Sempervivum globiferum subsp. hirtum

Sempervivum globiferum subsp. hirtum
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Saxifragales
Család	Crassulaceae
Alcsalád	Sempervivoideae
Nemzetség-; csoport	Semperviveae
Nemzetség	Sempervivum
Faj	Sempervivum globiferum
Alfaj	Sempervivum globiferum subsp. hirtum

Tudományos név

Sempervivum globiferum subsp. hirtum (L.) T.Hart & Bleij, Succulenta 78(1): 40. 1999
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév (Sempervivum) latin szóösszetétel, jelentése: „mindig élő”, amely a növények rendkívüli ellenálló képességére és örökzöld levélrózsáira utal.
A korábban használt Jovibarba nemzetségnév jelentése „Jupiter szakálla”. A név a római főisten, Jupiter (Iovis) nevéből és a latin barba (szakáll) szóból származik.
A fajnév (globiferum) latin eredetű, jelentése: „gömbhordozó”, utalva a fiatal sarjrózsák gömbszerű alakjára.
Az alfajnév (hirtum) a latin hirtus („szőrös”, „sörtés”, „bozontos”) szóból ered, amely a növény egész felületét borító finom szőrzetre utal.

Típuspéldány

Első leírása: Carl von Linné: Species Plantarum 1: 464. (1753).
Jelenlegi besorolása: Theo Hart és Guido Bleij emelte a Sempervivum globiferum alfajává (Succulenta 78(1): 40. 1999).

Sempervivum globiferum subsp. hirtum képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Homotípusos szinonimák

Diopogon hirtus (L.) H.P.Fuchs ex H.Huber in G.Hegi, Ill. Fl. Mitt.-Eur., ed. 2. 4(11A): 104 (1966)
Jovibarba globifera subsp. hirta (L.) J.Parn. in Bot. J. Linn. Soc. 103: 219 (1990)
Jovibarba hirta (L.) Opiz in Seznam: 54 (1852)
Sempervivum hirtum L. in Cent. Pl. I: 12 (1755)
Sempervivum soboliferum var. hirtum (L.) Čelak. in Prodr. Fl. Böhmen 3: 605 (1875)

Heterotípusos szinonimák

Jovibarba hirta var. amblysepala (Borbás) Soó in Feddes Repert. 83: 174 (1972)
Jovibarba hirta f. hillebrandtii (Schott) Konop & Bendák in Skalničky 1981: 33 (1981)
Jovibarba hirta var. hillebrandtii (Schott) Soó in Feddes Repert. 83: 174 (1972)
Jovibarba hirta subsp. hirtella (Schott ex Fuss) Soó in Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 23: 380 (1977 publ. 1978), not validly publ.
Jovibarba hirta var. neilreichii (Schott, Nyman & Kotschy) Konop & Bendák in Houselekes 12(2): 37 (1981)
Jovibarba hirta subsp. neilreichii (Schott, Nyman & Kotschy) Soó in Feddes Repert. 83: 174 (1972)
Jovibarba hirta f. neilreichii (Schott, Nyman & Kotschy) Konop & Bendák in Skalničky 1981: 33 (1981)
Jovibarba hirta subsp. tatrensis (Domin) Á.Löve & D.Löve in Bot. Not. 114: 53 (1961)
Jovibarba hirta var. tatrensis (Domin) Soó in Feddes Repert. 83: 174 (1972)
Jovibarba hirtella (Schott ex Fuss) Soó in Magyar Fl. Veg. 6: 184 (1980), not validly publ.
Jovibarba sobolifera subsp. hirtella (Schott ex Fuss) Soó in Feddes Repert. 83: 174 (1972), not validly publ.
Sempervivum arenarium subsp. neilreichii (Schott, Nyman & Kotschy) Janch. in Phyton (Horn) 8: 236 (1959)
Sempervivum globiferum var. hillebrandtii (Schott) M.Werner in Avonia 28: 194 (2010 publ. 2011)
Sempervivum hillebrandtii Schott in Oesterr. Bot. Wochenbl. 2: 18 (1852)
Sempervivum hirtellum Schott ex Fuss in Verh. Mitth. Siebenbürg. Vereins Naturwiss. Hermannstadt 8: 171 (1857), nom. nud.
Sempervivum hirtum var. amblysepalum Borbás in Nyitram. Fl.: 300 (1899)
Sempervivum hirtum var. brachycalyx Tocl in Sitzungsber. Königl. Böhm. Ges. Wiss. Prag., Math.-Naturwiss. Cl. 1900(27): 18 (1900)
Sempervivum hirtum var. hillebrandtii (Schott) Hayek in Fl. Steiermark 1: 693 (1909)
Sempervivum hirtum subsp. neilreichii (Schott, Nyman & Kotschy) O.Schwarz in Mitt. Thüring. Bot. Ges. 1: 103 (1949)
Sempervivum hirtum var. tatrense (Domin) Pawł. in Fl. Polska 7: 294 (1955)
Sempervivum hirtum subsp. tatrense (Domin) Dostál in Sbírka Příruček Českoslov. Bot. Společn. 2: 537 (1948)
Sempervivum hirtum var. transsylvanicum Andrae in Bot. Zeitung (Berlin) 11: 472 (1853)
Sempervivum neilreichii Schott, Nyman & Kotschy in Analect. Bot.: 19 (1854)
Sempervivum preissianum f. amblysepalum (Borbás) Domin in Bull. Int. Acad. Tchéque Sci., Cl. Sci. Math. Nat. Méd. 33: 128 (1932)
Sempervivum preissianum f. minus Domin in Bull. Int. Acad. Tchéque Sci., Cl. Sci. Math. Nat. Méd. 33: 128 (1932)
Sempervivum simonkaianum Degen in Magyar Bot. Lapok 1: 134 (1902)
Sempervivum soboliferum var. hirtellum (Schott ex Fuss) Pawł. in Fl. Polska 7: 48 (1955), not validly publ.
Sempervivum soboliferum var. tatrense (Domin) Pawł. in Fl. Polska 7: 48 (1955)
Sempervivum tatrense Domin in Bull. Int. Acad. Tchéque Sci., Cl. Sci. Math. Nat. Méd. 33: 127 (1932)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Levélrózsa

