Matucana intertexta

Matucana intertexta
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Matucana
Faj	Matucana intertexta

Tudományos név

Matucana intertexta F.Ritter in Taxon 12: 125. 1963 sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a Peruban, Limától 80 km-re keletre fekvő Matucana városáról kapta nevét, amely Lima közigazgatási területén található. E város környéke a nemzetség típusfajának, a Matucana haynei-nek az élőhelye.
A fajnév latin szóösszetétel, jelentése nagyjából „egymásba fonódott, átszőtt” (inter = összekevert, vegyes; textus = szövött), a növény tövisezettségére utal, amely különösen fiatal példányokon sűrű, szövevényes rendszert alkot.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nincs külön adat megadva
Első leírása: Ritter: Taxon 12: 125. 1963.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ritter 1963

A(z) Matucana intertexta szinonimái

≡ Submatucana intertexta, ≡ Borzicactus intertextus, ≡ Matucana intertexta var. intertexta
= Matucana celendinensis, ≡ Borzicactus intertextus var. celendinensis, ≡ Matucana intertexta var. celendinensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyhajtású, gömbszerű vagy rövid hengeres alakú növény, idősebb példányai 7–18 cm átmérőt és kb. 30 cm magasságot érhetnek el. Hajtása zöld színű.

Szemölcsök

12–25 db nagyon tompa élű bordája van, amelyek 7–15 mm magasak, lapos szemölcsökre tagoltak.

Areolák

Az areolák oválisak, 5–8 mm hosszúak és 3–4 mm szélesek, egymástól 1–2 cm távolságra állnak, kevés barnás vagy szürkés gyapjúval fedettek.

Tövisek

A tövisek erősen változók, fiatalon sűrűk és fehérek, idősebb korban ritkábbak és sötétebbek.

Peremtövisek: kezdetben kb. 20 db, 5–10 mm hosszúak; később 8–12 db, 7–20 mm hosszúak, oldalra állók, egyenesek
Középtövisek: 1–4 db, 20–35 mm hosszúak, egyenesek vagy kissé hajlottak

Színük barnás, csúcsuk sötétebb vagy fekete, később kiszürkülnek.

Generatív test

Virág

A virágok 7,5–10,5 cm hosszúak, teljesen kinyílva 5–8 cm szélesek, felfelé állók, kissé hajlottak. A lepellevelek színe narancsvöröstől élénkpirosig változhat.

A virágcső 6–8 mm széles, csaknem csupasz, ritkás pikkelyekkel és/vagy fehér szőrcsomókkal, a nektárkamra zárt.

A porzószálak tövükön világosak, feljebb vöröses árnyalatúak, a portokok barnák. Az elsődleges porzószálak az alapon összeforrtak, gallért képeznek a bibe körül. A bibeszál sárgás, a bibe szintén sárgás.

Termés

A termés gömbölyű, 10–18 mm átmérőjű, fehér gyapjas.

Magja: 1,0–1,7 × 1,2–1,9 × 0,7–1,1 mm, sapka alakú, szürkésfekete

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Peru, Cajamarca tartomány; Puente Crisnejas környéke, valamint egy mintegy 100 km hosszú és 10 km széles L-alakú sáv Matara és a Rio Marañón völgye között
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1500–2300 m tengerszint feletti magasságban, szárazságtűrő cserjék árnyékában vagy nyílt sziklagyepekben, gyakran pázsitfüvek társaságában

Kultúrában tartás

Igényei hasonlók a nemzetség északi fajaihoz. Hidegre kissé érzékenyebb, mivel élőhelye ritkán haladja meg a 2000 m feletti zónákat.

Téli tartása 0 °C körül vagy kissé ez alatt lehetséges, teljesen száraz közegben, de barnás foltosodást okozhat. Biztonságosan 5 °C felett teleltethető.

Nyáron napos, jól szellőző, részben árnyékolt helyet igényel. Ásványi anyagokban gazdag, porózus, savanyú talajban fejlődik jól. Vegetációs időszakban többször is virágzik.

Taxonómia és filogenetika

A Matucana intertexta a nemzetség változékony, északi elterjedésű fajai közé tartozik. A leírás szerint közel áll az Matucana aurantiaca fajcsoporthoz, és egyes formái átmeneti jellegűek, esetleges hibrid eredet sem zárható ki.

Egyéb

A fiatal példányokon a töviszet különösen sűrű, „összeszövött” hatású, amely a fajnév alapját adja. A var. celendinensis néven leírt alak sekélyebb bordákkal, kisebb virágokkal és eltérő tövisjellegekkel rendelkezik.

A típus élőhelyen az esős évszak elején (novemberben) virágzik, amikor a vegetáció még nem árnyékolja erősen a talajt.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Fotó: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 471. kártya