Ugrás a tartalomhoz

Pseudorhipsalis himantoclada

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései) 2026. október 11., 06:04-kor történt szerkesztése után volt. (→Forrás)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Pseudorhipsalis himantoclada

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport Hylocereinae
Nemzetség Pseudorhipsalis
Faj Pseudorhipsalis himantoclada
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Pseudorhipsalis himantoclada (Rol.-Goss.) Britton & Rose, 1923
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A Pseudorhipsalis nemzetségnév a görög eredetű pseudo- („hamis”, „ál-”) előtag és a Rhipsalis nemzetségnév összetételéből származik. A név a két nemzetség közötti hasonlóságra utal, nem pedig arra, hogy a növény a Rhipsalis nemzetségbe tartozna.
  • A himantoclada fajnév a görög himás (szíj, szíjszerű szalag) és kládos (ág, hajtás) szavakra vezethető vissza. A név a növény lapos, szalagszerű hajtásaira utal.

Típus

  • Típustaxon: A faj eredeti neve Rhipsalis himantoclada volt. A típuslelőhely Costa Rica.
  • Első leírása: Rhipsalis himantoclada Rol.-Goss., 1908, Bulletin de la Société Botanique de France 55: 694.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1923, The Cactaceae 4: 213.
Fotó: Varga Zsolt
Fotó: Varga Zsolt

A(z) Pseudorhipsalis himantoclada szinonimái

  • ≡ Rhipsalis himantoclada, ≡ Wittia himantoclada, ≡ Disocactus himantocladus
  • = Wittia costaricensis

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény szukkulens, epifita növekedésű kaktusz, amely természetes élőhelyén más növényeken megtelepedve fejlődik. A Pseudorhipsalis nemzetségre jellemzőek a lapított, szalagszerű, gyakran elágazó, lecsüngő hajtások. A hajtásszélek hullámosak vagy fogazottak lehetnek. A növény valódi leveleket nem fejleszt; fotoszintetizáló hajtásai látják el a levél funkcióját. A faj gyökérzetének, hajtásainak pontos méretéről és az egyes hajtásrészek részletes méreteiről az ellenőrzött források nem szolgáltatnak elegendő adatot.

Generatív test

Virág

A virágok magányosan fejlődnek, kissé szétnyílnak, hosszuk körülbelül 26 mm. A külső lepellevelek barnás vagy vöröses, a belsők fehéres színűek. A virág megjelenése jól elkülöníthető a teljesen fehér virágú rokon fajokétól.

  • Takarólevelek: A külső lepellevelek barnásak vagy vörösesek, a belső lepellevelek fehéres színűek. A csésze és a párta elkülönüléséről, valamint a lepellevelek pontos számáról és egyedi méreteiről a hivatkozott fajleírás nem közöl további adatot.
  • Ivarlevelek: A porzószálak, portokok, termő, bibeszál és bibe pontos számáról, méretéről és elhelyezkedéséről a hivatkozott leírás alapján nem adható meg megbízható részletes jellemzés.

Termés

A termés kicsi, piros színű.

  • Magja: A magok méretéről, alakjáról és felszínéről a felhasznált, fajspecifikus leírás nem közöl részletes adatot.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Természetes elterjedési területe Costa Rica, Panama és Kolumbia nyugati része. Kolumbiában a Valle del Cauca területéről is ismert. A kolumbiai előfordulások 50–660 m tengerszint feletti magasságból származnak.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Nedves trópusi biom növénye, szukkulens, epifita cserje. A természetben fákon megtelepedve fejlődik a trópusi erdők párás környezetében. Kolumbiában az Andok nyugati térségéből és a csendes-óceáni biogeográfiai régióból is ismert. Az IUCN 2021-es értékelése a mérsékelten fenyegetett kategóriába (NT) sorolja.

Kultúrában tartás

A Pseudorhipsalis himantoclada ritkán termesztett, különleges megjelenésű epifita kaktusz. Tartásakor a trópusi erdei eredetből kell kiindulni: világos, szórt fényű, párás, jó légmozgású környezetet igényelhet. A közeg legyen levegős, jó vízelvezetésű, ugyanakkor ne száradjon ki tartósan a növekedési időszakban. A pangó víz kerülendő.

Egy 2024-ben megjelent termesztési beszámoló szerint a faj mesterséges megvilágítás mellett, trópusi epifita növények között is erőteljesen fejlődhet. A beszámoló szerzője a növényt a szabadban is tartotta, amikor az éjszakai hőmérséklet nem csökkent 10 °C alá. Ez egy termesztő tapasztalata, nem általánosan igazolt minimális hőmérsékleti határérték.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj jellegzetes bélyegei a hosszú, lapított, szalagszerű hajtások, valamint a viszonylag nagy, világos színű virágok. A Pseudorhipsalis nemzetség más fajaihoz hasonlóan epifita életmódú, de a virág és a termés szerkezete fontos szerepet játszik a rokon nemzetségektől való elkülönítésében.

A Rhipsalis nemzetség fajaihoz való hasonlósága a korábbi rendszertani elhelyezésben is megmutatkozott: a növényt eredetileg Rhipsalis himantoclada néven írták le. A Wittia himantoclada és a Disocactus himantocladus szintén korábban használt nevei. A Wittia costaricensis nevet ugyancsak a jelenleg elfogadott faj szinonimájaként kezelik.

Taxonómia és filogenetika

A faj a Cactaceae családba, a Cactoideae alcsaládba és a Hylocereeae tribuszba tartozik. Elfogadott neve Pseudorhipsalis himantoclada (Rol.-Goss.) Britton & Rose. A nevet Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1923-ban közölte a The Cactaceae negyedik kötetében, a 213. oldalon.

A fajt eredetileg Rhipsalis himantoclada néven írták le 1908-ban. Később a Wittia, majd a Disocactus nemzetségbe is áthelyezték. A 2017-es, a Hylocereeae törzs filogenetikai kapcsolatait vizsgáló tanulmány a Pseudorhipsalis nemzetség önálló kezelését támogató rendszertani keretbe illesztette a fajt. A nemzetség elfogadott fajai között a Pseudorhipsalis alata, a Pseudorhipsalis amazonica, a Pseudorhipsalis acuminata és a Pseudorhipsalis lankesteri is szerepel.

A Pseudorhipsalis himantoclada ritkasága a gyűjteményekben és a természetes élőhelyeinek sérülékenysége miatt természetvédelmi szempontból is figyelmet érdemel. Az IUCN 2021-es értékelése a fajt a mérsékelten fenyegetett (NT) kategóriába sorolta.

Forrás