Ugrás a tartalomhoz

„Kategória:Siccobaccatus” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „{{Speciesbox |taxon= Siccobaccatus }} <span id="tudományos-név"></span> == Tudományos név == * ''Siccobaccatus'' P.J.Braun & Esteves 1990 * '''A tudományos név státusza:''' érvényes <span id="a-név-eredete-etimológia"></span> === A név eredete, etimológia === A nemzetség neve „Száraz termés”-re utal, amely jellemző az éretten száradó termésre. <span id="típusfaj"></span> === Típusfaj === * ''Siccobaccatus dolichospermaticus'' <spa…”
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
1. sor: 1. sor:
{{Speciesbox |taxon= Siccobaccatus }}
{{Speciesbox
 
|taxon=Siccobaccatus
<span id="tudományos-név"></span>
}}
== Tudományos név ==
== Tudományos név ==


* ''Siccobaccatus'' P.J.Braun & Esteves 1990
* ''Siccobaccatus'' (P.J. Braun &amp; Esteves) P.J. Braun &amp; Esteves, 1990
* '''A tudományos név státusza:''' érvényes
* '''A tudományos név státusza:''' érvényes (Szinonimája a ''Micranthocereus'' nemzetségnek bizonyos rendszerekben, de a megadott források és a típusfaj alapján önálló nemzetségként is kezelt).


<span id="a-név-eredete-etimológia"></span>
=== A név eredete, etimológia ===
=== A név eredete, etimológia ===


A nemzetség neve „Száraz termés”-re utal, amely jellemző az éretten száradó termésre.
A nemzetségnév a latin ''siccus'' (száraz) és ''bacca'' (bogyó) szavak összetételéből származik, utalva a nemzetségre jellemző, érett állapotban kiszáradó termésekre.


<span id="típusfaj"></span>
=== Típusfaj ===
=== Típusfaj ===


* ''Siccobaccatus dolichospermaticus''
* ''Siccobaccatus dolichospermaticus'' (Buining &amp; Brederoo) P.J. Braun &amp; Esteves; Gyűjtő: Horst &amp; Uebelmann (HU 395), Brazília, Bahia, Rio Corrente, 1972. Típuspéldány: U (Utrecht).
* '''Első leírása:''' ''Austrocactus dolichospermaticus'' néven Buining &amp; Brederoo által a Kakt. u. a. Sukk. 25: 145 (1974) folyóiratban.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Pierre Josef Braun és Eddie Esteves Pereira, 1990.
 
{{Típusfaj|Siccobaccatus dolichospermaticus}}


<span id="szinonimák"></span>
=== Szinonimák ===
=== Szinonimák ===


<span id="alaktani-morfológiai-jellemzők"></span>
* '''''Micranthocereus''''' Backeb. (pro parte)
 
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==


<span id="vegetatív-test"></span>
=== Vegetatív test ===
=== Vegetatív test ===


<span id="hajtás-szár"></span>
==== Hajtás, szár ====
==== Hajtás, szár ====


Oszlopos növények, felálló szárakkal, általában szoliter, kékes színű, nagyon fás edénynyalábos hengerrel.<br />
Oszlopos felépítésű növények, a szárak egyenesen felállóak, általában magányosak, kékes színűek. A vaszkuláris henger (szállítószövet-rendszer) erősen fásodott. Jellegzetességük a folytonos és mélyen besüllyedt ''cephalium'', amely akkor alakul ki, amikor a szár meghaladja az egy méteres magasságot. A ''cephalium'' sűrűn borított fehér gyapjúval, valamint hosszú sárga vagy vöröses sörtékkel.
Összefüggő és mélyen besüllyedt fejtető alakul ki, amikor a szár meghaladja az 1 m-t, sűrű fehér gyapjúval borított, hosszú, sárga vagy vöröses sörtékkel.


<span id="szemölcsök"></span>
==== Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek ====
==== Szemölcsök ====


<span id="axillák"></span>
Az '''areolák''' oválisak és sűrűn gyapjasak. A '''tövisek''' tűszerűek (''aciculate''), egyenesek és a szárak tövénél különösen erősen fejlettek. A nemzetségre jellemzőek a határozott '''bordák''', amelyeken a gyapjas '''areolák''' helyezkednek el.
==== Axillák ====


<span id="areolák"></span>
==== Areolák ====
A bimbóudvar tojásdad, sűrűn gyapjas.
<span id="tövisek"></span>
==== Tövisek ====
* '''Középtövis:''' hegyes, egyenes, a szár tövénél erősen fejlettek<br />
* '''Peremtövis:''' hegyes, egyenes
<span id="generatív-test"></span>
=== Generatív test ===
=== Generatív test ===


