Aeonium spathulatum
| Aeonium spathulatum | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Saxifragales |
| Család | Crassulaceae |
| Alcsalád | Sempervivoideae |
| Nemzetség- csoport |
Aeonieae |
| Nemzetség | Aeonium |
| Faj | Aeonium spathulatum |
Tudományos név
- Aeonium spathulatum (Hornemann) Praeger, 1928
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög aiónion szóból származik, jelentése „örökké élő, örökkévaló”, amely az ide tartozó növények szukkulens életmódjára és a névadás idején feltételezett hosszú élettartamára utal.
- A latin fajnév jelentése spatula, kenőlapát alakú, amely a faj jellegzetes, lapátszerű leveleire utal.

Típuspéldány
- Első leírása: Supplementum Horti botanici hafniensis 60., 1819.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Praeger, 1928
Szinonimák
- Sempervivum spathulatum Hornemann, 1819
- Aeonium cruentum Webb & Berthelot, 1840
- Aeonium strepsicladum Webb & Berthelot, 1840
- Aeonium bentejui Webb ex Christ, 1888
- Aichryson pulchellum C. A. Meyer, 1842
- Érvényes név és szinonimák a Aeonium spathulatum taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test
Hajtás, szár
Sűrűn elágazó, évelő félcserje, amely elérheti a 60 cm-es magasságot. Ágai 1–3 cm átmérőjűek, finoman bolyhozottak, felszínük sima, nem hálómintás, eltérően a nemzetség több más fajától.
Levelek és levélrozetták
A levelek kis, 1–5 cm átmérőjű rozettákba rendeződnek. A rozetták lapítottak vagy határozottan csésze alakúak. A belső levelek többnyire felfelé állnak.
A levéllemezek 0,5–2,5(–3) cm hosszúak, 3–9 mm szélesek és 1–1,5 mm vastagok. Alakjuk tojásdad, lapátszerű, csúcsuk tompa, az alapjuknál elvékonyodnak. Felületük alig észrevehetően bolyhos, alsó oldalukon hosszanti barnás csíkozás figyelhető meg. A levélszél körülbelül 1 mm hosszúságú csillókkal szegélyezett.

Generatív test
Virágzat
A virágzati szár 5–20 cm hosszú. A virágzat 3–10 cm hosszú és 3–15 cm széles. A virágkocsányok 1–10 mm hosszúak és bolyhos felszínűek.
Virág
A virágok 8–10 osztatúak.
- Lepellevelek: csészelevelek bolyhosak; sziromlevelek 4,5–6 mm hosszúak és 1,5–2 mm szélesek, elliptikus alakúak, csúcsuk tompa, színük sárga, gyakran vöröses vonalakkal.
- Ivarlevelek: porzók hamvas felszínűek.

Termés
A termés 8–10 tüszőből álló tüszőcsokor, amely éréskor megszárad és felnyílik.
- Magja: körülbelül 0,4 mm-es, körte alakú, barna színű.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Kanári-szigetek; populációi Gran Canaria, Tenerife, La Gomera, La Palma és El Hierro szigetein fordulnak elő, 250–2500 méteres magasságokban.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: sziklákon, esetenként függőleges sziklafalakon él. Előfordul talaj nélküli, porózus vulkanikus köveken, teljes napsütésnek kitett helyeken. Élőhelyén nagy számban fordul elő Aeonium urbicum, mellette csak kevés egyszikű lágyszárú növény található.
Kultúrában tartás
Kultúrában kora tavasztól késő őszig napfényes helyen tartható. A fejlődési időszak elején és végén óvatos öntözést igényel, egyébként bővebb vízellátás is megengedett, de két öntözés között a közegnek teljesen ki kell száradnia.
Késő tavasztól szabadban vagy sziklakertben is nevelhető, jó vízelvezetésű, savanyú kémhatású, ásványi összetételű talajban. Télen legalább 10 °C hőmérsékletet és maximális fényt igényel. A téli időszakban havonta egyszer nagyon enyhe öntözés javasolt. Virágzásra általában csak nagyobb, körülbelül 20 cm átmérőjű csoport esetén számíthatunk.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Kis méretű, csésze alakú rozettáival, lapátszerű leveleivel és bolyhos hajtásaival jól elkülöníthető más Aeonium fajoktól.
Taxonómia és filogenetika
A faj a Crassulaceae család tagja. Korábban több alkalommal más nemzetségekbe, elsősorban Sempervivum alá sorolták, mielőtt véglegesen az Aeonium nemzetségbe került.
Egyéb
A virágzati szár erős fény hatására élénkvörösre színeződhet, ami a virágzó növény díszértékét tovább növeli.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete - Pozsgások 649. kártya