Copiapoa fiedleriana

Copiapoa fiedleriana
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Copiapoeae
Nemzetség	Copiapoa
Faj	Copiapoa fiedleriana

Tudományos név

Copiapoa fiedleriana (K.Schum.) Backeb., Kaktus-ABC: 280. 1936 ["1935"] sec. Larridon & al. 2015
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A Copiapoa nemzetségnév Chile északi részének Copiapó térségéhez kapcsolódik.
A fiedleriana fajnév a német Rudolf Fiedler (Berlin) kaktuszbarátnak és kaktuszgyűjtőnek állít emléket. A fiedleriana nőnemű latin melléknévi alak, jelentése „Fiedlerhez tartozó”, „Fiedlerről elnevezett”.

Típus

Típustaxon: Echinocactus fiedlerianus K.Schum.
Típuslelőhely: Vallenar közelében, Huasco, Chile; a típust Söhrens gyűjtötte.
Első leírása: Karl Moritz Schumann: Gesamtbeschreibung der Kakteen. Nachtrag 1: 121–122. 1903, Echinocactus fiedlerianus néven.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeberg, 1936.

🌐

chileanendemics.rbge.org.uk

🌐

llifle.com

🌐

llifle.com

A(z) Copiapoa fiedleriana szinonimái

≡ Echinocactus fiedlerianus, ≡ Copiapoa pepiniana var. fiedleriana, ≡ Copiapoa coquimbana var. fiedleriana
= Copiapoa echinata, ≡ Copiapoa megarhiza var. echinata, ≡ Copiapoa megarhiza subsp. echinata, ≡ Copiapoa megarhiza subsp. echinata
= Copiapoa totoralensis
= Copiapoa echinata f. pulla
= Copiapoa echinata var. pulla
= Copiapoa echinata var. borealis
= Copiapoa intermedia

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény magányosan vagy tövénél elágazva fejlődik, és nagy, sűrű párnaszerű telepeket alkothat. A hajtás gömbölyded, nem vagy csak kevéssé megnyúlt, 5–8 cm átmérőjű. A szár szürkészöldtől barnásig változó színű, csúcsán sűrű, szürkésfehér gyapjúval. A gyökér nagy, húsos, gumós-karógyökér jellegű.

A bordák száma 15–20, egyenesek, oldalirányban kissé összenyomottak, mélyen bemetszettek és erősen gumósak. A gumók az areolák alatt jellegzetes, lefelé irányuló, állszerű kiemelkedést alkotnak. Ez a bélyeg a faj egyik legjellemzőbb morfológiai sajátossága. Az areolák kerekdedek vagy oválisak, szürkék, kissé besüllyedtek, egymástól legfeljebb 20 mm távolságra helyezkednek el.

A tövisek feketék vagy barnák, idősebb korban szürkés színűvé válnak. A középtövisek rendszerint hiányoznak, de egyes növényeken 1–4 erősebb, előreálló középtövis is kialakulhat. A 4–8 peremtövis tűszerű, merev, egyenes vagy kissé hajlott, 8–30 mm hosszú.

Generatív test

Virág

A virág sárga, 2,5–3 cm hosszú, tölcséres vagy harang alakú. A belső takarólevelek citromsárgák, a külső takarólevelek csúcsán jellegzetes vöröses középvonal vagy vöröses csúcs figyelhető meg.

Takarólevelek: A párta sárga; a belső lepellevelek citromsárgák, a külső lepellevelek felső részén vöröses középvonal vagy vöröses csúcs található.
Ivarlevelek: A porzószálak, portokok, termő, bibeszál és bibe részletes morfológiai adatait a rendelkezésre álló források nem közlik.

Termés

A termés gömbölyded, 10–15 mm átmérőjű, zöldes színű, kevés, hosszú, vöröses pikkellyel.

Magja: A mag körülbelül 1,5 mm hosszú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Chile északi részén, az Atacama régió tengerparti sivatagában honos. Elterjedési területe Huasco környékétől északra, Carrizal Bajo térségéig húzódik; a rendelkezésre álló adatok szerint tengerszinttől mintegy 600 m tengerszint feletti magasságig fordul elő. A World Flora Online a faj elterjedését Chile délnyugati Antofagasta régiójától az északnyugati Coquimbo régióig adja meg.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A faj nem közvetlenül a tengerparton, hanem a Huasco-völgy alsó szakaszára néző száraz parti dombokon, lomas costeras élőhelyeken él. A terület rendkívül száraz, ugyanakkor a parti köd fontos nedvességforrás. A növények sötét színű, gömbölyded hajtásokból álló csoportokat alkotnak. Élőhelyén több más kaktuszfajjal együtt fordul elő, többek között az Eriosyce villosa, Eriosyce napina, Eulychnia acida és Echinopsis coquimbana fajokkal.

