Tephrocactus paediophilus
| Tephrocactus paediophilus | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Opuntioideae |
| Nemzetség- csoport |
Pterocacteae |
| Nemzetség | Tephrocactus |
| Faj | Tephrocactus paediophilus |
 
| |
Tudományos név
- Tephrocactus paediophilus (A.Cast.) F.Ritter, Kakteen Südamerika 2: 395. 1980. Sec. Las Peñas & al. (2019)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög tephra (hamu, hamuszürke) és a latin cactus szavak összetétele, amely a nemzetség fajaira jellemző hamuszürke szárfelületre utal.
- A faji jelző, a paediophilus, a görög paidion (gyermek) és philos (kedvelő, barátja) szavakból származik. Az elnevezést Alberto Castellanos adta a növénynek, utalva arra, hogy a növény szegmensei rendkívül könnyen leválnak, és a földön heverve olyanok, mint az elszórt gyermekjátékok, vagy más értelmezések szerint a "nyílt területek kedvelője" (a görög pedion – síkság szóval való etimológiai kapcsolat révén).
Típus
- Opuntia paediophila A.Cast.; Alberto Castellanos, Argentína, San Juan, 1930.
- Első leírása: Lilloa 23: 7. (1950).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich Ritter 1980.
A(z) Tephrocactus paediophilus szinonimái
- ≡ Opuntia paediophila, ≡ Tephrocactus aoracanthus var. paediophilus
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Közepes termetű, bokros növekedésű kaktusz, amely 30 cm magasságot is elérhet. A hajtás tagolt, a szár szegmensei hosszúkás-tojásdadok vagy hengeresek, 5–10 cm hosszúak és 2–4 cm átmérőjűek, zöldek vagy szürkészöldek. A szemölcsök laposak, alig kiemelkedőek. Az areolák nagyok, kerekdedek, fehéres vagy sárgás gyapjúval borítottak, rajtuk számos sárgásbarna glochidium-ok található. A tövisek lapítottak, papírszerűek, hajlékonyak, hosszuk elérheti a 10 cm-t, színük fehéres vagy barnás. A peremtövis és középtövis nehezen különíthető el. A levelek aprók, hengeresek, hamar lehullanak. A gyökérzet rostos.
Generatív test
Virág
A virág a szegmensek csúcsán fejlődik, 3–5 cm átmérőjű, színe tiszta fehér vagy krémszínű.
- Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes középsávval rendelkezik, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű, fehér. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibeszál vaskos, a bibe 5–8 ágú, krémszínű. Egy sorban maradjon!
Termés
A termés száraz, globózus, éretten barnás színű, a csúcsán köldökszerűen besüllyedt.
- Magja: A magja nagy, parafaszerűen megvastagodott arillusszal borított, sárgásbarna.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj endemikus Argentína nyugati részén, elsősorban San Juan, La Rioja és Mendoza tartományokban fordul elő.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, kavicsos síkságokon és alacsonyabb hegyoldalakon él, gyakran laza homokos talajon. Litofiton jellegű nyílt társulásokban fordul elő, jól tűri a tűző napot és a szélsőséges szárazságot.
Kultúrában tartás
Kultúrában a Tephrocactus paediophilus kedvelt faj a látványos, papírszerű tövisek miatt. Jó vízelvezetésű, ásványi alapú talajt igényel. Tavasszal és nyáron mérsékelt öntözést, télen teljesen száraz és hűvös (5–10 °C), fagymentes környezetet kíván. Szaporítása rendkívül egyszerű a könnyen leváló szegmensek dugványozásával.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Nagyon hasonlít a Tephrocactus articulatus fajra, amelynek gyakran változatának is tekintik, de a Tephrocactus paediophilus szegmensei nagyobbak, nyúlánkabbak, és a növény habitusa robusztusabb. A papírszerű tövisek sűrűbbek és hosszabbak lehetnek, mint az alapfajnál.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették a taxon helyét a Tephrocactus nemzetségen belül, a Opuntioideae alcsaládban. Bár korábban az Opuntia nemzetségbe sorolták, vagy a Tephrocactus articulatus egyik formájaként kezelték, a modern filogenetikai kutatások és a magmorfológia alátámasztják önálló faji státuszát vagy egyértelmű elkülönülését a Pterocacteae tribuson belül.