<span id="virág"></span>
==== Virág ====
==== Virág ====


Éjszakai nyílású, önmeddő, tölcsér alakú vagy harang alakú virágok, elefántcsontfehérek.<br />
Éjszaka nyíló, önmeddő (''self-sterile''), tölcsér vagy harang alakú virágok. Színük elefántcsontfehér. Megporzásukat denevérek (''Monophyllus redmani'', ''Phyllonycteris poeyi'') végzik.
Megporzásukat denevérek végzik (''Monophyllus redmani'', ''Phyllonycteris poeyi'').


<span id="termés"></span>
==== Termés ====
==== Termés ====


A termések először a fejtetőbe süllyednek, kékes színűek, vékony falúak, szárazak, tövükön felnyílnak.<br />
A termések kezdetben a ''cephalium''-ba süllyedtek, kékes színűek, vékony falúak és szárazak (''siccus''). Alapi részükön nyílnak fel (''basally dehiscent''). A virágtakaró maradványai lehullóak (''deciduous''), nem feketednek meg.
A lepel maradványai lombhullatóak, nem sötétednek.<br />
 
- '''Magja:''' barna, nagyon szabálytalanul hosszúkás, sejtes maghéjjal.<br />
* '''Magja:''' Barna színű, nagyon szabálytalanul megnyúlt, sejtes maghéjjal (''testa''). Az ''S. dolichospermaticus'' esetében szél általi terjedést (''anemochory'') figyeltek meg.
A ''Siccobaccatus dolichospermaticus'' esetében anemofil terjedésről számoltak be.


<span id="elterjedés-és-élőhely"></span>
== Elterjedés és élőhely ==
== Elterjedés és élőhely ==


* '''Földrajzi elterjedés:''' '''Brazília''' (Bahia, DF, Goias, Minas Gerais, Tocantins)<br />
* '''Földrajzi elterjedés:''' '''Brazília''' (Bahia, D.F., Goiás, Minas Gerais, Tocantins) területén endemikus.
 
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' 400 és 760 méter közötti tengerszint feletti magasságban élnek, jellemzően töredezett sziklákon vagy mészkőkibúvásokon (Bambui formáció). Néha sűrű populációkat alkotnak a tövises vegetációjú trópusi száraz erdők (caatinga) szélén. A ''cephalium''-ok mindig ugyanabba az irányba, északnyugat felé néznek. Gyakran találhatók együtt broméliákkal és más kaktuszokkal, például ''Melocactus'' fajokkal.
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' 400–760 m tengerszint feletti magasságban, törött sziklákon vagy mészkő kibúvásokon (Bambui-formáció), néha sűrű populációkban (''S. estevesii''), trópusi száraz erdők széléig, tüskés növényzettel (caatinga), broméliák és más kaktuszok társaságában, például ''Meiocactus'' fajokkal együtt


<span id="kultúrában-tartás"></span>
== Kultúrában tartás ==
== Kultúrában tartás ==


<span id="megkülönböztető-bélyegek-hasonló-fajok"></span>
Oszlopos termetük és speciális igényeik (például a mély ''cephalium'' és a jelentős magasság) miatt tartásuk nagyobb teret igényel. Fényigényesek, a kékes viaszréteg megőrzéséhez sok napsütésre van szükségük.
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==


<span id="taxonómia-és-filogenetika"></span>
== Taxonómia és filogenetika ==
== Taxonómia és filogenetika ==


<span id="egyéb"></span>
'''J. M. de Vos és munkatársai''' (2025-ös kutatás) alapján a ''Siccobaccatus'' a Cactaceae családon belül a Cactoideae alcsalád Cereinae alnemzetségcsoportjába tartozik. A molekuláris vizsgálatok megerősítik közeli rokonságát a ''Micranthocereus'' nemzetséggel, azonban a morfológiai különbségek (száraz termés, magszerkezet) indokolják az elkülönítést.
 
== Egyéb ==
== Egyéb ==


<span id="forrás"></span>
Különleges alkalmazkodásuk a fény irányához kötött ''cephalium'' fejlődés. Természetvédelmi szempontból jelentősek, mivel szűk areálú, endemikus fajokról van szó.
 
