Eriosyce chilensis

Eriosyce chilensis
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Notocacteae
Nemzetség	Eriosyce
Faj	Eriosyce chilensis

Tudományos név

Eriosyce chilensis (Hildm. ex K.Schum.) Katt., Eriosyce (Cactac.) Gen. Revis. Ampl.: 119. 1994 sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Eriosyce az ógörög erion = gyapjú és syke = füge, fügefa szavakból származik. A név a nemzetség fajainak azon tulajdonságára utal, hogy termésük felszínén gyakran gyapjúszerű szőrzet fejlődik.
A fajnév chilensis a faj chilei előfordulására utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: -
Első leírás: Gesamtbeschreibung der Kakteen 423. 1898.
Neotípus: Fred A. Kattermann gyűjtötte 1994-ben Chile Valparaíso régiójában, Petorca közelében.

A(z) Eriosyce chilensis szinonimái

≡ Echinocactus chilensis, ≡ Neoporteria chilensis, ≡ Chilenia chilensis, ≡ Euporteria chilensis, ≡ Neochilenia chilensis, ≡ Pyrrhocactus chilensis
= Echinocactus chilensis var. confinis, ≡ Echinocactus chilensis f. confinis, ≡ Neoporteria chilensis f. confinis
= Pyrrhocactus chilensis var. albidiflorus, ≡ Eriosyce chilensis var. albidiflora
= Pyrrhocactus krausii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magánosan növő vagy tövénél sarjadzó növény. Hajtása gömbszerű vagy röviden hengeres, idős korban jelentősen megnyúlhat; a nagyon idős példányok akár az 1 m-es magasságot is megközelíthetik. Az ilyen idős hajtások gyakran elfekvővé válnak. Színe sárgászöld vagy fűzöld.

Bordák

A bordák száma rendszerint 14–16, kb. 5 mm magasak. Egyes megfigyelések szerint a kifejlett példányokon akár 20–21 borda is lehet, amelyek magassága elérheti a 10–12 mm-t. A bordák keresztirányú árkokkal vagy az areolák közötti mélyedésekkel tagoltak.

Axillák

Az axillák kevéssé feltűnők.

Areolák

Az areolák a bordák kiemelkedésein helyezkednek el.

Tövisek

A hajtásokat sűrű, merev, tűszerű tövisek borítják, amelyek többnyire sárgás vagy barnás színűek.

Peremtövis: 16–24 darab, 10–15 mm hosszú
Középtövis: 6–8 darab, erősebb felépítésű, 15–25 mm hosszú

A tövisek gyakran nehezen különíthetők el perem- és középtövisekre.

Generatív test

Virág

A virágok a hajtáscsúcs közelében lévő fiatal areolákból fejlődnek, és egy areolából több virág is nyílhat.

Magház és virágcső: pikkelyekkel borított; az axillákban gyapjúcsomók és üvegfehér színű sörték találhatók
Lepellevelek: kifelé hajlanak, színük rendszerint mély rózsaszín, a torok felé világosodhat sárgás vagy fehéres árnyalatig
Bibeszál: krémszínű vagy halvány rózsaszín
Bibe: 5–10 ágú

Az Eriosyce chilensis var. albidiflora változat virágai sárgák, gyakran vöröses árnyalattal.

Termés

A termés hosszúkás, kb. 1,5 × 3 cm méretű, vörös színű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Chile középső részén, főként Valparaíso és Coquimbo régiók partvidéki területein.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a déli szélesség kb. 33° körül, a parti sáv mentén fordul elő. Többnyire 5–30 m tengerszint feletti magasságban él sziklapárkányokon és kőzetkibúvásokon. Környezetében törpecserjék és más pozsgások – például Crassulaceae fajok – találhatók.

Az élőhely északi részén gyakrabban fordulnak elő fehéresebb virágú formák, míg délen inkább a rózsaszín virágú egyedek dominálnak. Ugyanezen a területen él a megjelenésében hasonló, de nagyobb elterjedésű Eriosyce subgibbosa is.

Kultúrában tartás

Mediterrán jellegű élőhelyén a növekedési időszakban rendszeresen kap csapadékot, a csapadékmentes időszakokban pedig gyakori köd vagy páralecsapódás nedvesíti. Kultúrában ezért kedvezően reagál a reggeli vízpermetezésre, bár ennek rendszeres alkalmazása nem mindig megoldható.

Növényházi tartásnál nyáron fontos a jó szellőzés. A legjobb, ha a növényeket szabadban, csapadéktól védett, jól benapozott helyen tartjuk. Tavasztól őszig mérsékelt, de rendszeres öntözést igényel.

A talaj legyen jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag és mészmentes. Télen szárazon, fagypont feletti hőmérsékleten, világos helyen teleltetendő. A jó légmozgás és az időnkénti szellőztetés a téli időszakban is fontos.

Virágzására tavasszal, leggyakrabban májusban számíthatunk.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj a parti sávban élő Eriosyce fajok közé tartozik, és megjelenésében némileg hasonlíthat az Eriosyce subgibbosa fajra, amely azonban nagyobb elterjedési területtel rendelkezik.

Taxonómia és filogenetika

A gyűjteményekben a faj neve sokáig Neoporteria chilensis formában szerepelt. Fred A. Kattermann 1994-ben megjelent monográfiájában több andoki kaktusznemzetséget revízió alá vont, és azokat az általa kibővített Eriosyce nemzetségbe sorolta. A Neoporteria ma az Eriosyce egyik szekciójaként vagy alszekciójaként szerepel.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán, Szabó Gábor
Kép: Bodor János, Halmi László, Szabó Gábor
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 462. kártya