Turbinicarpus schwarzii (Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. schwarzii)

Turbinicarpus schwarzii
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség- csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus schwarzii

Tudományos név

• Turbinicarpus schwarzii (Shurly) Backeb. in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 23: 150. 1951. Sec. Vázquez-Sánchez & al. (2019)
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. schwarzii (Shurly) Taylor, 1998
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin turbo, turbinis = orsó, kúpcsiga és az ógörög carpos = termés szavakból ered, a növény termésének alakjára utal.
A szinonima faj neve Karl Schmiedicke (1870–1926) berlini német gyűjtő nevét őrzi.
Az szinonima alfaj és az érvényes faj neve Fritz Schwarz német származású mexikói kaktuszgyűjtő tiszteletére jött létre, akinek fő működési időszaka a XX. század 40-es és 50-es éveire esett.

Típuspéldány

• Első leírása: Strombocactus schwarzii Shurly, Cactus and Succulent Journal of Great Britain 10: 93. 1948
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Gordon Douglas Rowley Taylor, 1998

Szinonimák

• Strombocactus schwarzii Shurly, 1948
• Turbinicarpus polaskii Backeberg, 1961
• Turbinicarpus schwarzii (Shurly) Backeberg, 1951
• Turbinicarpus macrochele var. polaskii P. Lechner & Jantschgi, 1998
• Turbinicarpus macrochele subsp. polaskii (P. Lechner & Jantschgi) Donati, 2003
• Turbinicarpus macrochele subsp. polaskii (P. Lechner & Jantschgi) Sotom., Arred. & Mart. Mend., 2004, nom. inval.
• Pediocactus schmiedickeanus (Boed.) Halda var. schwarzii (Shurly) Halda, 1998
• Turbinicarpus schmiedickeanus var. schwarzii (Shurly) Glass & Foster, 1977
• Toumeya macrochele var. schwarzii (Shurly) Kladiwa, 1975
• Érvényes név és szinonimák a Turbinicarpus schmiedickeanus taxonnál

Képgaléria (Turbinicarpus schwarzii)

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magányos növény, kultúrában ritkán sarjad. A hajtás lapított vagy kissé megnyúlt gömb alakú, csúcsa lapított. Magassága 1–3 cm, átmérője 1,5–5 cm. Színe fakózöld, szürkészöld, zöldeskék vagy barnászöld. Gyökere erős, répaszerű.

Szemölcsök

Szemölcsei (tuberkulum-ai) laposak, 6–8 mm hosszúak, alapjuknál 5–7 mm szélesek és 2–4 mm magasak, négyszögűek vagy kerekdedek. 5–8 spirális lefutású sorba rendeződnek.

Axillák

Az axillák csupaszak.

Areolák

Az areolák oválisak, a csúcsközeliek hosszú, selymes szőrrel fedettek, amely később lehull.

Tövisek

• Peremtövis: areolánként 0–3 db, 4–20 mm hosszú, világosbarna, alapjuknál világosabb, csúcsukon sötétebb; gyakran csak a felső areolákon jelennek meg, laposak, csúcs felé hajlítottak, gyakran megcsavarodottak

Generatív test

Virág

A virág 1–2,5 cm hosszú és 1,5–4 cm átmérőjű.

• Lepellevelek: fehérek, a külsők olykor zöldesek, több sorban állók, általában enyhe rózsaszín középcsíkkal
• Ivarlevelek: porzószálak alsó fele zöldes, felső része bíbor; portokok narancssárgák vagy sötétsárgák; bibeszál bíbor vagy rózsaszínes; bibe rózsaszín, ritkábban fehér, a bibeágak gyakran vastagok, aprón papillásak

Termés

— - Magja: —

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, San Luis Potosí állam keleti része, Guadalcázar helyhatóság területén, a La Trinidad hegység déli részén, Charco Blanco-tól keletre, a Hondo-kanyon közelében, kb. 1520 m tengerszint feletti magasságban; az elterjedési terület kb. 5 km hosszú, az egyes populációk mintegy 10 hektárt foglalnak el
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: mészkő alapkőzeten kialakult, bázikus talajokon vagy kőzettörmeléken, gyakran szinte talaj nélkül él; mimikri és geofiton növény; hegyi fennsíkok alacsony dombjainak lábánál vagy északnyugati, északi lejtőkön fordul elő; száraz matorral, szubmontán matorral és rozettofil matorral társuló növényközösségekben, többek között Helietta parviflora, Gochnatia hypoleuca, Celtis palida, Acacia verlandieri, Hechtia glomerata, Agave lechuguilla, Yucca carnerosana, Dasylirion aerotriche, Euphorbia antisyphilitica, valamint kaktuszok közül Astrophytum myriostigma, Echinocactus platyacanthus, Ferocactus pilosus, Opuntia stenopetala, Turbinicarpus knuthianus társaságában