Kultúrában tartás

A Copiapoa fiedleriana világos, napos termesztési helyet igényel. Erős fény hiányában a szár megnyúlhat és elveszítheti természetes, gömbölyded alakját. A nyári időszakban a szélsőséges hőségtől és az erős napsugárzástól célszerű védeni.

Mérsékelt öntözést igényel, az öntözések között a termesztőközegnek teljesen ki kell száradnia. A nagy, húsos gyökér miatt mély edény használata ajánlott. Jó vízáteresztő képességű, ásványi anyagokban gazdag közegben tartható. Télen melegen és szárazon tartandó, mert a tartós nedvesség gyökérrothadást okozhat. Fagytűrése csekély, körülbelül 0 °C-ig ajánlott tartani.

Szaporítása elsősorban magról történik; sarjakat ritkábban fejleszt. Oltással a növekedés felgyorsítható, illetve tartalék példányok nevelhetők.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Copiapoa fiedleriana egyik legfontosabb és legfeltűnőbb megkülönböztető bélyege az areolák alatt kialakuló, lefelé irányuló, jellegzetes állszerű kiemelkedés. Ez a gumós bordákon kialakuló bélyeg a faj egyedein különösen kifejezett, és a rendelkezésre álló források szerint a Copiapoa nemzetségen belül szokatlanul erősen fejlett.

A faj megjelenése egyébként változékony. A szár lehet szürkészöld vagy barnás, a tövisek pedig a fekete és barna árnyalatoktól idősebb korban szürkésig változhatnak. A középtövisek gyakran hiányoznak, de ugyanazon populációban középtövises és középtövis nélküli növények is előfordulhatnak.

A Copiapoa fiedleriana morfológiailag a Copiapoa coquimbana és a Copiapoa megarhiza fajokkal kapcsolatos. A Copiapoa echinata korábban önálló fajként, majd a Copiapoa megarhiza faj egyik faj alatti taxonjaként szerepelt, de Larridon és munkatársai 2015-ös filogenetikai vizsgálata szerint a Copiapoa fiedleriana csoportján belül helyezkedik el.

Copiapoa fiedleriana képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Taxonómia és filogenetika

A fajt Karl Moritz Schumann írta le 1903-ban Echinocactus fiedlerianus néven. Curt Backeberg 1936-ban helyezte át a Copiapoa nemzetségbe, Copiapoa fiedleriana néven.

A taxont később többféle taxonómiai koncepcióban kezelték. Copiapoa pepiniana var. fiedleriana és Copiapoa coquimbana var. fiedleriana néven is szerepelt. Friedrich Ritter több, ma a Copiapoa fiedleriana körébe sorolt taxont önálló fajként írt le, köztük a Copiapoa echinata és Copiapoa vallenarensis neveket. Ezeket később különböző szerzők a Copiapoa megarhiza vagy a Copiapoa coquimbana alá is besorolták.

Larridon és munkatársai 2015-ös integratív vizsgálata a Copiapoa nemzetség 32 morfológiailag körülhatárolt faját és molekuláris adatait elemezte. A vizsgálat szerint a korábban a Copiapoa megarhiza alfajaként kezelt Copiapoa echinata a Copiapoa fiedleriana kládján belül helyezkedik el. A szerzők ezért a Copiapoa echinata-t nem külön fajként kezelték.

A Copiapoa fiedleriana a Cactaceae család Cactoideae alcsaládjába tartozó Copiapoa nemzetség faja. A World Flora Online rekordja a Caryophyllales Network Copiapoa fiedleriana rekordját is forrásként tartalmazza, míg a Plants of the World Online szintén elfogadott fajként kezeli, és az elfogadást Govaerts 1999-es munkájára, valamint Larridon és munkatársai 2015-ös vizsgálatára alapozza.

Megjegyzés

A Copiapoa fiedleriana jelenlegi elfogadása lényegében összhangban van a modern nagy adatbázisokban: a Plants of the World Online elfogadott fajként kezeli, a World Flora Online rekordja pedig a Caryophyllales Network adatára épül. A taxon körül kialakult korábbi bizonytalanság elsősorban abból adódott, hogy több, morfológiailag hasonló és földrajzilag részben átfedő növényt külön fajként, változatként vagy alfajként írtak le. A Copiapoa echinata különösen fontos ilyen eset, amelyet a 2015-ös filogenetikai vizsgálat a Copiapoa fiedleriana körébe vont.

Forrás