Ugrás a tartalomhoz

Pediocactus paradinei

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései) 2026. március 20., 20:00-kor történt szerkesztése után volt. (Típuspéldány)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Pediocactus paradinei

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-csoport Cactinae
Nemzetség Pediocactus
Faj Pediocactus paradinei
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Pediocactus paradinei B.W.Benson in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 29(5): 136–137, f. 83–84. 1957 sec. Parfitt & Gibson 2003
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév az ógörög pedion szóból származik, jelentése síksági, alföldi kaktusz. Ez arra a téves feltételezésre utal, hogy a nemzetség fajai síkságokon élnek, holott többségük hegyvidéki elterjedésű.
  • A fajnév N. A. Paradine nevét őrzi.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: USA, Arizona állam (pontos adatok nem ismertek)
  • Első leírása: Cactus and Succulent Journal (US) XXIX.: 136–137 (1957)
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: B. W. Benson

A(z) Pediocactus paradinei szinonimái

  • Pilocanthus paradinei, ≡ Pediocactus simpsonii var. paradinei
Fotó: Papp László

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire magányos növény, lapított gömbtől gömb alakú testtel. Magassága 3–7,5 cm, átmérője 2,5–3,8 cm. 8–15 cm hosszú karógyökeret fejleszt, amely gyakran aránytalanul vastag. Testszíne szürkészöldtől fűzöldig változik, erős napfény hatására vöröses elszíneződés (betacianin) jelentkezhet.

Szemölcsök

A bordák szemölcsökből állnak, amelyek csonka kúp alakúak, lekerekített csúccsal, kb. 5 mm hosszúak és 3–5 mm átmérőjűek.

Fotó: Papp László

Areolák

Kör alakúak, a szemölcsök csúcsának oldalán helyezkednek el, fiatalon enyhén gyapjasak.

Tövisek

  • Középtövis: 3–6 db, a peremtövisektől nehezen elkülöníthető, fehéres–halványszürke, hajszerű, 8–28(35) mm hosszú
  • Peremtövis: 22–33 db, fehér, egyenes vagy enyhén hajlott, 2–5(10) mm hosszú

A fiatal növényeken kezdetben csak peremtövisek fejlődnek, később jelennek meg a középtövisek, majd a tövisek sűrűn beborítják a testet.

Generatív test

Virág

A virágok tavasszal, az előző évi areolákból fejlődnek. 1,9–2,5 cm átmérőjűek, rövid csövűek, tölcsér alakúak, 1,2–2 cm magasak, selymes fényűek.

  • Lepellevelek: csésze, párta sziromlevelek, lepellevelek, színük világossárga (néha zöldes árnyalattal) vagy halvány rózsaszín rózsaszín középcsíkkal; a külső lepelleveleken barna csík található
  • Ivarlevelek:

porzószálak, portokok tojássárgák bibeszál sárgás bibe sárgás vagy halvány zöldesfehér

Termés

Zöldessárga, éréskor vörösesbarna, csupasz, kevés pikkellyel fedett, hengeres, oldalán felrepedő termés, 0,7–1 cm hosszú.

  • Magja: fekete, vese alakú, félgömbszerű domborulattal, szemölcsös felszínnel, kb. 2,6 × 2 mm

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: USA, Arizona állam (Coconino és Mohave megye, Kaibab-fennsík)
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: déli lejtőkön, mészköves talajon, fenyves-borókás társulásokban, ürömcserjék és ritkás füvek között, 1500–2100 m magasságban

Kultúrában tartás

Ritka faj, gyakran oltva tartják. Magról is szaporítható, csírázása hideghatással javítható. Tavasszal és ősszel fejlődik, nyáron nyugalmi időszaka van. Saját gyökéren óvatos öntözést igényel, nyugalmi időszakban teljesen szárazon tartandó. Fényigényes, de fiatal korban enyhe árnyékolást igényel. Jó vízáteresztő, enyhén lúgos talajban tartható. Nem önbeporzó.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Kis termetű, magányos növekedésű faj, sűrű, hajszerű tövisekkel és világos színű virágokkal. A Pediocactus simpsonii-től kisebb mérete és eltérő töviszete különíti el.

Taxonómia és filogenetika

A Cactoideae alcsaládba tartozó faj. Korábban több néven is leírták, majd önálló fajként került elfogadásra.

Egyéb

Fokozottan védett, veszélyeztetett faj, a CITES I. függelékében szerepel. Élőhelyén a száraz időszakokban a talajba húzódik. Gyakran kisebb csoportokban él, szubpopulációkban. Természetes társulásai között több kaktuszfaj is megtalálható.

Szerzők

  • Szöveg: Papp László alapján átdolgozva
  • Kép: Papp László
  • Lektorálta:

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 32. kártya