Opuntia basilaris

Opuntia basilaris
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Opuntioideae
Nemzetség-; csoport	Opuntieae
Nemzetség	Opuntia
Faj	Opuntia basilaris

Tudományos név

Opuntia basilaris Engelm. & J.M.Bigelow in Proc. Amer. Acad. Arts 3: 298–299. 1856 sec. Parfitt & Gibson 2003
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Opuntia bizonytalan eredetű, valószínűleg egy ókori görög város nevéből vagy az Opuntiani vidék növénynevéből származik.
A fajnév basilaris latin eredetű, jelentése „alapból induló”, utalva arra, hogy a hajtások többnyire a szártagok alsó részén fejlődnek.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: -
Első leírása: Proceedings of the American Academy 3: 298 (1857)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Engelmann & Bigelow

A(z) Opuntia basilaris szinonimái

= Opuntia basilaris var. albiflora
= Opuntia basilaris var. cordata
= Opuntia treleasei var. kernii
= Opuntia humistrata, ≡ Opuntia basilaris var. humistrata, ≡ Opuntia brachyclada subsp. humistrata
= Opuntia intricata
= Opuntia whitneyana, ≡ Opuntia basilaris var. whitneyana, ≡ Opuntia basilaris subsp. whitneyana
= Opuntia whitneyana var. albiflora, ≡ Opuntia basilaris var. albiflora

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Alacsony növekedésű faj, általában 15–30 cm magas, de 0,3–2 m átmérőjű telepeket alkot. Rendszerint 1–2 szártag magas. Az új hajtásokat többnyire a szártagok alsó részén hozza. Bőre bársonyos tapintású, kékeszöld, ritkábban zöld, gyakran rózsaszínes árnyalatú.

Szemölcsök

Nem különülnek el.

Axillák

Nem jellemzőek.

Areolák

Kerek vagy enyhén megnyúlt alakúak, 1–3 mm átmérőjűek, egymástól kb. 9–12 mm távolságra helyezkednek el, mélyen ülők.

Tövisek

Középtövis: általában hiányzik
Peremtövis: nincs vagy ritkán 1–5 db, 5–25 mm hosszú, sárgás színű

A glochidák barnák vagy sárgák, kb. 3 mm hosszúak, könnyen leválnak és erősen szúrnak.

Generatív test

Virág

A virágok 5–7,5 cm hosszúak és hasonló átmérőjűek. Színük többnyire rózsaszín, ritkán fehér, illetve egyes változatoknál sárga.

Termés

Zöld színű, éréskor kiszáradó, 25–30 mm hosszú és 15–22 mm átmérőjű.

Magja: csontfehér vagy szürkés, közel kerek, kb. 6 mm átmérőjű és 3 mm vastag

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: USA (Arizona, Utah, Nevada, Kalifornia) és Mexikó (Sonora északi része)
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: homokos és köves talajokon, 0–2700 m magasságban, száraz, gyér növényzetű területeken

Kultúrában tartás

Cserépben nehezen fejlődik, inkább szabadföldben vagy nagy talajtérfogatban tartható. Fényigényes, a tűző napot jól viseli. Fagyálló faj, fűtetlen fóliában biztonságosan teleltethető. A növekedési időszakban bőségesen öntözhető. Könnyen szaporítható dugványról, de magról is nevelhető, bár lassabban éri el a virágzó kort. Gyakori kártevői az atkák.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az alapfajra a lapos, alul elkeskenyedő szártagok és a mélyen ülő areolák jellemzőek („hódfarok kaktusz”). A különböző változatok (pl. humistrata, brachyclada, whitneyana) eltérő hajtásformákat és töviszetet mutatnak.

Taxonómia és filogenetika

Rendkívül változékony faj, számos változattal. Egyes formák korábban önálló fajként szerepeltek. A var. aurea gyakran külön fajként (Opuntia aurea) is megjelenik, amely hidegtűrőbb és eltérő kromoszómaszámú (2n=66).

Egyéb

Számos élőhelyi formája ismert, amelyek eltérő növekedési formát és megjelenést mutatnak. Egyes változatok törpe vagy bokros habitusúak, mások hosszabb ideig növő szártagokat fejlesztenek.

Szerzők

Szöveg: Barna János
Kép: Dr. Buglyó Péter, Barna János
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 25. kártya