Ferocactus hamatacanthus subsp. sinuatus

Ferocactus hamatacanthus subsp. sinuatus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Ferocactus
Faj	Ferocactus hamatacanthus
Alfaj	Ferocactus hamatacanthus subsp. sinuatus

Tudományos név

• Ferocactus hamatacanthus subsp. sinuatus (A.Dietr.) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 5: 13. 1998. Sec. Hunt (2006)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév latin szó összetétele vad kaktuszt jelent (ferus: vad) a nemzetség fajainak erőteljes töviseire utalva.
• A fajneve a latin (hamatus) horgas, görbe szóból és az ógörög (achanthos) tövis szóból áll össze, a tövis alakját jellemezve.
• Az alfaj neve latin eredetű, a bordák kanyargós, hajlós, hullámos jellegét érzékelteti.

Hamatocactus sinuatus képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Ferocactus hamatacanthus subsp. sinuatus szinonimái

• ≡ Echinocactus sinuatus, ≡ Echinocactus setispinus var. sinuatus, ≡ Echinocactus longihamatus var. sinuatus, ≡ Echinocactus longihamatus f. sinuatus, ≡ Hamatocactus sinuatus, ≡ Ferocactus hamatacanthus var. sinuatus, ≡ Bisnaga haematacantha subsp. sinuata, ≡ Hamatocactus hamatacanthus subsp. sinuatus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A faj általában magános, alfajunk viszont alul gyakran sarjadzó (5-10 évesen), kezdetben gömbölyű, majd öregedve hengeres, kb. 30 cm magas (az alapfaj akár 60 cm magas és 30 cm átmérőjű is lehet) és 15 (20) cm átmérőjű rövid oszloppá fejlődhet. 12-17 bordáka összenyomott és éles, távolabb lévő alacsony kúpos szemölcsök (dudorok) tagolják (az alapfaj bordáin sűrűn vannak a dudorok, amelyek kerekdedek, de nem oldalról összenyomottak, erőteljesek és közel állnak). A középtövise barnásvörös, kifehéredik, ebből egy lapos, papírszerű, nem merev, a vége nagyon horgas és felálló, a többi enyhén lapos, vörösfoltos, hegyes és kissé hajlott lehet, néha 8 cm hosszú. Széltövisei (peremtövisei) 8-15 (20), többségükben egyenesek, nagyjából sugárirányban állnak a szemölcsökre merőlegesen, azok csúcsának alsó felén, 0,5-4 cm-esek. Ha gond van pl. a gyökérével, könnyen bevörösödhet a termelődő betalainok hatására.

Generatív test

Virág

Virágai tölcséralakúak, jól érzékelhető virágcsővel, belül teljesen fénylő sárgák, kissé zöldessárgák (az alapfaj torka legalább a porzók tövénél vöröses), 6-10 cm hosszúak és 6,5-7,5 cm átmérőjűek. A virágcső és a magház pikkelyeire is jellemző a húsvörös szín.

• Takarólevelek: A külső lepleken (külső lepellevél) kívül, belül, középen a vége felé kiszélesedve húsvörös sáv látható.
• Ivarlevelek: A porzószálak zöldessárgák, a portokok élénksárgák, a bibe és a 8-10 ágú, 1 cm átmérőjű bibefej (bibe) szintén élénksárga.

Termés

A termése ovális vagy kissé hosszúkás, zöldtől a rózsásvörös színű lehet, 2,5-5 cm hosszú.

• Magja: A magvai feketék, kb. 1 mm átmérőjűek.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Az Egyesült Államok Texas államának dél-keleti részén (San Patricio megyében) csak a Rio Grande folyó síkján ill. a szomszédos Mexikói területeken él.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Mészkövön létrejött, sekélyebb, nem ritkán folyóhordalék talajon él, amelynek közepes tápanyagtartalma van. Ritkás, lágy (pázsitfűfélék) és fásszárú (cserjék) növényfajok között fordul elő.

Kultúrában tartás

Nagy kort megélő, 6-8 évesen ivarérő, impozáns növény, amelyet elsősorban magról érdemes szaporítani, bár sarjról, ivartalanul is lehet. Nyáron napfényhez szoktatás után, szabadban tűző napon is tarthatjuk, és annak ellenére, hogy a dudorok bevörösödhetnek, így érzi magát a legjobban, így fejleszt nagyszerű töviseket. (Ha hirtelen rakjuk ki, könnyen bevörösödhet.) Attól sem kell félnünk vegetációs idejében, ha sok csapadék hullik rá, mert jó vízáteresztő, bázikus talajban e nyári esőket intenzív növekedéssel és több periódusú virágzással hálálja meg. Szeptember végén szárítsuk ki, s így száraz talajjal az októberi enyhe (-2 - -8 °C) fagyokat károsodás nélkül elviseli (legyünk itt ezért óvatosak!). Ezek után helyezzük 0-+8 °C-os teleltető helyiségbe és márciusig ne öntözzük. A fényhez való szoktatás és a kezdő öntözések fokozatosak legyenek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Alfajunk 12-17 bordája összenyomott és éles, távolabb lévő alacsony kúpos dudorok tagolják, míg az alapfaj bordáin sűrűn vannak a dudorok, amelyek kerekdedek, de nem oldalról összenyomottak, erőteljesek és közel állnak. Virágai belül teljesen fénylő sárgák, kissé zöldessárgák, míg az alapfaj torka legalább a porzók tövénél vöröses. Alfajunk rövidebb oszloppá fejlődik (kb. 30 cm magas és 15 (20) cm átmérőjű), az alapfaj viszont akár 60 cm magas és 30 cm átmérőjű is lehet. A davisii változata alig tér el a subsp. sinuatus-tól.

Taxonómia és filogenetika

Változékony nagy elterjedésű faj változékony alfaja. Első leírása: Allg. Gartenztg. 19:345 (1851), átsorolva: Cactography 5. (1926). Albert Gottfried Dietrich 1851-ben Echinocactus sinuatus néven írta le. Britton & Rose 1922-ben sorolta át a Ferocactus nemzetségbe. Nigel Paul Taylor 1998-ban a Ferocactus hamatacanthus alfajaként határozta meg. Charles Russell Orcutt 1926-ban, Lyman David Benson 1969-ben, míg Alexander Borissovitch Doweld 1999-ben írt le szinonimákat a taxonhoz. Az alapfaj (másik alfaj) dél-kelet Új-Mexikóban, nyugat és dél-Texasban és ezzel határosan észak-Mexikóban honos.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Papp László
• Kép: Papp László (1. kép), Tóth Norbert (2. kép)
• Lektor: Szerkesztette: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 140. kártya