Kategória:Eudicots
| Eudicots | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
Tudományos név
- Eudicots (Doyle & Hotton) Anderson, 2011
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- Az Eudicots (magyarul: valódi kétszikűek) elnevezés a görög eu (εὖ), azaz „jó”, „igazi” vagy „valódi”, valamint a dicotyledon kifejezés összevonásából származik. Utóbbi a görög di- (kettő) és kotylēdōn (csésze alakú üreg, botanikai értelemben sziklevél) szavakból áll. A kifejezést James A. Doyle és Carol L. Hotton vezette be 1991-ben, hogy elkülönítsék a monofiletikus csoportot alkotó kétszikűeket a korábban polifiletikusnak bizonyult, hagyományos „kétszikűek” (Dicotyledon) csoportjától. Az etimológia lényege annak hangsúlyozása, hogy ezek a növények rendelkeznek az „igazi” vagy „valódi” kétszikű tulajdonságokkal, elsősorban a pollenmorfológia tekintetében.
Típus
- Típustaxon: Ranunculaceae (mivel a Ranunculales rendet tekintik a klád bázisának).
- Első leírása: Doyle, James A. & Hotton, Carol L.: Diversification of early angiosperm pollen in a cladistic context, 1991.
- Rang: James Anderson (2011) emelte formális rendszertani rangra a kládot.
Szinonimák
- Tricolpates
- Dicotyledoneae (p.p.)
- Valódi kétszikűek
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A klád tagjainak vegetatív felépítése rendkívül változatos. A hajtás lehet lágyszárú vagy fásodó. A szár keresztmetszetében a szállítónyalábok általában gyűrűben helyezkednek el (eustele), ami lehetővé teszi a másodlagos vastagodást. A levél (vagy levelek) erezete jellemzően hálózatos, szemben az egyszikűek párhuzamos erezetével. A gyökérzet alapja a főgyökérrendszer, amely a csírázáskor megjelenő gyököcskéből fejlődik ki. Szukkulens csoportjaiknál (pl. kaktuszok) a szár víztárolóvá módosul, rajta bordák, szemölcsök, axillák és areolák találhatók, a levelek pedig gyakran mint tövisek (vagy azok részei: középtövis, peremtövis) jelennek meg.
Generatív test
Virág
A virág felépítése alapvetően öttagú (pentamer) vagy négytagú (tetramer), ritkábban kettő- vagy többtagú. A virágzat típusai a fürtöstől a bogasig terjednek.
- Takarólevelek: A kettős virágtakaró általános, elkülönül a csésze és a párta. Jelen lehetnek sziromlevél, lepellevél, valamint a belső lepellevél és külső lepellevél típusok is. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A hím ivarszervek a porzószálak és a portokok, a női ivarszerv a termő, amelynek részei a bibeszál és a bibe. Egy sorban maradjon!
Termés
Változatos terméstípusok jellemzik: tüsző, tok, bogyó, csonthéjas vagy aszat.
- Magja:
- Két sziklevéllel csírázik.
- A pollen jellemzően tricolpate (három barázdás) vagy ebből levezetett típusú, ami a klád legfontosabb szünapomorfiája.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, a sarkvidéki tundrától a trópusi esőerdőkig mindenhol jelen vannak. Kiemelkedő diverzitásuk van Mexikó, Brazília, Dél-Afrika, Ausztrália és Kína területén.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Szinte minden földi élőhelyen előfordulnak.
- Életmódjuk lehet terresztrikus, ritkábban epifiton vagy litofiton.
- Sok fajuk szukkulens vagy geofiton stratégiát alkalmaz a túlélés érdekében.
Kultúrában tartás
Az emberiség számára legfontosabb növénycsoport, ide tartozik a legtöbb gyümölcsfa, zöldségféle, olajnövény és dísznövény. Igényeik a fajok származási helyétől függően extrém módon változhatnak.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A legfontosabb megkülönböztető bélyeg az egyszikűektől (Monocotyledons) és a bazális zárvatermőktől a tricolpate (három nyílású) pollen. Míg az egyszikűeknek egy sziklevelük és párhuzamos levélerezetük van, az eudicots klád tagjai két sziklevéllel és hálózatos erezettel rendelkeznek.
Szukkulens taxonok
A valódi kétszikűek közé tartozik a szukkulens növények döntő többsége. A Caryophyllales rend (pl. kaktuszfélék, kristályvirágfélék), a Saxifragales (pl. varjúhájfélék) és az Euphorbiales (pl. kutyatejfélék) tartalmazzák a legjelentősebb pozsgás csoportokat. Ezekre jellemző a CAM-típusú fotoszintézis és a specializált víztároló alapszövet.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV (2016) rendszer szerint az Eudicots a zárvatermők (Angiosperms) legnagyobb monofiletikus csoportja. A klád két fő részre oszlik: a bazális eudicots csoportokra (pl. Ranunculales, Proteales) és a Pentapetalae csoportra. Utóbbi tartalmazza a Rosids (Rózsa-klád) és Asterids (Őszirózsa-klád) hatalmas egységeit. A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették a csoport integritását, hangsúlyozva a virágfejlődési gének (pl. MADS-box) szerepét a fixált virágszerkezet kialakulásában.