„Kategória:Caryophyllales” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „<pre> └─ Angiospermae ├─ N │ ├─ Amborellales │ └─ N │ ├─ Nymphaeales │ └─ Austrobaileyales └─ N ├─ N │ ├─ Magnoliids │ │ ├─ N │ │ │ ├─ Canellales │ │ │ └─ Piperales │ │ └─ N │ │ ├─ Laurales │ │ └─ Magnoliales │ └─ N │ ├─ Chloranthales │…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Speciesbox|taxon=Caryophyllales}} | |||
== Tudományos név == | |||
* '''Caryophyllales''' (Jussieu ex Berchtold & J. Presl) 1820 | |||
=== A név eredete, etimológia === | |||
A rend elnevezése a típusnemzetség, a ''Dianthus'' (szegfű) korábbi nevéről, a ''Caryophyllus''-ról kapta a nevét. A kifejezés a görög ''karyon'' (dió, mag) és ''phyllon'' (levél) szavakból származik, ami eredetileg az illatos szegfűszeg (''Syzygium aromaticum'') bimbóira utalt, mivel azok hasonlítanak a kis diókhoz. A nevet később Linné a szegfűfélékre alkalmazta az illat hasonlósága miatt. | |||
=== Típus === | |||
* ''Caryophyllaceae'' Jussieu | |||
* '''Első leírása:''' Friedrich von Berchtold és Jan Svatopluk Presl írta le érvényesen 1820-ban az ''O přirozenosti rostlin'' című munkájukban. | |||
{{Típusfaj|Caryophyllaceae}} | |||
=== Szinonimák === | |||
* '''Centrospermae''' Eichler | |||
* '''Dianthales''' Bromhead | |||
* '''Chenopodiales''' Lindley | |||
* '''Polygonales''' Dumortier | |||
* '''Plumbaginales''' Lindley | |||
* '''Amaranthales''' Dumortier | |||
* '''Cactales''' Dumortier | |||
== Alaktani, morfológiai jellemzők == | |||
=== Vegetatív test === | |||
==== Hajtás, szár, levél, gyökér ==== | |||
A rend tagjai rendkívül változatosak: az apró lágyszárúaktól a cserjéken át a hatalmas fákig és szukkulensekig minden forma megtalálható. Jellemző rájuk a ''sieve-tube plastids'' (rostacső-plasztiszok) sajátos típusa, amelyben a fehérjék gyűrű alakban helyezkednek el. Számos családban (például ''Chenopodiaceae'', ''Amaranthaceae'') megfigyelhető az anomális vastagodás a szárban. A levelek többnyire egyszerűek, ép szélűek, gyakran húsosak vagy szukkulensek. A gyökérzet gyakran karógyökér, amely esetenként raktározó szervvé módosul. | |||
=== Generatív test === | |||
==== Virág ==== | |||
A virágok szerkezete a rendkívül egyszerűtől a bonyolultig terjed. Alapvetően ötkörösek, de gyakori a redukció. A virágtakaró lehet egynemű (''perigonium'') vagy elkülönülhet csészére és pártára. A porzók száma gyakran megegyezik a lepellevéllel vagy annak kétszerese. A magház felső vagy alsó állású, gyakran központi vagy bazális magvú (''placentatio centralis'' vagy ''basalis''). | |||
==== Termés ==== | |||
Leggyakrabban toktermés, de előfordul szemtermés, makkocska vagy bogyó is. | |||
* '''Magja:''' A magvakban a táplálószövet nem endospermium, hanem többnyire ''perispermium''. Az embrió gyakran görbült, patkó alakú, körülöleli a perispermiumot. | |||
== Elterjedés és élőhely == | |||
* '''Földrajzi elterjedés:''' A rend képviselői az egész világon, minden kontinensen megtalálhatóak, az Antarktisz kivételével (bár ott is jelen van a ''Colobanthus quitensis''). Különösen diverzek az arid és szemiarid területeken, mint '''Ausztrália''', '''Afrika''' déli része, '''Mexikó''' és az '''Amerikai Egyesült Államok''' délnyugati részei, valamint '''Közép-Ázsia'''. | |||
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Rendkívül tág tűrésű csoport. Megtalálhatóak a trópusi esőerdőkben, a magashegységi tundrákon, de leginkább a sivatagi, félsivatagi és szikes környezethez alkalmazkodtak. Számos fajuk halofita (sótűrő) vagy xerofita (szárazságtűrő). | |||
== Szukkulent taxonok == | |||
A ''Caryophyllales'' renden belül találhatók a növényvilág legjelentősebb szukkulens csoportjai. A ''Cactaceae'' (kaktuszfélék) családja szinte teljes egészében szukkulens, ahol a törzs veszi át a fotoszintézis szerepét, a levelek pedig tövisekké módosultak. Az ''Aizoaceae'' (kristályvirágfélék) családjára a levélszukkulencia jellemző (például ''Lithops''). További jelentős szukkulens taxonok találhatók a ''Portulacaceae'', ''Didiereaceae'' és ''Talinateae'' családokban. Ezek a növények speciális CAM-típusú fotoszintézist folytatnak a vízveszteség minimalizálása érdekében. | |||
== Taxonómia és filogenetika == | |||
Az APG IV osztályozás szerint a ''Caryophyllales'' a valódi kétszikűek (''Eudicots'') ''Core Eudicots'' kládjába tartozik. A rend monofiletikus csoport. Két fő alrendre osztható: ''Caryophyllineae'' (korábban “Centrospermae”) és ''Polygonineae''. Meghatározó kémiai jellemzőjük a betalain pigmentek jelenléte, amelyek a legtöbb családban helyettesítik az antociánokat (kivéve a ''Caryophyllaceae'' és ''Molluginaceae'' családokat). | |||
== Forrás == | |||
* https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/ | |||
* https://en.wikipedia.org/wiki/Caryophyllales | |||
* https://www.ipni.org/ | |||
* https://powo.science.kew.org/ | |||
[[Kategória:Angiospermae]] | |||
A lap jelenlegi, 2026. január 1., 18:25-kori változata
| Caryophyllales | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
Tudományos név
- Caryophyllales (Jussieu ex Berchtold & J. Presl) 1820
A név eredete, etimológia
A rend elnevezése a típusnemzetség, a Dianthus (szegfű) korábbi nevéről, a Caryophyllus-ról kapta a nevét. A kifejezés a görög karyon (dió, mag) és phyllon (levél) szavakból származik, ami eredetileg az illatos szegfűszeg (Syzygium aromaticum) bimbóira utalt, mivel azok hasonlítanak a kis diókhoz. A nevet később Linné a szegfűfélékre alkalmazta az illat hasonlósága miatt.