Kultúrában tartás

Kultúrában viszonylag problémamentesen tartható. Nagyon jó vízáteresztő, enyhén bázikus talajban, mérsékelt öntözéssel és napos fekvésben kompakt növényeket nevel. Erős karógyökere miatt a túlöntözésre különösen érzékeny. Télen teljesen szárazon, legfeljebb 10 °C-on tartandó, rövid időre fagypont alatti hőmérsékletet is elvisel. Virágzása több hullámban történik áprilistól szeptemberig, kivételesen októberig. Virágai enyhén vagy közepesen illatosak, nem önporzók. Szaporítása magvetéssel történik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A schwarzii és polaskii alakok elkülönítése vitatott. A különbségeket az élőhely, a hajtásszín, a szemölcsök alakja és a bibe színe alapján írták le, de több szerző azonos taxonnak tekinti őket.

Taxonómia és filogenetika 2012

A taxon rendszertani besorolása vitatott. Egyes álláspontok szerint a macrochele önálló faj, alfaja a polaskii, míg a schwarzii a schmiedickeanus alfaja. Más vélemények a macrochele és schwarzii taxonokat is a schmiedickeanus faj alfajainak tekintik, a polaskii-t pedig a schwarzii-val azonosítják. Újabban a schmiedickeanus faj egyik elismert alfajaként szerepel a subsp. rubriflorus is.

A Turbinicarpus schwarzii filogenetikája viszonylag jól értelmezhető a mai, főként molekuláris (DNS-alapú) és morfológiai adatok együttes értelmezése alapján, még ha a Turbinicarpus nemzetségen belüli finomabb elágazások körül voltak is viták.

Taxonómia és filogenetika 2025

A T. schwarzii a nemzetségen belül nem az ősi (bazális), hanem egy erősen specializált, mészkőélőhelyekhez kötődő leszármazási vonal része.

Filogenetikailag legközelebb áll:

• Turbinicarpus pseudopectinatus
• Turbinicarpus valdezianus
• Turbinicarpus bonatzii

Ez a csoport gyakran a pseudopectinatus-komplexum köré szerveződik.

Morfológiai és filogenetikai összhang

A T. schwarzii filogenetikai elkülönülését több, evolúciósan informatív bélyeg is alátámasztja:

• kicsi, lapított-gömb alakú test → száraz, sekély talajhoz alkalmazkodás
• finom, fésűszerű (pectinát) tövisek → konvergens árnyékolási stratégia
• mész­kősziklákhoz kötött endemizmus → izolált populációk, gyors genetikai divergencia
• apró, de aránylag nagy virág a testmérethez képest → Cacteae-tipikus reproduktív bélyeg

Ezek a tulajdonságok nem önálló evolúciós vonalat, hanem a Turbinicarpus egyik specializált ágát jelzik.

Biogeográfia és evolúció

A Turbinicarpus schwarzii:

• közép-mexikói (Querétaro, Hidalgo) endemizmus
• izolált mészkő-felszíneken él
• filogenetikailag jól illeszkedik ahhoz a mintázathoz, amely szerint
  

a Turbinicarpus fajképződését mikroendemizmus és élőhely-specializáció hajtotta

Ez az evolúciós modell:

• kis populációk → földrajzi izoláció → gyors morfológiai és genetikai elkülönülés

Filogenetikai értelmezés

• a Turbinicarpus schwarzii a Turbinicarpus monofiletikus nemzetségén belül helyezkedik el
• egy származtatott, mészkőhöz kötődő klád tagja
• legközelebbi rokonai a pseudopectinatus-típusú fajok
• nem „átmeneti” vagy „primitív” faj, hanem erősen specializált evolúciós végpont

Egyéb

Rendkívül veszélyeztetett alfaj; természetes élőhelyén az egyedszám 1000 alá tehető.

Szerzők

• Szöveg: Papp László, Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán (1–2.), Kiss László (3–4.)
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 479–480. kártya