó, lapított szárú kaktuszok nemzetségére.

Opuntia ficus-indica (L.) Mill.

Első leírása: Miller

Bokros (fruticosus) vagy fatermetű (arborescens) növények nemzetsége, gyakran elkülönült törzzsel (truncus distinctus). Ízekre (segmentum) (lapos hajtásokra, cladodium) tagolt, amelyek többnyire lapítottak (compressus), korong alakúak (discoideus), elliptikusak (ellipticus) vagy megnyúltak (elongatus), ritkán hengeresek (cylindricus).

Az areolákból származó tövisek és apró szőrök — a glochidák — védelmet nyújtanak az állatok ellen. A glochidium-ok (tsz: glochidia) aprók, de szúrósak, könnyen lesodródnak és irritálhatják a bőrt.

Tűszerűek (aciculate), ár alakúak (subulatus) vagy sörteszerűek (setosus), tövisburok (vagina) hiányzik (absens).

• Nappali nyílású (diurnalis), gyakran öntermékeny (autofertilis).
• Forgós (rotatus)-tól szélesen nyitottig (late patens), vagy megnyúlt (elongatus) és keskeny (angustus) (Nopalea alnemzetségben).
• A lapos hajtások (cladodium) szélén jelenik meg, általában magányos (solitarius).
• Halványtól intenzív sárgáig, narancs, piros, kármin, rózsaszín, bíbor színű, néha fehéres (albidus) vagy kétszínű (bicolor).
• Érintésre vagy rázásra érzékeny porzók (thigmonastia vagy seismonastia) jellemzik a virágokat (Nopalea kivételével).
• Méhek, kolibrík (Trochilidae) és néha denevérek (Chiroptera) porozzák.

Többé-kevésbé gömb alakú (globosus), húsos (carnosus) vagy száraz (siccus), köldökös (umbilicatus). Általában glochidákkal (glochidium) borított areolákkal, a termésfal fel nem nyíló (indehiscens).

• Magja: Néha számos (multus), változó méretű, nagyon kemény (durus), lapított (compressus). Korong alakú (discoideus)tól vese alakúig (reniformis), fehértől barnáig terjedő színű. Köldökzsinór (funicularis) köpeny csupasz (nudus) vagy szőrös (pubescens).
  A magok terjesztését kisemlősök és madarak biztosítják, valamint hüllők is (például az óriásteknősök és az iguánák a Galápagos-szigeteken).

Földrajzi elterjedés: Hatalmas földrajzi elterjedéssel rendelkezik, a fajok száma az egyik legnagyobb a Cactaceae családon belül.

Kanadától (Alberta, British Columbia, Ontario, Saskatchewan) Patagóniáig és az egész Karib-szigeteken át megtalálható.

Idegenhonossá vagy invazívvá vált (O. dillenii, O. stricta) a világ számos országában (Dél-Afrika, Ausztrália, Botswana, Spanyolország, Kanári-szigetek, Olaszország, India, Marokkó, Jemen stb.).

Élőhely: Gyakorlatilag minden élőhelyet elfoglal. Például az Egyesült Államok délnyugati és Észak-Mexikói tipikus chaparral területein, de alluviális síkságokon és sziklás szirteken is. Sziklás, homokos vagy kavicsos talajon, vulkáni kőzeteken, füvek, bokrok és bozótok között. Száraz sziklás hegyoldalakon, kanyonok szélén, valamint nyílt füves területeken (Missouri), fás fennsíkok régióiban, boróka (Juniperus spp.) és fenyő (Pinus spp.) erdőkben. Olyan régiókban is előfordul, amelyeket télen néha hó borít (O. fragilis, O. humifusa, O. polyacantha).

Kaktuszok és más pozsgások (succulentus) által alkotott növénytársulásokban él.

• Éghajlati tényezők: A tengerszinttől egészen 4100 m tengerszint feletti magasságig (O. sulphurea) fordul elő.
• Növénytársulás, életmód: A Cactaceae és más pozsgások széles spektrumú növénytársulásában él.

• Különleges viselkedés: A virágok (a Nopalea kivételével) érzékeny porzókkal (stamina sensitivus) rendelkeznek (thigmonastia vagy seismonastia).
• Szaporodás: A magok szórását kisméretű emlősök és madarak, valamint hüllők (reptilia) (pl. teknősök és leguánok a Galápagos-szigeteken) biztosítják.
• Megjegyzések: Néhány faj világszerte termesztett (O. ficus-indica) és sok országban invazívvá vált (O. dillenii, O. stricta).

• Szöveg: Miller
• Forrás:
  • https://thelastcactusclassification.top/category/opuntia/
  • https://caryophyllales.org/