Típus
- Caryophyllaceae Jussieu
- Első leírása: Friedrich von Berchtold és Jan Svatopluk Presl írta le érvényesen 1820-ban az O přirozenosti rostlin című munkájukban.
Caryophyllaceae képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Centrospermae Eichler
- Dianthales Bromhead
- Chenopodiales Lindley
- Polygonales Dumortier
- Plumbaginales Lindley
- Amaranthales Dumortier
- Cactales Dumortier
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A rend tagjai rendkívül változatosak: az apró lágyszárúaktól a cserjéken át a hatalmas fákig és szukkulensekig minden forma megtalálható. Jellemző rájuk a sieve-tube plastids (rostacső-plasztiszok) sajátos típusa, amelyben a fehérjék gyűrű alakban helyezkednek el. Számos családban (például Chenopodiaceae, Amaranthaceae) megfigyelhető az anomális vastagodás a szárban. A levelek többnyire egyszerűek, ép szélűek, gyakran húsosak vagy szukkulensek. A gyökérzet gyakran karógyökér, amely esetenként raktározó szervvé módosul.
Generatív test
Virág
A virágok szerkezete a rendkívül egyszerűtől a bonyolultig terjed. Alapvetően ötkörösek, de gyakori a redukció. A virágtakaró lehet egynemű (perigonium) vagy elkülönülhet csészére és pártára. A porzók száma gyakran megegyezik a lepellevéllel vagy annak kétszerese. A magház felső vagy alsó állású, gyakran központi vagy bazális magvú (placentatio centralis vagy basalis).
Termés
Leggyakrabban toktermés, de előfordul szemtermés, makkocska vagy bogyó is.
- Magja: A magvakban a táplálószövet nem endospermium, hanem többnyire perispermium. Az embrió gyakran görbült, patkó alakú, körülöleli a perispermiumot.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A rend képviselői az egész világon, minden kontinensen megtalálhatóak, az Antarktisz kivételével (bár ott is jelen van a Colobanthus quitensis). Különösen diverzek az arid és szemiarid területeken, mint Ausztrália, Afrika déli része, Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részei, valamint Közép-Ázsia.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Rendkívül tág tűrésű csoport. Megtalálhatóak a trópusi esőerdőkben, a magashegységi tundrákon, de leginkább a sivatagi, félsivatagi és szikes környezethez alkalmazkodtak. Számos fajuk halofita (sótűrő) vagy xerofita (szárazságtűrő).
Szukkulent taxonok
A Caryophyllales renden belül találhatók a növényvilág legjelentősebb szukkulens csoportjai. A Cactaceae (kaktuszfélék) családja szinte teljes egészében szukkulens, ahol a törzs veszi át a fotoszintézis szerepét, a levelek pedig tövisekké módosultak. Az Aizoaceae (kristályvirágfélék) családjára a levélszukkulencia jellemző (például Lithops). További jelentős szukkulens taxonok találhatók a Portulacaceae, Didiereaceae és Talinateae családokban. Ezek a növények speciális CAM-típusú fotoszintézist folytatnak a vízveszteség minimalizálása érdekében.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás szerint a Caryophyllales a valódi kétszikűek (Eudicots) Core Eudicots kládjába tartozik. A rend monofiletikus csoport. Két fő alrendre osztható: Caryophyllineae (korábban “Centrospermae”) és Polygonineae. Meghatározó kémiai jellemzőjük a betalain pigmentek jelenléte, amelyek a legtöbb családban helyettesítik az antociánokat (kivéve a Caryophyllaceae és Molluginaceae családokat).
Forrás
Alkategóriák
Ez a kategória az alábbi 3 alkategóriával rendelkezik (összesen 3 alkategóriája van).