„Kroenleinia grusonii” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „{{Speciesbox|taxon= Kroenleinia grusonii}} == Tudományos név == * '''''Kroenleinia grusonii''''' (Hildm.) Lodé in Cact.-Avent. Int. 102: 25, 27. 2014. Sec. Vargas-Luna & al. (2018) ** '''A tudományos név státusza:''' érvényes * '''''Echinocactus grusonii''''' (Hildmann) Hildmann, 1891 ** '''A tudományos név státusza:''' szinonima === A név eredete, etimológia === * A nemzetségnév '''Marcel Kroenlein''' (1928–1994) monacói botanikus tisztelet…” |
|||
| 10. sor: | 10. sor: | ||
* A nemzetségnév '''Marcel Kroenlein''' (1928–1994) monacói botanikus tiszteletére lett elnevezve, aki 1969 és 1993 között a híres monacói egzotikus kert (''Jardin Exotique de Monaco'') igazgatója volt. | * A nemzetségnév '''Marcel Kroenlein''' (1928–1994) monacói botanikus tiszteletére lett elnevezve, aki 1969 és 1993 között a híres monacói egzotikus kert (''Jardin Exotique de Monaco'') igazgatója volt. | ||
* A szinonim nemzetségnév első tagja ógörög eredetű, az ''echinus'' = sün szóból származik, és a jelölt gömbszerű, tövises fajok sünhöz való hasonlóságára utal. A ''cactus'' szó ógörög eredetű (''kaktos''), eredetileg egy bogáncsszerű szúrós növény (más vélemény szerint az articsóka) köznyelvi megnevezésére használták. A szót Linné használta fel az Újvilágban mind nagyobb számban felfedezett kaktuszok egyik nemzetségneveként 1753-ban. Ma önállóan a növénycsalád viseli a nevet. | * A szinonim nemzetségnév első tagja ógörög eredetű, az ''echinus'' = sün szóból származik, és a jelölt gömbszerű, tövises fajok sünhöz való hasonlóságára utal. A ''cactus'' szó ógörög eredetű (''kaktos''), eredetileg egy bogáncsszerű szúrós növény (más vélemény szerint az articsóka) köznyelvi megnevezésére használták. A szót '''Linné''' használta fel az Újvilágban mind nagyobb számban felfedezett kaktuszok egyik nemzetségneveként 1753-ban. Ma önállóan a növénycsalád viseli a nevet. | ||
* A faj '''Hermann Gruson''' (1821–1895) nevét viseli, aki német kereskedő volt Magdeburgban és amatőr pozsgásnövény-termesztő. | * A faj '''Hermann Gruson''' (1821–1895) nevét viseli, aki német kereskedő volt Magdeburgban és amatőr pozsgásnövény-termesztő. | ||
A lap 2026. január 25., 14:18-kori változata
| Kroenleinia grusonii | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség- csoport |
Ferocactinae |
| Nemzetség | Kroenleinia |
| Faj | Kroenleinia grusonii |
Tudományos név
- Kroenleinia grusonii (Hildm.) Lodé in Cact.-Avent. Int. 102: 25, 27. 2014. Sec. Vargas-Luna & al. (2018)
- A tudományos név státusza: érvényes
- Echinocactus grusonii (Hildmann) Hildmann, 1891
- A tudományos név státusza: szinonima
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév Marcel Kroenlein (1928–1994) monacói botanikus tiszteletére lett elnevezve, aki 1969 és 1993 között a híres monacói egzotikus kert (Jardin Exotique de Monaco) igazgatója volt.
- A szinonim nemzetségnév első tagja ógörög eredetű, az echinus = sün szóból származik, és a jelölt gömbszerű, tövises fajok sünhöz való hasonlóságára utal. A cactus szó ógörög eredetű (kaktos), eredetileg egy bogáncsszerű szúrós növény (más vélemény szerint az articsóka) köznyelvi megnevezésére használták. A szót Linné használta fel az Újvilágban mind nagyobb számban felfedezett kaktuszok egyik nemzetségneveként 1753-ban. Ma önállóan a növénycsalád viseli a nevet.
- A faj Hermann Gruson (1821–1895) nevét viseli, aki német kereskedő volt Magdeburgban és amatőr pozsgásnövény-termesztő.
