Copiapoa aphanes

Copiapoa aphanes
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Copiapoeae
Nemzetség	Copiapoa
Faj	Copiapoa aphanes

Tudományos név

Copiapoa aphanes Mächler & Helmut Walter, 2005
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A Copiapoa nemzetségnév a chilei Copiapó vidék nevéből származik, amely a nemzetség számos fajának elterjedési területén található.
A fajnév a görög aphanēs (ἀφανής) szóból származik, jelentése „rejtett”, „nem látható”, „észrevétlen”. A név a faj rejtett, nehezen észlelhető megjelenésére utal.

Típus

Típuspéldány: Helmut Walter & Wendelin Mächler HW 449; Taltal, Chile; 2002. február 26.; holotípus: SGO.
Első leírása: Wendelin Mächler és Helmut Walter, Kakteen und Andere Sukkulenten 56(4): 99–104, 2005.

🌐

chileanendemics.rbge.org.uk

🌐

chileanendemics.rbge.org.uk

🌐

chileanendemics.rbge.org.uk

A(z) Copiapoa aphanes szinonimái

Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény főként magányos, ritkábban 2–3 fejet fejleszt. A szár oldalirányban nem ágazik el, gömbölyded vagy kissé megnyúlt, 5–8 cm átmérőjű és legfeljebb 15 cm magas. Színe szürkészöld, gyakran vörösesbarnás árnyalatú, felszíne enyhén hamvas. A hajtás csúcsi része fehéres gyapjúval borított. A gyökér hosszú és vastag, nyaki beszűküléssel.

A bordák száma 15–22, nem erősen kiemelkedők, a szemölcsök alig láthatók. Az areolák nagyon kicsik, kerekdedek, 2–5 mm átmérőjűek, egymástól legfeljebb 1 cm távolságra helyezkednek el. Levelek nem fejlődnek.

A tövisek tűszerűek, vékonyak és mindig egyenesek. Az új tövisek feketék vagy barnák, az alsóbb areolák tövisei sárgák. A peremtövisek száma 5–8, nagyon vékonyak, 5–15 mm hosszúak és oldalirányban állók. A középtövisek száma 1–3, a peremtöviseknél valamivel vastagabbak, előre irányulók és 1–2,5 cm hosszúak.

Generatív test

Virág

A virág tölcsér alakú, kissé harangformájú, 2–2,5 cm hosszú. A virág a hajtás csúcsi részén fejlődik.

- Takarólevelek: A lepellevelek halványsárgák vagy fehéres színűek, vörös csíkokkal. A belső lepellevelek sárgás alapszínén különböző szélességű vörös középsáv húzódik. - Ivarlevelek: A nektárium csőszerű. A termő és az ivarlevelek további részletes méretei a felhasznált hivatalos fajértékelésben nem szerepelnek.

Termés

A termés tojásdad alakú, feketésibolya színű, mintegy 1 cm hosszú. A termésen a perem közelében esetenként fellevélpikkelyek találhatók.

- Magja: A mag részletes méret- és felszíni jellemzőit a felhasznált hivatalos fajértékelés nem közli.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A Copiapoa aphanes Chile északi részén, az Antofagasta régióban endemikus. Elterjedése egy, Taltaltól délkeletre fekvő, rendkívül kis területre korlátozódik. A faj mikroendemikus, ismert elterjedési területe (EOO) mintegy 2 km², területe (AOO) szintén mintegy 2 km².
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A faj északi kitettségű lejtőkön, sziklák között él, 450–800 m tengerszint feletti magasságban. A tengerparti Atacama-sivatag ködös oázisaihoz, lomas-képződményeihez kapcsolódó növényzetben fordul elő. Élőhelyét a Euphorbia lactiflua és Eulychnia iquiquensis által jellemzett mediterrán tengerparti sivatagi cserjés alkotja. A faj termőhelyén Copiapoa cinerea és Eriosyce taltalensis is előfordul.

Kultúrában tartás

A faj fajspecifikus kultúrában tartására vonatkozó, megfelelően részletes és ellenőrizhető adatot a felhasznált hivatalos és tudományos források nem közölnek, ezért konkrét termesztési ajánlást nem adunk.

Copiapoa aphanes képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Copiapoa aphanes a Taltal környékén előforduló, morfológiailag és földrajzilag közeli rokon Copiapoa desertorum, Copiapoa longistaminea és Copiapoa rupestris fajokkal alkot rokonsági csoportot.

A Copiapoa aphanes, Copiapoa desertorum és Copiapoa rupestris a Copiapoa longistaminea és más közeli rokon fajok felől elsősorban a belső lepelleveleken található, különböző szélességű vörös középsáv, valamint a nagy, megvastagodott főgyökér alapján különíthetők el.

A Copiapoa aphanes jellegzetes bélyege a többnyire magányos, szürkészöld vagy vörösesbarnásan szürke, enyhén hamvas szár, a 15–22 kevéssé kiemelkedő bordák, a nagyon kicsi areolák, valamint az egyenes, vékony tövisek. A virág 2–2,5 cm hosszú, tölcsér alakú, kissé harangformájú, halványsárga vagy fehéres lepellevelekkel és vörös csíkokkal.

Taxonómia és filogenetika

A Copiapoa aphanes Mächler és Helmut Walter által 2005-ben leírt faj. Az IPNI és a Plants of the World Online jelenleg elfogadott fajként kezeli. A faj a Cactaceae családba és a Copiapoa nemzetségbe tartozik.

A Larridon és munkatársai által vizsgált molekuláris filogenetikai rendszerben a Copiapoa aphanes a IIIb kládon belül helyezkedik el. A IIIb kládon belül az első csoportot a Copiapoa longistaminea, Copiapoa aphanes, Copiapoa desertorum és Copiapoa rupestris alkotja. Ez a csoport testvércsoportja annak a polytomiát alkotó csoportnak, amelybe Copiapoa serpentisulcata, Copiapoa taltalensis és Copiapoa decorticans tartozik.

A molekuláris vizsgálatok nem támasztották alá a Copiapoa taltalensis korábbi, tágabb körülhatárolását, amelybe egyes korábbi rendszerek a Copiapoa aphanes, Copiapoa rupestris és Copiapoa rubriflora taxonokat is bevonták. A vizsgálatokban Copiapoa taltalensis más kládban helyezkedett el, mint a Copiapoa aphanes, Copiapoa desertorum és Copiapoa rupestris.

Larridon és munkatársai 2015-ös infragenerikus rendszerében a Copiapoa aphanes a Copiapoa szekcióba, azon belül a Copiapoa alágba tartozik. A 2022-ben közölt, molekuláris és klasszikus taxonómiai adatokat egyesítő chilei katalógus szintén önálló fajként kezeli.

Egyéb

A faj a chilei hivatalos értékelés szerint kritikusan veszélyeztetett (CR). Egyetlen ismert lelőhelyről ismert, ahol három nagyon kis csoportot különítettek el, csoportonként mintegy 20 szétszórtan élő egyeddel. Az élőhely minőségét a célzott gyűjtés és a tartós szárazság veszélyezteti. A hivatalos értékelés szerint az EOO és az AOO egyaránt mintegy 2 km².

Forrás