Erőteljesen sarjadó, sűrű telepeket alkotó évelő pozsgás növény. Levélrózsái csillag alakúak, 3–5(–7) cm átmérőjűek. A levélrózsák mereven nyitottak, tömött szerkezetűek.

Levelek

A levelek elliptikusak, középtájon a legszélesebbek, 10–30 mm hosszúak és 5–12 mm szélesek. Színük élénk levélzöld, azonban erős napsütés hatására fonákuk barnásvörös árnyalatot ölthet. Csúcsuk lekerekített vagy rövid hegyben végződik.

A levélszélek hosszú pillaszőrökkel szegélyezettek, a levéllemezt finom mirigyszőrök borítják, amely az egész növénynek enyhén molyhos megjelenést kölcsönöz.

Indák és sarjak

A sarjrózsák rendkívül rövid, vékony, levéltelen indák végén fejlődnek. Az indák a sarjak meggyökeresedése után hamar elszáradnak, így a növény sűrű telepeket alkot.

Generatív test

Virágzat

A virágzó hajtás 15–30 cm magas, erős felépítésű, sűrűn szőrös, zöld színű. A szárlevelek sűrűn helyezkednek el, teljesen körülölelik a virágszárat. Színük zöld, csúcsuk gyakran pirosas árnyalatú. Szélük pillás, lemezük finoman mirigyszőrös.

A virágzat tömött, sokvirágú, Y alakban elágazó bogernyő. A virágkocsányok 2–4 mm hosszúak és szőrösek.

Virág

A virágok hatos tagolásúak, felálló, kehely alakúak, 15–20 mm magasak.

Szirmok: vajsárgák, felső részük széle erősen sallangos. A szirmok egyéb része és felülete finom mirigyszőrökkel, illetve ritkás rövid szőrökkel borított.
Porzók: porzószálaik 10–13 mm hosszúak, zöldesfehérek és szőrösek. A portokok halványsárgák.
Termők: a bibeszálak 3–5 mm hosszúak, zöldesfehérek, többnyire csupaszok, esetenként ritkán szőrösek.

Termés

A termés több tüszőtermésből álló terméscsoport, amely éréskor felnyílik és nagyszámú apró magot bocsát ki.

