Apteranthes europaea subsp. maroccana

Boucerosia maroccana
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Apteranthes europaea subsp. maroccana
Rendszertani besorolás
Faj	Boucerosia maroccana

Apteranthes europaea subsp. maroccana
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Faj	Apteranthes europaea
Alfaj	Apteranthes europaea subsp. maroccana

Tudományos név

Apteranthes europaea subsp. maroccana (Hook.f.) Plowes, 1995
elfogadott, érvényes név
Boucerosia maroccana Hook.f., 1874
szinonima név

A név eredete, etimológia

A Apteranthes europaea subsp. maroccana név két részből áll. Az Apteranthes nemzetségnév 1835-ben jelent meg Johann Christian Mikan munkájában. A név görög eredetű összetétel, amely a szárnytalanságra utal; a pteron („szárny”) szóból képzett elem és az anthos („virág”) kapcsolata a virág szárnyatlan jellegére utaló botanikai névalkotásként értelmezhető. A maroccana faj alatti jelző a latin Maroccum, illetve Maroc névből származik, és a taxon marokkói elterjedésére utal.

Típus

- Első leírása: A taxont William Jackson Hooker írta le Boucerosia maroccana néven 1874-ben, a Botanical Magazine 100. kötetének 6137. tábláján. - Az aktuális nemzetségbe helyezte: Darrell Charles Herbert Plowes 1995-ben, az Apteranthes europaea alá sorolt alfajként, a Haseltonia 3. kötetének 60. oldalán.

🌐

static.inaturalist.org

🌐

static.inaturalist.org

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A Apteranthes europaea fajcsoport alacsony, évelő, szukkulens növényeket alkot, amelyek a talajfelszín közelében terjedő, hosszú sztólonok segítségével összefüggő telepeket képezhetnek. A szárok 5–25 cm hosszúak, felállók vagy elfekvők, mintegy 1–3 cm átmérőjűek, rendszerint négyélűek. A szár oldalai laposak vagy enyhén homorúak, az élek élesek vagy tompák, és fogazottak, illetve karéjosak lehetnek. A szárok zöldek vagy zöldeskékek, gyakran vöröses vagy sötétzöld foltokkal tarkítottak.

A levelek ülők, húsosak, rövid életűek, a szárok élei mentén található szemölcsszerű képleteken helyezkednek el. A levelek tojásdadok vagy csaknem kerekdedek, röviden kihegyezettek és kissé visszahajlók. A gyökérzetről a források részletes morfológiai adatokat nem közölnek.

Generatív test

Virág

A virágzatok a szár csúcsának közelében, végálló vagy majdnem végálló helyzetben fejlődő, rövid bogas csoportok. Egy-egy virágzat általában 2–15 virágot hordoz. A virágok kocsányai 1–4 mm hosszúak. A virágok színe és mintázata változékony: alapjuk piszkosfehér vagy sárgás lehet, amelyen vörösesbarna vagy bíborlila sávok jelennek meg, de a virág részben vagy teljesen bíborlila is lehet. A virágok gyakran kellemetlen, a rothadó szerves anyagra emlékeztető szagot árasztanak, ami a legyek általi beporzással kapcsolatos.

- Takarólevelek: A csésze lebenyei keskenyek; a párta tölcsérszerű, harang alakú vagy lapos, mintegy 13–17 mm átmérőjű, lebenyei széles tojásdadok vagy háromszögletesek, röviden kihegyezettek és szélükön pillásak; a sziromlevelek belső felszíne piszkosfehér vagy sárgás, vörösesbarna vagy bíborlila sávokkal, illetve teljesen bíborlila lehet. - Ivarlevelek: A porzószálak és portokok a korona közepén helyezkednek el; a termő központi helyzetű, a bibeszál rövid, a bibe mintegy 1,5 mm széles és ötszögletű; a korona bíborlila, a pollíniumok kerekdedek.

Termés

A termés páros tüszőtermés, amely éréskor felnyílik. A tüszők mintegy 10–20 cm hosszúak, keskenyek, enyhén visszahajlók, és éréskor a szél által terjesztett magokat szabadítják ki.

