Gymnocalycium fischeri

Gymnocalycium fischeri
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium fischeri

Tudományos név

Gymnocalycium fischeri Halda, Kupčák, Lukašik & Sladk. in Acta Mus. Richnov., Sect. Nat., 9: 60. 2002 sec. Metzing 2021
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „gymnos” = meztelen, csupasz és „calyx” = kehely szavakból származik, és a virágcső, a magház, valamint az alatta lévő rész szőrtelen, tövistelen mivoltára utal.
A fajnév Ladislav Fischer kortárs cseh kaktuszgyűjtő tiszteletére lett elnevezve, aki a dél-amerikai fajok szakértője.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
Első leírása: Halda et al.: Acta Musei Richnoviensis 9(1): 60 2002.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Halda et al. 2002

A(z) Gymnocalycium fischeri szinonimái

= Gymnocalycium miltii
= Gymnocalycium fischeri subsp. suyuquense

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyhajtású, lapított gömb alakú növény, enyhén besüllyedt és tövistelen tenyészcsúccsal. A kifejlett példányok átmérője 80–100, ritkán akár 150 mm, magassága 60 mm, szétágazó, sekélyen elterülő gyökérzettel. Hajtásszíne matt kékes-, vagy szürkészöld.

Szemölcsök

Bordáinak száma 8–12 db, ezek felső része kissé ferdén áll, egyébként egyenes lefutásúak, mély keresztbarázdák által dudorokra tagoltak. A dudorok tompa áll alakúak, kerekded hegyben végződnek, alapjuknál 30 mm szélesek.

Areolák

Ovális areolái 6×4 mm-esek, kb. 20 mm távolságra állnak egymástól, fiatalon piszkosfehér filccel fedettek, később csupaszak.

Tövisek

Középtövis: az idős növényeknél megjelenhet egy, a csúcs felé mutató középtövis
Peremtövis: 5–7(–9) db, sugárirányban állnak

Az összes tövis árszerű, merev, egyenes vagy enyhén ívelt, 12–22 mm hosszú, az alapjuk feketésbarna, a közepük szürkésbarna, világos szaruszínű heggyel.

Generatív test

Virág

Lepellevelek: külső lepellevelei lapát alakúak, 32×8 mm-esek, szürkészöldesek, halvány rózsaszínű peremmel. A belső lepellevelek hegyes lapát alakúak, a legnagyobbak 35×9 mm-esek, elefántcsont fehérek, vagy világos rózsaszínűek, sötétebb középcsíkkal, az alapjuk sötétebb rózsaszínű. A legbelsők lándzsa alakúak, hasonló színűek, azonban lényegesen kisebbek.

A virágok a csúcsközeli areolákból fejlődnek, tölcsér formájúak, 80(–120) mm hosszúak és 70 mm átmérőjűek, színezetük változó, elefántcsont fehér, vagy világos rózsaszínű, sötétebb rózsaszínű torokkal. Magháza fordított kúp alakú, 25 mm hosszú, felül 12 mm széles, szürkészöld, félkör alakú, szürkészöldes, világos peremű pikkelyekkel fedett.

Ivarlevelek: porzószálak fehérek, vagy halvány rózsaszínűek, 7–10 mm hosszúak, az alsó sor a bibeszálra ráfekszik, a többi a virágcső belső falából ered és a bibeszálon, valamint a bibeágakon túlnyúlik. A portokok fehérek, a pollen világossárga. Bibeszála 13 mm hosszú és 3 mm vastag, az alapja világos rózsaszínű, felfelé sötétebbé válik, 8 darab, 4–5 mm hosszú karmos, világossárga bibeággal.

Termés

Termése orsó, vagy bunkó alakú, nagysága erősen változó, 25–38 mm hosszú és 12–18 mm átmérőjű, kékeszöld, függőlegesen felhasadó.

Magja: csonka tojás alakú, 1,6×1,4 mm nagyságú, részben, vagy egészben barnás maglepellel borított. A maghéj mattfekete, enyhén dudoros.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, San Luis tartomány, a San Luis hegység nyugati és déli-délkeleti előhegyein, északon San Francisco del Monte de Oro-ig
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Gymnocalycium achirasense, Gymnocalycium achirasense var. echinatum, Notocactus submammulosus, Echinopsis aurea, Cereus aethiops, Echinopsis candicans társaságában, 900–1250 m magasságban él. Élőhelyei hegység alacsonyabb régióit tagoló, dombszerű vonulatok lejtőin, ritkás, lombhullató, tövises, alacsony cserjés növényzetében (ún. espinal vegetációban), azok tisztásain találhatók, nem sűrű lágyszárú, nyáron visszapusztuló növények, vagy kőzetrepedések között.

Kultúrában tartás

Számomra a virágszíne miatt különleges ez a növény. 2006-ban vásároltam egy kétéves magoncot. Kizárólag mészmentes ásványi közegben tartottam, időnként vízzel, vagy tápoldattal elárasztva öntözöm, afféle szakaszos hidrokultúrás módon. Tavasztól őszig a szabadban, csapadéktól védetten, télen üvegházban, teljesen szárazon nevelem. Hatéves korában virágzott először, ekkor kb. 6 cm volt az átmérője. Már a sötét pikkelyekkel borított bimbók is különleges hatást keltettek, az igazi élményt azonban a frissen kinyílt virágok bronzos színe jelentette, amelyhez hasonlót még nem láttam. Ez a szín 1–2 óra múlva aztán kifakult és selymes fényű elefántcsont színbe ment át. A lepellevelek közepén azonban maradt egy, a fentihez hasonló középcsík, amely a lepel töve felé haladva egyre sötétedő rózsaszínt öltött, a virág torkát vöröses árnyalatúra színezve. Mindez a nyár közepén történik, július hónapban.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A taxont a The New Cactus Lexicon nem ismeri el fajként. Utalást tesz arra, hogy esetleg a Gymnocalycium capillaense fajhoz tartozik, vagy azzal azonos, de nem foglal állást a kérdésben. W. Papsch szerint a G. capillaense alfaja (Graham Charles 2009).

Taxonómia és filogenetika

Taxonunk a Gymnocalycium alnemzetség tagja.

Egyéb

Az első leírás társszerzői: P. Kupčák, E. Lukašik és J. Sladkovský, valamennyien cseh kaktuszgyűjtők.

Szerzők

Szöveg: Mánfai Gyula
Kép: Likoczki Balázs, Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 490. kártya