Opuntia monacantha

Opuntia monacantha
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Opuntioideae
Nemzetség-; csoport	Opuntieae
Nemzetség	Opuntia
Faj	Opuntia monacantha

Tudományos név

Opuntia monacantha (Willd.) Haw., Suppl. Pl. Succ.: 81. 1819 sec. Taylor & Zappi 2004
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév eredete nem tisztázott. Egy magyarázat szerint Opusz ókori görög város nevét őrzi latin közvetítéssel („Opuntius” = Opuszba való, opuszi). Valószínűbb azonban, hogy a név az ógörög „opos” = fügelé, fügefából csapolt savanyú nedv szóból származik, talán a fajok fügeszerű termésére utal. Egy harmadik magyarázat szerint a név azték–latin szóösszetétel.
A fajnév ógörög szóösszetétel, jelentése: egytövisű („monos” = egy, „akanthos” = tövis).

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Barbados szigete; az eredeti típuspéldány elveszett, a kijelölt neotípus Brazília Santa Catarina államából származik
Első leírása: Supplementum Plantarum Succulentarum 81. 1819.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Adrian Hardy Haworth 1819

A(z) Opuntia monacantha szinonimái

≡ Cactus monacanthos
= Cactus opuntia var. parvifolius
= Cactus urumbeba, ≡ Opuntia urumbea, ≡ Opuntia urumbeba
= Opuntia deflexa
= Opuntia gracilior
= Opuntia monacantha var. gracilior
= Opuntia roxburghiana
= Opuntia monacantha var. deflexa
= Opuntia monacantha var. variegata
= Opuntia lemaireana, ≡ Opuntia vulgaris var. lemaireana

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

2 méternél általában nem magasabb, bokros növekedésű cserje, de kedvező körülmények között akár 4–6 méteres magasságot is elérhet. Gyakran rövid, hengeres törzset fejleszt, amely lehet tövises vagy csupasz. Koronája terjedelmes és erősen elágazó.

A szártagok hosszúkás tojásdadok, az alapjuk felé elkeskenyedők, 10–30 cm hosszúak és 7,5–12,5 cm szélesek. Színük világos, fényes zöld, az areolák környékén gyakran sötétebb árnyalattal. A fiatal hajtásokon apró, árszerű, 2–3 mm hosszú levelek fejlődnek, amelyek hamar lehullanak.

Areolák

Az areolák fehér filcesek, a glochidaszőrzet barna színű.

Tövisek

Középtövis: 1–2 db, a hosszabb akár 4 cm-es is lehet, törtfehér színű, barna alappal és csúccsal
Peremtövis: nem különül el élesen
Glochidák: barnák

A törzs areoláin akár 10 tövis is fejlődhet.

Generatív test

Virág

A virágok 5–7,5 cm hosszúak, 7,5–10 cm átmérőjűek. Színük sárga vagy ritkábban narancssárga. A csészelevelek szélesek, vörös csíkozásúak. A külső lepelleveleken gyakran vörös vagy narancsszínű középcsík figyelhető meg.

A virágok a hajtások élén vagy az azokhoz közeli areolákból fejlődnek, gyakran az előző évi terméseken is megjelennek.

Lepellevelek: sárgák vagy narancssárgák, vöröses csíkozással
Ivarlevelek: a porzószálak zöldesek vagy ritkábban fehéresek, a portokok sárgák, a bibeszál és a bibe fehéres

A porzók érintésre érzékenyek.

Termés

A termések körte alakúak, 5–7 cm hosszúak és 4–5 cm átmérőjűek. Színük vöröses, bíbor árnyalatú vagy gyakrabban zöld, enyhe vöröses vagy bíbor elszíneződéssel.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Dél-Amerika keleti partvidéke és a környező szigetek; természetes előfordulású többek között Brazíliában. Behurcolták Kubába, Indiába, Ausztráliába és Dél-Afrikába, ritkábban Dél-Európában is előfordul
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: ritkás, alacsony cserjés bozótosokban, szubtrópusi, félig lombhullató erdők zónájában és matorral jellegű vegetációban él

Kultúrában tartás

Gyors növekedésű, könnyen tartható medvetalp-kaktusz. Egyetlen levéldugványból 5–7 év alatt akár 1 méternél magasabb növény fejlődhet.

Kiültetése nem szükséges, mert mélyre hatoló gyökérzete miatt az őszi felszedése nehézkes lenne. Tavasztól késő őszig bőségesen virágzik. A termések gyakran nem érnek be, ugyanakkor a növény nem dobja le őket, ezért a termések súlya alatt a hajtások letörhetnek.

Szaporítása rendkívül egyszerű: a termések vagy leválasztott hajtások könnyen legyökeresednek. Teleltetését világos, hűvös helyen célszerű megoldani. A dúsabb virágzás érdekében napos, szélvédett hely ajánlott.

A talaj összetételére nem különösebben érzékeny. Nyáron bőséges öntözést meghálál, napos időben szinte folyamatosan virágzik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellemző rá a hosszúkás, világoszöld szártag, az általában egyetlen erős tövis, valamint a nagy, sárga vagy narancssárga virág vöröses mintázattal.

Taxonómia és filogenetika

Az Opuntia vulgaris név használata régóta bizonytalan és több különböző taxonra is alkalmazták. A modern rendszertan a Miller-féle Opuntia vulgaris leírást többnyire az Opuntia monacantha fajjal azonosítja.

A szakirodalomban gyakran összekeverték az Opuntia ficus-indica fajjal is, de a jelenlegi rendszertani álláspont ezt nem fogadja el.

Egyéb

A faj nagy alkalmazkodóképessége miatt számos trópusi és szubtrópusi területen meghonosodott. Dísznövényként és sövényképző növényként is termesztik.

Szerzők

Szöveg: Jokhel Csaba, Lukoczki Zoltán
Kép: Jokhel Csaba
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 449. kártya