- Magja: A magok szélterjesztésre alkalmasak; a források a magok részletes morfológiai bélyegeit nem közlik.

Elterjedés és élőhely

- Földrajzi elterjedés: A taxon jelenleg elfogadott természetes elterjedési területe Marokkó. Az Apteranthes europaea tágabb fajkomplexuma Észak-Afrikában, valamint Délkelet-Spanyolországban és a Földközi-tenger térségének egyes területein is előfordul, de a maroccana alfajhoz a POWO kizárólag Marokkót adja meg. - Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, sziklás élőhelyekhez alkalmazkodott, szukkulens, évelő növény. A források szerint elsősorban szubtrópusi biomhoz kötődik. A növény mészkősziklák repedéseiben, agyagos-meszes talajjal kitöltött sziklahasadékokban is előfordul. A marokkói populációk száraz mediterrán és félsivatagi környezetben élnek.

Kultúrában tartás

A növény szukkulens, száraz élőhelyekhez alkalmazkodott faj, ezért termesztésében a jó vízáteresztő képességű közeg és a pangó víz elkerülése fontos. A források alapján kultúrában tartására vonatkozó részletes, kifejezetten az alfajra vonatkozó termesztési adat nem áll rendelkezésre.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A maroccana alfaj az Apteranthes europaea rendkívül változékony fajkomplexumának része. A vegetatív bélyegek alapján a csoport egyes taxonjai nehezen különíthetők el egymástól. A növény legfontosabb bélyegei a négyélű, gyakran foltos, zöld vagy zöldeskék szárok, a száréleken ülő apró, húsos levelek', valamint a bíboros, vörösesbarna sávokkal díszített, pillás szélű virágkoronák.

A marokkói növények morfológiai változatossága jelentős, és a virágok színe, mérete és mintázata még egyetlen populáción belül is változhat. Ez a nagyfokú változatosság a múltban számos faj, alfaj és változat leírásához vezetett.

Az Apteranthes burchardii morfológiailag hasonló lehet hozzá, és Marokkóban annak subsp. maura taxonja is előfordul. A két taxon vegetatív habitusa hasonló, ezért virágzó példányok nélkül elkülönítésük nehéz lehet.

Taxonómia és filogenetika

A taxon története jól példázza az Apteranthes europaea fajcsoport rendszertani változásait. William Jackson Hooker 1874-ben Boucerosia maroccana néven írta le a marokkói növényt. Ezt később Caralluma maroccana, Caralluma europaea var. maroccana, majd Caralluma europaea subsp. maroccana néven kezelték. Darrell Charles Herbert Plowes 1995-ben az Apteranthes europaea alfajaként kombinálta újra.

A molekuláris és morfológiai vizsgálatok az Apteranthes europaea fajkomplexumon belül jelentős változatosságot mutattak ki. A 2002-ben közölt molekuláris filogenetikai vizsgálat az Apteranthes nemzetség elkülönítését támogatta a korábban széles értelemben használt Caralluma köréből. A későbbi morfológiai, karyológiai és kémiai vizsgálatok azonban arra utaltak, hogy az Apteranthes europaea fajon belüli morfológiai változatosság rendkívül nagy, és a marokkói formák elkülönítése nem minden vizsgálat szerint indokol önálló magasabb rendszertani rangot.

A jelenlegi Plants of the World Online kezelés az Apteranthes europaea subsp. maroccana nevet elfogadott taxonként kezeli. A taxon a Apocynaceae család, Asclepiadoideae alcsalád, Ceropegieae tribusz és Stapeliinae szubtribuszának tagja. Az Apteranthes nemzetség jelenlegi kezelése az Apteranthes europaea-t is magában foglalja.

A maroccana taxon karyológiai szempontból is figyelemre méltó: a források a észak-afrikai, korábban var. maroccana néven kezelt növényeknél 2n = 66 kromoszómaszámot adnak meg, szemben az európai populációk diploid kromoszómaszámával.

Forrás