Típuspéldány
- Echinocactus grusonii Hildmann; Gyűjtő, hely, időpont és gyűjteményi hely nem ismert a megadott szövegben.
- Első leírása: Monatsschr. f. Kakteenk. 1. 4 et 45 cum ic., 1891.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Hildmann, 1891.
Echinocactus grusonii képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Kroenleinia grusonii szinonimái
- ≡ Echinocactus grusonii, ≡ Echinocereus grusonii
- = Echinocactus corynacanthus
- = Echinocactus galeottii
- = Echinocereus grusonii var. azureus
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A növény szára (hajtása) megnőhet 1–2 m magasra és átmérője megközelítheti az 1 métert. Bőre sötét- vagy világoszöld, fényes. Bordáinak száma felnőtt korban a 30–35, kivételes esetben, nagyon idős korban akár 40 is lehet. Idősebb korban előfordulhat, hogy bőséges sarjadzásba kezdenek. A fiatal növények bordái csavart lefutású szemölcsökre tagolódnak. A termesztésben helyesen tartott példányok gömbölyűek, míg a természetes élőhelyükön az igazán idős egyedek hengeres alakúak lesznek. Gyökérzete sekélyen szétfutó, nem rendelkezik karó- vagy répagyökérrel. Bordáin található gyapjas areolái idővel lekopaszodnak. Tövisei aranyló sárgák, enyhén csavartak, hajlottak. A peremtövisek száma 8–10, hosszuk 3–4 cm. Középtövisei 4–5 db, 4–5 cm hosszúra is megnőhetnek. A tövisek keresztirányban enyhén bordásak, recések és hajlékonyak.
Generatív test
Virág
Az idősebb növények csúcsi része dúsan gyapjas, innen jönnek elő gyűrű alakban a virágok. A bimbók megjelenését dúsabb gyapjúképződés előzi meg az adott areolánál. A bimbó hegyes és barnás színű. A virág átmérője és hossza is kb. 4–5 cm. A virág idővel, ahogy elnyílik sötétebb színt ölt, szinte barnába hajlik. Az elszáradt virág a termésen marad.
- Takarólevelek: A leperlevelek hosszúkásak, végük kihegyezett, barnás. A külső lepellevelek barnás színűek, szinte szárazak, lapított papírszerű tövisekre emlékeztetnek. A belső lepellevelek sárgák.
- Ivarlevelek: Porzóinak és a termőjének színe is sárga. A bibe 8–10 ágú és a porzók gyűrűjéből kinyúlik.
Termés
Termése erősen gyapjas, kb. 2 cm hosszú, barnás, vöröses színű.
- Magja: Feketék, sötétbarnák és fényesek, 1–2 mm-esek, hosszúkásak.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Ez a kaktusz Mexikóban honos, elterjedési területe: Querétaro, San Luis Potosí, Zacatecas államokban található. Nemrég fedezték fel egy különálló populációját Zacatecas-ban, San Juan Capistrano mellett.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhelyén vulkanikus kövek és alacsony cserjék közt tenyészik, 1400 m magasságban, a Mexikói-fennsíkon. Alacsony egyedszámban fordul elő, a 90-es években megépített Zimapán duzzasztó az élőhelyek nagy részét tönkretette.
Kultúrában tartás
Fényigényes faj, sok fény hatására tövisei erőteljesek lesznek. A zöld bőr érzékeny a hirtelen napsugárzásra, ezért fokozatos szoktatás szükséges a napégés elkerülésére. Érdemes korán nagyobb cserépbe ültetni. Teleltetése szárazon, 10 °C körül ajánlott; ennél hidegebb helyen gombás fertőzések (például Fusarium, Gloeosporidium) támadhatják meg. Virágzásra csak 30–40 éves, kb. 40 cm átmérőjű példányoknál lehet számítani. Magról könnyen szaporítható.
Egyéb
Taxonómiailag gyűjteményekben gyakran találkozni eltérő tövisformájú egyedekkel (fehér, üvegszerű, göndör, rövid vagy hiányzó tövisekkel). A nemrég felfedezett Zacatecas-i populáció várhatóan kisebb morfológiai eltéréseket mutat majd.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Varga Zoltán (Bp.)
- Kép: Bodor János
- Lektor: Papp László
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 220. kártya