Hoya multiflora
| Hoya multiflora | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Marsdenieae |
| Nemzetség | Hoya |
| Faj | Hoya multiflora |
 
| |
Tudományos név
- Hoya multiflora (Blume) Blume, 1848
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév, a Hoya, Thomas Hoy (kb. 1750–1822) angol botanikus és kertész tiszteletére lett elnevezve, aki a hercegi kertekben dolgozott Sion House-ban.
A faji jelző, a multiflora, a latin multus (sok) és flos (virág) szavak összetétele, amely a növény bőséges, gazdag virágzatára utal.
Típus
- Hoya multiflora (Blume) Blume; Blume, C. L., Mus. Bot. 1: 45, 1848; Rijksherbarium, Leiden.
- Első leírása: Centrostemma multiflorum néven írta le Carl Ludwig Blume 1823-ban a “Bijdragen tot de flora van Nederlandsch Indie” című művében.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl Ludwig Blume, 1848.
Hoya multiflora képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Centrostemma multiflorum Blume
- Cyrtoceras multiflorum (Blume) Heynh.
- Hoya coriacea Lindl.
- Centrostemma platypetalum Merr.
- Hoya javanica Boerl.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A növény hajtásrendszere nem kúszó, hanem inkább bokros növekedésű vagy felegyenesedő cserje jellegű, a szár húsos, sötétzöld, idővel fásodó. A gyökérrendszer járulékos gyökerekből áll, amelyekkel a természetben epifiton módon rögzülhet.
A levelek átellenes állásúak, hosszúkás-lándzsás vagy ellipszis alakúak, 10–20 cm hosszúak. A levél lemeze bőrnemű, sötétzöld, fényes felületű, a széle ép, a csúcsa hegyesedő.
Generatív test
Virág
A virágzat ernyőszerű, amely 10–30 egyedi virágból áll. A virágok különleges, nyilhegyre emlékeztető formájúak, hátrahajló szirmokkal.
- Takarólevelek: A lepellevél vagy sziromlevél krémfehér vagy sárgásfehér színű, a csúcsán gyakran sötétebb sárga. A párta cimpái erősen visszahajlóak. A mellékpárta (corona) fehér, középen néha rózsaszínes árnyalattal, pikkelyei hegyesek és előre mutatnak.
- Ivarlevelek: A porzószálak és a portokok összenőttek a bibeoszloppal (gynostegium). A bibe rejtett, a bibeoszlop központi részén helyezkedik el.
Termés
Hosszúkás, ikertüszőtermés, amely éretten felreped.
- Magja: Apró, barna magok, melyek egyik végén fehér szőrpamacs található a széllel való terjedés segítésére.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj széles körben elterjedt Délkelet-Ázsiában, megtalálható Indonézia (Jáva, Szumátra, Borneó), Malajzia, Fülöp-szigetek, Thaiföld, Vietnám és Dél-Kína területein.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban epifiton életmódot folytat trópusi esőerdőkben, de előfordul litofiton formában is sziklás felszíneken. Kedveli a magas páratartalmat és a szűrt fényt, fagyérzékeny trópusi növény.
Kultúrában tartás
Kedvelt szobanövény, mivel a többi Hoya fajjal ellentétben nem kúszik, így kisebb helyen is elfér. Bőséges öntözést igényel, de a pangó vizet kerülni kell. Világos, de közvetlen napsütéstől védett helyen fejlődik a legjobban. Gyakran és bőségesen virágzik, a virágok éjszaka enyhe illatot árasztanak és bőséges nektárt termelnek.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Hoya multiflora könnyen megkülönböztethető rokonaitól nem kúszó, bokros habitusa és a jellegzetes, nyilhegy alakú, hátrahajló szirmú virágai alapján. Hasonlít a Hoya lockii fajra, de annak virágai tisztább fehérek és illatuk is eltérő.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás szerint a növény a Gentianales rendbe, az Apocynaceae (Meténgfélék) családba és az Asclepiadoideae alcsaládba tartozik. A Hoya nemzetségen belül a Centrostemma szekcióba sorolják, amelyet korábban külön nemzetségként is kezeltek.