Thelocactus saussieri

Thelocactus saussieri
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Thelocactus conothelos
Rendszertani besorolás
Faj	Thelocactus saussieri

Thelocactus conothelos
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Thelocactus
Faj	Thelocactus conothelos

Tudományos név

Thelocactus conothelos (Regel & Klein bis) F.M.Knuth in Backeberg & Knuth, Kaktus-ABC: 358. 1936 ["1935"] sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név
Thelocactus saussieri (F.A.C.Weber) A.Berger, Kakteen: 346. 1929
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög thélē (= csecsbimbó, gumó, szemölcs) szóból származik, utalva a hajtást borító szemölcsös felépítésre.

A Thelocactus fajok szemölcsei gyakran kúposak, fenyőtobozra emlékeztető megjelenést kölcsönözve a növénynek.

A fajnév (saussieri) magyarázata az eredeti leírásban nem szerepel, de nagy valószínűséggel Félix Gustave Saussier francia alezredesről kapta nevét. Weber francia katonaorvosként feltehetően részt vett az 1859-es mexikói francia expedícióban Saussier oldalán, aki később hadosztálytábornok és a Francia Haditanács alelnöke lett.

Típuspéldány

Első leírása: Weber, Bois, *Dictionnaire d’Horticulture* 1: 468. 1896
Típus élőhely: Matehuala környéke, San Luis Potosí állam, Mexikó

A(z) Thelocactus conothelos szinonimái

(A(z) Thelocactus saussieri a(z) Thelocactus conothelos szinonimája)*

≡ Echinocactus conothelos, ≡ Gymnocactus conothelos, ≡ Torreycactus conothele, ≡ Torreycactus conothelos
= Echinocactus smithii, ≡ Thelocactus smithii, ≡ Gymnocactus beguinii var. smithii, ≡ Neolloydia smithii, ≡ Pediocactus smithii
= Echinocactus saussieri, ≡ Thelocactus saussieri, ≡ Gymnocactus saussieri
= Thelocactus conothelos var. sniceri
− Thelocactus saussieri var. longispinus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire egyhajtású, ritkábban sarjakat nevelő növény. Alakja gömbszerű vagy kissé lapított. A hajtás átmérője 15–20 cm. Színe sárgás-, szürkés- vagy világoszöld, erős fény hatására bíboros árnyalatot vehet fel.

Szemölcsök

Bordái alig elkülöníthetők, a hajtást inkább nagy, buborékszerű, spirálisan elrendezett szemölcsök alkotják. A szemölcsök kúp-, delta- vagy ellipszis alakúak, csúcsukkal felfelé állnak, jellegzetes fenyőtoboz-szerű megjelenést adva a növénynek.
A szemölcsök csúcsán, közvetlenül az areola mellett rövid barázda található, amelyet az areolafilc többnyire elfed. Ebben ritkán nektártermelő mirigy is kialakulhat.

Areolák

A felső areolák rézsútosan állnak, fehér gyapjúval borítottak. Az areolák egymástól 1–3 cm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

Középtövisek: 1–4 db, a peremtöviseknél erősebbek és hosszabbak. Állásuk szétterülő vagy felfelé irányuló, tűszerűek, majdnem egyenesek vagy kissé visszahajlók. Színük vörösestől feketésbarnáig változik, hosszúságuk 3–4 cm.
Peremtövisek: kb. 9 db, tűszerűek, fehér vagy szürkés színűek, mintegy 15 mm hosszúak.

Generatív test

Virág

A virágok kb. 4 cm átmérőjűek, színük jellemzően sötét bíborszínű. Ritkán rózsaszín vagy sárga virágok is előfordulhatnak, de ez nem tekinthető tipikusnak. A belső lepellevelek lándzsásak, a porzók és a bibe sárga színűek.

Termés

A termés 1,0–1,5 cm nagyságú, kerekded, nagy virágmaradvánnyal. Éréskor vöröses, vörösödő pikkelyek borítják. Kiszáradás után lehullhat, miközben az alján ovális nyílás vagy repedés keletkezik, amelyen keresztül a magok kihullanak.

Magja: 1,6 × 1,7–1,9 mm nagyságú, feketésvörös vagy fekete.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó (Nuevo León, San Luis Potosí; Tamaulipas állam Tula közigazgatási területe)
Élőhely, tengerszint feletti magasság:

1200–1700 m magasságban, mészkősziklák között, aprózódott mészkőfelszíneken, sziklagyepekben fordul elő. Gyakran él együtt különböző *Agave* fajokkal.

Kultúrában tartás

Nagy méretű, változatos alakú szemölcsei és fenyőtobozra emlékeztető megjelenése miatt különösen dekoratív faj. Erős fényben a hajtás bíboros árnyalatot vehet fel, ami tovább növeli díszértékét.
Élénk színű virágait tavasszal hozza, kedvező körülmények között már márciusban is virágozhat. Gondozása nem tér el lényegesen a nemzetség más tagjaitól. Semleges vagy enyhén bázikus, ásványi anyagokban gazdag talajban fejlődik legjobban, de enyhén savanyú közegben is tartható. Télen szárazon, fagymentes helyen pihen októbertől márciusig.

Taxonómia és filogenetika

Az eredeti leírás alapján a taxon pontos körülhatárolása nehézségekbe ütközött. Britton és Rose nem tudták egyértelműen elhelyezni saját rendszerükben, ezért az Echinocactus nemzetségben hagyták. Berger néhány évvel később áthelyezte a Thelocactus nemzetségbe, amely besorolást a rendszertan máig elfogadja.
A jelenleg mértékadó rendszerek a taxont a Thelocactus conothelos egyik formájának, így szinonimájának tekintik. Ennek ellenére a gyűjteményekben gyakran önálló néven szerepel, mivel földrajzilag és alaktanilag jól elkülöníthető forma. A típusos conothelos-tól sötétebb virágai, rövidebb és kevesebb, inkább lapos tövisei, valamint sajátos szemölcsformája különbözteti meg.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 671. kártya