Pfeiffera monacantha subsp. kimnachii
| Pfeiffera monacantha subsp. kimnachii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Corryocactinae |
| Nemzetség | Pfeiffera |
| Faj | Pfeiffera monacantha |
| Alfaj | Pfeiffera monacantha subsp. kimnachii |
Tudományos név
- Pfeiffera monacantha subsp. kimnachii (Doweld) Ralf Bauer in Cactaceae Syst. Init. 19: 8. 2005. Sec. Korotkova & al. (2010)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- Az alfaji jelző, a kimnachii tulajdonnévi eredetű: a neves amerikai botanikus és kaktuszspecialista, Myron William Kimnach (1922–2018) tiszteletére nevezték el, aki évtizedeken át a Huntington Botanikus Kert igazgatója és az epifita kaktuszok nemzetközileg elismert kutatója volt. A taxont jelenlegi rangjára és nemzetségébe a neves angol kaktuszkutató, David Richard Hunt helyezte át 2002-ben.
Típus
- Pfeiffera monacantha subsp. kimnachii; Gyűjtő: Myron William Kimnach, Bolívia, Cochabamba, Carrasco, 1980, ex-situ Huntington Botanical Garden (HBG 41539).
- Első leírása: Sukkulenty 4(1-2): 41 (2001) mint Acanthorhipsalis monacantha subsp. kimnachii Doweld
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: David Richard Hunt, 2002
Pfeiffera monacantha subsp. kimnachii képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Pfeiffera monacantha subsp. kimnachii szinonimái
- ≡ Acanthorhipsalis monacantha subsp. kimnachii
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Ez a taxon tipikus epifiton vagy ritkán litofiton életmódot folytató, csüngő vagy félfelegyenesedő növekedésű növény. Az alapfajhoz képest a hajtás és a szár lényegesen vékonyabb és keskenyebb szártagokból áll, amelyek alakja a keresztmetszetben határozottan 3 vagy 4 szárnyas-szögletes, ritkábban teljesen lapított. Valódi levél vagy levelek hiányoznak, helyettük mikroszkopikus pikkelyek találhatók a hajtásszegélyeken. A gyökér vagy gyökérzet fonalas, sekélyen szétterülő, a fák kérgének repedéseiben rögzül. A bordák éle hullámos, ezeken ülnek az apró, gyapjas axillák és areolák. Az areolákon fejlődő tövisek száma csekély, többnyire csupán 1 (ritkán 2-3) rövid, serteszerű vagy finom tűszerű peremtövis és középtövis figyelhető meg, amelyek esetenként teljesen lekopnak vagy hiányoznak.
Generatív test
Virág
A virágzat magányos, az oldalsó areolákból fejlődő virág nappali nyílású, kisméretű, tölcsér vagy széles harang alakú. A virágszín jellegzetesen sárgás-narancssárga vagy telt narancsszínű.
- Takarólevelek: A lepellevél-körök pikkelyszerű, húsos külső lepellevél-csoportból és sziromszerű, lángoló narancsszínű, lándzsás belső lepellevél-sorokból állnak.
- Ivarlevelek: Rövid, áttetsző fehéres porzószálak és krémszínű portokok alkotják a hímrendszert; a termő feletti bibeszál végén a 4-5 ágú bibe finoman szétterül.
Termés
A termések lédús, gömbölyded, éretten többnyire áttetsző narancsvörös vagy rózsaszínes-vörös bogyók, melyek felülete csupasz vagy elszórtan apró sertéket hordozhat.
- Magja: A magok hosszúkásak, fényes fekete vagy sötétbarna felületűek, és a nemzetségre jellemző módon megnyúlt, feltűnően hosszú funikulusszal (magkocsánnyal) rögzülnek a termésfal belső húsához.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Dél-Amerika középső része, endemikus és szigorúan korlátozott elterjedési területtel rendelkezik Bolívia területén, kiemelten Cochabamba (Carrasco tartomány) és Santa Cruz nedves hegyvidéki erdeiben.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus szubtrópusi és trópusi hegyi köderdők lakója. Nedves, mohás törzseken és ágakon él epifiton életmódot, sűrű növénytársulásban páfrányokkal, epifiton orchideákkal, valamint különféle broméliafajokkal. Az éghajlat ott egész évben kiegyenlítetten csapadékos és párás, fagymentes, de a magaslati fekvés miatt mérsékelten hűvös.
Kultúrában tartás
A kultúrában speciális igényű taxon, mivel az erdei, párás környezetet kedveli. Laza, rostos, tőzeges és orchideafölddel kevert, kiváló vízáteresztő talajt igényel. Soha nem szabad hagyni, hogy a földje teljesen csontszárazra süljön, de a pangó vizet is kerülni kell. Félárnyékos, szűrt fényű helyen tartható sikeresen; a közvetlen tűző nap megperzseli a vékony hajtásait. Meleg nyári napokon a rendszeres párásítás és permetezés elengedhetetlen.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Legjobban a Pfeiffera monacantha subsp. monacantha alapfajtól különíthető el: a subsp. kimnachii lényegesen vékonyabb, törékenyebb felépítésű, hajtásai szűkebbek és szögletesebbek (többnyire 3-4 élűek), szemben az alapfaj robusztusabb, szélesebb és gyakran teljesen lapított szártagjaival. Hasonlít a Lepismium nemzetség egyes tagjaira, de a termésben található megnyúlt, speciális magkocsány (funikulus) és a virágszerkezet egyértelműen tisztázza hovatartozását.
Taxonómia és filogenetika
A taxon helyzete hosszú időn át vitatott volt a kaktuszkutatók körében. Korábban Alexander Doweld az Acanthorhipsalis nemzetségbe sorolta, majd a herceg gyűjteményi revízióit követően került a Lepismium alá. A 2010 utáni filogenetikai és molekuláris DNS-vizsgálatok megerősítették, hogy a Pfeiffera nemzetség genetikailag és morfolágiailag is jól elkülönül a szűkebb értelemben vett Rhipsalideae kládtól. Ennek köszönhetően a David Richard Hunt által felállított kombináció, a Pfeiffera monacantha subsp. kimnachii tekintendő a modern és érvényes nómenklatúrai státusznak.