„Gymnocalycium castellanosii subsp. ferocior” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Gymnocalycium castellanosii subsp. ferocior (Backeb. ex H.Till & Amerh.) G.J.Charles in Cactaceae Syst. Init. 20: 18. 2005. Sec. Charles (2009)}} === A név eredete, etimológia === * A nemzetségnév a görög ''gymnos'' (meztelen) és ''kalyx'' (kehely/bimbó) szavak összetétele, utalva a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire. * Az alfaji jelző, a ''ferocior'', a latin ''ferox'' (vad, vadul szúr…” |
|||
| 11. sor: | 11. sor: | ||
* '''Első leírása:''' Kakteen und andere Sukkulenten 38(8): 191. (1987) - fajként. | * '''Első leírása:''' Kakteen und andere Sukkulenten 38(8): 191. (1987) - fajként. | ||
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' '''Charles Graham John''' 2005. | * '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' '''Charles Graham John''' 2005. | ||
{{Kaktusz szinonimák}} | {{Kaktusz szinonimák}} | ||
A lap 2026. április 19., 16:33-kori változata
| Gymnocalycium castellanosii subsp. ferocior | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium castellanosii |
| Alfaj | Gymnocalycium castellanosii subsp. ferocior |
Tudományos név
- Gymnocalycium castellanosii subsp. ferocior (Backeb. ex H.Till & Amerh.) G.J.Charles in Cactaceae Syst. Init. 20: 18. 2005. Sec. Charles (2009)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a görög gymnos (meztelen) és kalyx (kehely/bimbó) szavak összetétele, utalva a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire.
- Az alfaji jelző, a ferocior, a latin ferox (vad, vadul szúrós) középfoka, melynek jelentése „vadabb” vagy „erősebben fegyverzett”, utalva a típusfajnál lényegesen erőteljesebb és félelmetesebb töviseire. A nevet ebben a rangban Charles Graham John publikálta 2005-ben, átsorolva Till Hans korábbi leírását.
Típus
- Gymnocalycium hybogonum var. ferocior; Till Hans, Argentína, La Rioja, Sierra de Ulapes, 1980. (Holotípus: WU)
- Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 38(8): 191. (1987) - fajként.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Charles Graham John 2005.
A(z) Gymnocalycium castellanosii subsp. ferocior szinonimái
- ≡ Gymnocalycium mostii subsp. ferocior
- − Gymnocalycium hybopleurum var. breviflorum
- − Gymnocalycium hybopleurum var. centrispinum
- − Gymnocalycium hybopleurum var. ferocior
- − Gymnocalycium hybopleurum var. ferox, − Gymnocalycium ferox
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A hajtás magányos, ellapult gömb vagy gömb alakú, színe matt szürkészöld vagy kékeszöld, átmérője elérheti a 15–20 cm-t. A szár 10–12 széles, tompa bordákra tagolódik, amelyeket mély keresztbarázdák osztanak kifejezett, állszerűen kiugró, robusztus szemölcsökre. Az areolák nagyok, oválisak, fiatalon sűrű, krémszínű vagy szürkés nemezzel borítottak. A tövisek rendkívül erősek, vastagok, merevek és kissé visszahajlók, számuk areolánként 7–9. Színük kezdetben sötétbarna, vörösesbarna vagy feketés, az alapjuknál gyakran sötétebbek, később hamuszürkévé válnak. A középtövis rendszerint 1, de néha hiányzik, a peremtövis hossza elérheti a 30–40 mm-t is. A gyökérzet mélyre hatoló, erőteljes.
Generatív test
Virág
A virágzat hiányzik, a virág a csúcs közelében fejlődik, tölcsér alakú, 4–5 cm hosszú és szélességű. Színe fehéres vagy halvány rózsaszín, a torka jellemzően vöröses vagy sötétpink.
- Takarólevelek: A lepellevél lándzsás, a külső lepellevél hátoldalán zöldes-lilás sáv látható, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A porzószálak vörösesek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibe 8–10 ágú, sárgásfehér. Egy sorban maradjon!
Termés
A termés gömbölyded vagy ovális, éretten sötétzöld vagy barnás, pikkelyekkel borított.
- Magja: A magja apró, fekete, a Microsemineum típusra jellemző rücskös felülettel.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Az alfaj endemikus Argentína északnyugati részén, Córdoba és La Rioja tartományok határvidékén, különösen a Sierra de Ulapes hegységben.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Meredek, sziklás domboldalakon és gránitkibúvásokon él 800 és 1200 méter tengerszint feletti magasságban. Gyakran litofiton módon, sziklák repedéseiben telepszik meg, ahol elviseli a tűző napot és a hosszú száraz periódusokat.
Kultúrában tartás
A Gymnocalycium castellanosii subsp. ferocior rendkívül népszerű a gyűjtők körében impozáns tövisei miatt. Nagyon jó vízelvezetésű, ásványi alapú talajt igényel. A tenyészidőszakban bőséges fényt igényel a karakteres töviszet kialakulásához, de a hirtelen tűző nap megperzselheti a bőrszövetét. Teleltetése hűvös (5–10 °C) és teljesen száraz környezetben történjen.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A törzsalaktól (subsp. castellanosii) sokkal erőteljesebb, vastagabb és sötétebb tövisei, valamint robusztusabb szemölcsök alapján különíthető el. Hasonlít a Gymnocalycium glaucum-ra, de a ferocior tövisei általában vaskosabbak és a virágtorok színe intenzívebb vörös.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni filogenetikai kutatások a taxont a Microsemineum szekcióba sorolják. Bár korábban önálló fajként (Gymnocalycium ferocior) is elismerték, a molekuláris adatok és a köztes formák létezése alátámasztja a Gymnocalycium castellanosii fajon belüli alfaji besorolást, mint annak egy extrém töviszetű, déli populációját.