„Tephrocactus alexanderi” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 25. sor: | 25. sor: | ||
A '''virág''' a felső szegmensek csúcsán fejlődik, 3–5 cm átmérőjű, színe a fehértől a halvány rózsaszínig terjed, torka gyakran sötétebb. | A '''virág''' a felső szegmensek csúcsán fejlődik, 3–5 cm átmérőjű, színe a fehértől a halvány rózsaszínig terjed, torka gyakran sötétebb. | ||
* '''Takarólevelek:''' A '''külső lepellevél''' zöldes középsávval rendelkezik, a '''belső lepellevél''' vagy '''sziromlevél''' selymes fényű, fehér vagy rózsaszínes. | * '''Takarólevelek:''' A '''külső lepellevél''' zöldes középsávval rendelkezik, a '''belső lepellevél''' vagy '''sziromlevél''' selymes fényű, fehér vagy rózsaszínes. | ||
* '''Ivarlevelek:''' A '''porzószálak''' fehérek, a '''portokok''' sárgák; a '''termő''' alsó állású, a '''bibe''' 6–8 ágú, sárgás. | * '''Ivarlevelek:''' A '''porzószálak''' fehérek, a '''portokok''' sárgák; a '''termő''' alsó állású, a '''bibe''' 6–8 ágú, sárgás. | ||
==== Termés ==== | ==== Termés ==== | ||
A lap jelenlegi, 2026. április 19., 14:26-kori változata
| Tephrocactus alexanderi | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Opuntioideae |
| Nemzetség- csoport |
Pterocacteae |
| Nemzetség | Tephrocactus |
| Faj | Tephrocactus alexanderi |
 
| |
Tudományos név
- Tephrocactus alexanderi (Britton & Rose) Backeb. in Cactus (Paris) 38: 250. 1953. Sec. Las Peñas & al. (2019)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög tephra (hamu, hamuszürke) és a latin cactus szavak összetétele, amely a nemzetségre jellemző szürkés szárfelületre utal.
- A faji jelzőt, az alexanderi-t, Alexander W. B. (1885–1965) angol ornitológus és természetbúvár tiszteletére adták, aki az 1920-as évek elején Argentínában gyűjtött növényeket, és felfedezte a taxont. A nevet először Britton Nathaniel Lord és Rose Joseph Nelson publikálta 1923-ban az Opuntia nemzetség tagjaként.
Típus
- Opuntia alexanderi Britton & Rose; Alexander W. B., Argentína, La Rioja (közép-nyugati rész), 1921.
- Első leírása: The Cactaceae; descriptions and illustrations of plants of the cactus family 4: 256, f. 234. (1923).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Backeberg Curt 1953.
Tephrocactus alexanderi képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Tephrocactus alexanderi szinonimái
- ≡ Opuntia alexanderi
- = Opuntia bruchii, ≡ Tephrocactus bruchii, ≡ Tephrocactus bruchii, ≡ Tephrocactus alexanderi var. bruchii, ≡ Opuntia alexanderi var. bruchii
- = Opuntia bruchii f. brachyacantha, ≡ Tephrocactus bruchii f. brachyacanthus, ≡ Tephrocactus alexanderi subvar. brachyacanthus
- = Opuntia bruchii f. macracantha, ≡ Tephrocactus alexanderi subvar. macranthus, ≡ Tephrocactus bruchii subvar. macracantha
- = Opuntia riojana, ≡ Tephrocactus riojanus
- = Tephrocactus flexuosus, ≡ Opuntia flexuosa
- = Tephrocactus subsphaericus, ≡ Tephrocactus alexanderi var. subsphaericus, ≡ Opuntia alexanderi var. subsphaerica
- = Tephrocactus microsphaericus
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Alacsony, párnát alkotó kaktusz, amely 10–20 cm magasságot ér el. A hajtás tagolt, a szár szegmensei (kladódiumok) gömbölydedek vagy tojásdadok, 2–5 cm átmérőjűek, színük szürkészöld vagy kékesszürke, felületük gyakran szemölcsös. A szemölcsök (tuberkulák) alacsonyak, rombusz alakúak. Az areolák kicsik, fehéres nemezzel borítottak, rajtuk számos sárgás vagy vörösesbarna glochidium-ok található. A tövisek száma és megjelenése változó; areolánként 4–15 tövis fejlődhet, amelyek 1–4 cm hosszúak, merevek, egyenesek vagy enyhén görbültek, színük a fehérestől a szürkésbarnáig terjedhet. Gyakran a tövisek sűrűn beborítják a felső szegmenseket. A levelek mikroszkopikusak és hamar lehullanak. A gyökérzet rostos.
Generatív test
Virág
A virág a felső szegmensek csúcsán fejlődik, 3–5 cm átmérőjű, színe a fehértől a halvány rózsaszínig terjed, torka gyakran sötétebb.
- Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes középsávval rendelkezik, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű, fehér vagy rózsaszínes.
- Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibe 6–8 ágú, sárgás.
Termés
A termés gömbölyded, száraz bogyó, éretten sárgásbarna, vékony falú, csúcsán mély köldökkel.
- Magja: A magja szabálytalanul kerekded, parafaszerű arillusszal borított, kb. 4 mm átmérőjű.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj endemikus Argentína északnyugati és középső részein, különösen La Rioja, Catamarca, San Juan, Salta és Tucumán tartományokban.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, köves lejtőkön, törmelékes síkságokon él 400 és 2000 méter tengerszint feletti magasság között. Litofiton jellegű nyílt társulások tagja, jól alkalmazkodott a szélsőséges napsütéshez és a tartós aszályhoz.
Kultúrában tartás
A Tephrocactus alexanderi népszerű a gyűjtők körében jellegzetes gömbölyű formája és látványos virágai miatt. Jó vízelvezetésű, ásványi alapú talajt igényel. Tavasszal és nyáron mérsékelt öntözést, télen teljesen száraz és hűvös (5–10 °C), fagymentes környezetet kíván. Lassú növekedésű, a túlöntözésre és a magas páratartalomra érzékeny.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Közeli rokona a Tephrocactus geometricus, amelyet sokáig az alfajának tekintettek, de utóbbi szinte teljesen tövistelen és szegmensei szabályosabb geometriai mintázatot mutatnak. Elkülöníthető a Tephrocactus aoracanthus fajtól, amelynek tövisei sokkal hosszabbak, sötétebbek és erőteljesebbek.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették a taxon helyét a Tephrocactus nemzetségen belül, a Pterocacteae tribusban. A filogenetikai adatok alapján a nemzetség egyik legészakibb és morfológiailag legváltozékonyabb tagja. Bár Britton Nathaniel Lord és Rose Joseph Nelson még az Opuntia alnemzetségeként tekintett rá, a modern rendszertan (pl. de Vos et al., 2025) megerősíti önálló nemzetségi státuszát.