== Forrás ==
== Forrás ==


* Forrás: https://thelastcactusclassification.top/category/siccobaccatus/
* https://thelastcactusclassification.top/category/siccobaccatus/
* https://caryophyllales.org/
* https://www.ipni.org/
* https://powo.science.kew.org/
* https://www.biodiversitylibrary.org/
 
[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Cereinae]]

A lap jelenlegi, 2025. december 30., 10:52-kori változata

Siccobaccatus
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-
csoport
Cereinae
Nemzetség Siccobaccatus

Tudományos név

  • Siccobaccatus (P.J. Braun & Esteves) P.J. Braun & Esteves, 1990
  • A tudományos név státusza: érvényes (Szinonimája a Micranthocereus nemzetségnek bizonyos rendszerekben, de a megadott források és a típusfaj alapján önálló nemzetségként is kezelt).

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin siccus (száraz) és bacca (bogyó) szavak összetételéből származik, utalva a nemzetségre jellemző, érett állapotban kiszáradó termésekre.

Típusfaj

  • Siccobaccatus dolichospermaticus (Buining & Brederoo) P.J. Braun & Esteves; Gyűjtő: Horst & Uebelmann (HU 395), Brazília, Bahia, Rio Corrente, 1972. Típuspéldány: U (Utrecht).
  • Első leírása: Austrocactus dolichospermaticus néven Buining & Brederoo által a Kakt. u. a. Sukk. 25: 145 (1974) folyóiratban.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Pierre Josef Braun és Eddie Esteves Pereira, 1990.
Siccobaccatus dolichospermaticus képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Micranthocereus Backeb. (pro parte)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Oszlopos felépítésű növények, a szárak egyenesen felállóak, általában magányosak, kékes színűek. A vaszkuláris henger (szállítószövet-rendszer) erősen fásodott. Jellegzetességük a folytonos és mélyen besüllyedt cephalium, amely akkor alakul ki, amikor a szár meghaladja az egy méteres magasságot. A cephalium sűrűn borított fehér gyapjúval, valamint hosszú sárga vagy vöröses sörtékkel.

Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek

Az areolák oválisak és sűrűn gyapjasak. A tövisek tűszerűek (aciculate), egyenesek és a szárak tövénél különösen erősen fejlettek. A nemzetségre jellemzőek a határozott bordák, amelyeken a gyapjas areolák helyezkednek el.

Generatív test

Virág

Éjszaka nyíló, önmeddő (self-sterile), tölcsér vagy harang alakú virágok. Színük elefántcsontfehér. Megporzásukat denevérek (Monophyllus redmani, Phyllonycteris poeyi) végzik.

Termés

A termések kezdetben a cephalium-ba süllyedtek, kékes színűek, vékony falúak és szárazak (siccus). Alapi részükön nyílnak fel (basally dehiscent). A virágtakaró maradványai lehullóak (deciduous), nem feketednek meg.

  • Magja: Barna színű, nagyon szabálytalanul megnyúlt, sejtes maghéjjal (testa). Az S. dolichospermaticus esetében szél általi terjedést (anemochory) figyeltek meg.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Brazília (Bahia, D.F., Goiás, Minas Gerais, Tocantins) területén endemikus.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 400 és 760 méter közötti tengerszint feletti magasságban élnek, jellemzően töredezett sziklákon vagy mészkőkibúvásokon (Bambui formáció). Néha sűrű populációkat alkotnak a tövises vegetációjú trópusi száraz erdők (caatinga) szélén. A cephalium-ok mindig ugyanabba az irányba, északnyugat felé néznek. Gyakran találhatók együtt broméliákkal és más kaktuszokkal, például Melocactus fajokkal.

Kultúrában tartás

Oszlopos termetük és speciális igényeik (például a mély cephalium és a jelentős magasság) miatt tartásuk nagyobb teret igényel. Fényigényesek, a kékes viaszréteg megőrzéséhez sok napsütésre van szükségük.

Taxonómia és filogenetika

J. M. de Vos és munkatársai (2025-ös kutatás) alapján a Siccobaccatus a Cactaceae családon belül a Cactoideae alcsalád Cereinae alnemzetségcsoportjába tartozik. A molekuláris vizsgálatok megerősítik közeli rokonságát a Micranthocereus nemzetséggel, azonban a morfológiai különbségek (száraz termés, magszerkezet) indokolják az elkülönítést.

Egyéb

Különleges alkalmazkodásuk a fény irányához kötött cephalium fejlődés. Természetvédelmi szempontból jelentősek, mivel szűk areálú, endemikus fajokról van szó.

Forrás

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.