Ugrás a tartalomhoz

Ferocactus hamatacanthus subsp. sinuatus

Innen: MKOE wiki
Ferocactus hamatacanthus subsp. sinuatus

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport 		Cacteae
Alnemzetség-csoport Ferocactinae
Nemzetség Ferocactus
Faj Ferocactus hamatacanthus
Alfaj Ferocactus hamatacanthus subsp. sinuatus

Tudományos név

  • Ferocactus hamatacanthus subsp. sinuatus (A.Dietr.) N.P.Taylor in Cactaceae Consensus Init. 5: 13. 1998. Sec. Hunt (2006)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév latin szó összetétele vad kaktuszt jelent (ferus: vad) a nemzetség fajainak erőteljes töviseire utalva.
  • A fajneve a latin (hamatus) horgas, görbe szóból és az ógörög (achanthos) tövis szóból áll össze, a tövis alakját jellemezve.
  • Az alfaj neve latin eredetű, a bordák kanyargós, hajlós, hullámos jellegét érzékelteti.
Hamatocactus sinuatus képgaléria
   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Ferocactus hamatacanthus subsp. sinuatus szinonimái

  • ≡ Echinocactus sinuatus, ≡ Echinocactus setispinus var. sinuatus, ≡ Echinocactus longihamatus var. sinuatus, ≡ Echinocactus longihamatus f. sinuatus, ≡ Hamatocactus sinuatus, ≡ Ferocactus hamatacanthus var. sinuatus, ≡ Bisnaga haematacantha subsp. sinuata, ≡ Hamatocactus hamatacanthus subsp. sinuatus


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A faj általában magános, alfajunk viszont alul gyakran sarjadzó (5-10 évesen), kezdetben gömbölyű, majd öregedve hengeres, kb. 30 cm magas (az alapfaj akár 60 cm magas és 30 cm átmérőjű is lehet) és 15 (20) cm átmérőjű rövid oszloppá fejlődhet. 12-17 bordáka összenyomott és éles, távolabb lévő alacsony kúpos szemölcsök (dudorok) tagolják (az alapfaj bordáin sűrűn vannak a dudorok, amelyek kerekdedek, de nem oldalról összenyomottak, erőteljesek és közel állnak). A középtövise barnásvörös, kifehéredik, ebből egy lapos, papírszerű, nem merev, a vége nagyon horgas és felálló, a többi enyhén lapos, vörösfoltos, hegyes és kissé hajlott lehet, néha 8 cm hosszú. Széltövisei (peremtövisei) 8-15 (20), többségükben egyenesek, nagyjából sugárirányban állnak a szemölcsökre merőlegesen, azok csúcsának alsó felén, 0,5-4 cm-esek. Ha gond van pl. a gyökérével, könnyen bevörösödhet a termelődő betalainok hatására.

Generatív test

Virág

Virágai tölcséralakúak, jól érzékelhető virágcsővel, belül teljesen fénylő sárgák, kissé zöldessárgák (az alapfaj torka legalább a porzók tövénél vöröses), 6-10 cm hosszúak és 6,5-7,5 cm átmérőjűek. A virágcső és a magház pikkelyeire is jellemző a húsvörös szín.

  • Takarólevelek: A külső lepleken (külső lepellevél) kívül, belül, középen a vége felé kiszélesedve húsvörös sáv látható.
  • Ivarlevelek: A porzószálak zöldessárgák, a portokok élénksárgák, a bibe és a 8-10 ágú, 1 cm átmérőjű bibefej (bibe) szintén élénksárga.

Termés

A termése ovális vagy kissé hosszúkás, zöldtől a rózsásvörös színű lehet, 2,5-5 cm hosszú.

  • Magja: A magvai feketék, kb. 1 mm átmérőjűek.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Az Egyesült Államok Texas államának dél-keleti részén (San Patricio megyében) csak a Rio Grande folyó síkján ill. a szomszédos Mexikói területeken él.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Mészkövön létrejött, sekélyebb, nem ritkán folyóhordalék talajon él, amelynek közepes tápanyagtartalma van. Ritkás, lágy (pázsitfűfélék) és fásszárú (cserjék) növényfajok között fordul elő.

Kultúrában tartás

Nagy kort megélő, 6-8 évesen ivarérő, impozáns növény, amelyet elsősorban magról érdemes szaporítani, bár sarjról, ivartalanul is lehet. Nyáron napfényhez szoktatás után, szabadban tűző napon is tarthatjuk, és annak ellenére, hogy a dudorok bevörösödhetnek, így érzi magát a legjobban, így fejleszt nagyszerű töviseket. (Ha hirtelen rakjuk ki, könnyen bevörösödhet.) Attól sem kell félnünk vegetációs idejében, ha sok csapadék hullik rá, mert jó vízáteresztő, bázikus talajban e nyári esőket intenzív növekedéssel és több periódusú virágzással hálálja meg. Szeptember végén szárítsuk ki, s így száraz talajjal az októberi enyhe (-2 - -8 °C) fagyokat károsodás nélkül elviseli (legyünk itt ezért óvatosak!). Ezek után helyezzük 0-+8 °C-os teleltető helyiségbe és márciusig ne öntözzük. A fényhez való szoktatás és a kezdő öntözések fokozatosak legyenek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Alfajunk 12-17 bordája összenyomott és éles, távolabb lévő alacsony kúpos dudorok tagolják, míg az alapfaj bordáin sűrűn vannak a dudorok, amelyek kerekdedek, de nem oldalról összenyomottak, erőteljesek és közel állnak. Virágai belül teljesen fénylő sárgák, kissé zöldessárgák, míg az alapfaj torka legalább a porzók tövénél vöröses. Alfajunk rövidebb oszloppá fejlődik (kb. 30 cm magas és 15 (20) cm átmérőjű), az alapfaj viszont akár 60 cm magas és 30 cm átmérőjű is lehet. A davisii változata alig tér el a subsp. sinuatus-tól.

Taxonómia és filogenetika

Változékony nagy elterjedésű faj változékony alfaja. Első leírása: Allg. Gartenztg. 19:345 (1851), átsorolva: Cactography 5. (1926). Albert Gottfried Dietrich 1851-ben Echinocactus sinuatus néven írta le. Britton & Rose 1922-ben sorolta át a Ferocactus nemzetségbe. Nigel Paul Taylor 1998-ban a Ferocactus hamatacanthus alfajaként határozta meg. Charles Russell Orcutt 1926-ban, Lyman David Benson 1969-ben, míg Alexander Borissovitch Doweld 1999-ben írt le szinonimákat a taxonhoz. Az alapfaj (másik alfaj) dél-kelet Új-Mexikóban, nyugat és dél-Texasban és ezzel határosan észak-Mexikóban honos.

Szerzők és forrás

A lap eredeti címe: „https://wiki.kaktuszgyujtok.hu/index.php?title=Ferocactus_hamatacanthus_subsp._sinuatus&oldid=11145”