Mag

Magjai aprók, barnás színűek, a szél segítségével terjednek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: a Keleti- és a Déli-Alpok, a Kárpátok, a Kárpát-medence és az Északnyugat-Balkán területén honos.
Magassági elterjedés: a síkvidéktől mintegy 2000 méteres tengerszint feletti magasságig fordul elő.
Élőhely, éghajlat, életmód: elsősorban mészkő- és dolomitsziklákon, sziklagyepekben, sziklafüves lejtőkön, karsztbokorerdők tisztásain, sziklacserjésekben és sziklaerdők nyílt foltjain él. Leggyakrabban déli vagy délnyugati kitettségű lejtőkön, napos gerinceken és fennsíkokon található meg, ahol már néhány centiméter vastag talajrétegben is képes meggyökeresedni.

Magyarország középhegységeiben gyakori, őshonos és védett növény. A bemutatott példányokat a Vértes hegységben, Gánt és Csákvár közötti mészkősziklákon fényképezték.

Kultúrában tartás

A Sempervivum globiferum subsp. hirtum rendkívül könnyen nevelhető, teljesen télálló pozsgás növény, amely egész évben szabadban tartható. Legalkalmasabb számára a sziklakerti nevelés, de sekély tálakban, dézsákban vagy balkonládákban is kiválóan fejlődik, feltéve hogy egész évben napos helyen marad.

A sikeres tartás két legfontosabb feltétele a teljes napsütés és a kiváló vízáteresztő képességű talaj. Árnyékban a levélrózsák meglazulnak, megnyúlnak, és a levelek jellegzetes színeződése kevésbé érvényesül.

A talaj kémhatására nem különösebben érzékeny. Bár természetes élőhelyén leggyakrabban mészkő- és dolomitkibúvásokon fordul elő, más ásványi összetételű, jó vízáteresztő képességű talajokban is eredményesen nevelhető.

A frissen ültetett tövek rendszeresebb öntözést igényelnek a begyökeresedés időszakában. A már jól meggyökeresedett növények rendkívül szárazságtűrők, ezért szabadföldi tartás esetén még a hosszabb nyári aszályokat is károsodás nélkül átvészelik. Hosszabb csapadékmentes időszakban ugyanakkor meghálálják az alkalmankénti öntözést.

Levélrózsái tavasszal, különösen májusban a legszebbek. Ekkor mutatkozik meg leginkább a levelek színeződése, mintázata és a levélszéleket díszítő pillaszőrök összhatása.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Sempervivum globiferum subsp. hirtum könnyen felismerhető a rendkívül rövid indák végén fejlődő, gömb alakú sarjrózsákról, amelyek leválásuk után gyorsan meggyökeresednek. Levélrózsái általában nyitottabbak, mint számos más kövirózsafajé.

Legközelebbi rokonai a Sempervivum globiferum többi alfaja. A korábban önálló fajként kezelt Jovibarba hirta ma a legtöbb korszerű rendszertani feldolgozás szerint a Sempervivum globiferum egyik alfaja.

A Sempervivum fajoktól a virágok felépítése, valamint a rövid indák végén fejlődő, könnyen leváló sarjrózsák alapján különíthető el.

Taxonómia és filogenetika

Megjegyzés
Az alfajt Carl von Linné eredetileg önálló fajként (Sempervivum hirtum) írta le. Később Opiz Filip Maximilian létrehozta a Jovibarba nemzetséget, amelybe ezt a fajt is átsorolta. Hosszú időn át számos botanikus önálló nemzetségként fogadta el a Jovibarba-t, míg más szerzők a Sempervivum nemzetség részének tekintették. A modern molekuláris és morfológiai vizsgálatok alapján napjainkban a legtöbb adatbázis és rendszertani feldolgozás a Sempervivum globiferum egyik alfajaként kezeli.

Egyéb

Magyarország középhegységeiben gyakori, őshonos növény, amely természetvédelmi oltalom alatt áll. Kiváló alkalmazkodóképességének és rendkívüli fagytűrésének köszönhetően Európa egyik legismertebb télálló pozsgása.

Virágzást követően – a kövirózsák többségéhez hasonlóan – a virágzó levélrózsa elpusztul (hapaxanth életmód), azonban az addig képzett nagyszámú sarj biztosítja a telep fennmaradását és folyamatos terjedését.

Szerzők

Szöveg és kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 129. kártya