Gymnocalycium schroederianum

Gymnocalycium schroederianum
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium schroederianum

Tudományos név

• Gymnocalycium schroederianum Osten in Anales Mus. Nac. Montevideo 5: 60, pl. 49–50. 1941. Sec. Charles (2009)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „gymnos” = meztelen, csupasz és „calyx” = kehely szavakból származik, és a virágcső, a magház és az az alatti rész szőrtelen, tövistelen mivoltára utal.
• A fajnév J. Schröder nevét viseli, aki 1922-ben begyűjtötte a faj első példányait. Schröder barátja volt a német származású uruguayi botanikusnak, Cornelius Osten-nek, aki a fajt elsőként írta le érvényesen.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
• Első leírása: Anales Museo Nacional Montevideo, ser. 2, 5: 60 (-63; t. 49-50) 1941.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Osten 1941

Fotó: Papp László

Fotó: Papp László

Fotó: Papp László

A(z) Gymnocalycium schroederianum szinonimái

• ≡ Gymnocalycium hyptiacanthum subsp. schroederianum, ≡ Gymnocalycium platense subsp. schroederianum, ≡ Gymnocalycium schroederianum subsp. schroederianum
• = Gymnocalycium schroederianum subsp. bayense
• = Gymnocalycium schroederianum subsp. paucicostatum, ≡ Gymnocalycium platense subsp. paucicostatum, − Gymnocalycium hyptiacanthum subsp. paucicostatum
• = Gymnocalycium erolesii
• = Gymnocalycium schroederianum subsp. boessii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Szukkulens törzse lapított golyó alakú, 150 mm átmérőjű. Általában nem sarjadzik, testszíne kékeszöld, csúcsa bemélyedt.

Szemölcsök

A bordák száma 24, dudorosak.

Areolák

Az areolák körülbelül 20 mm távolságban vannak egymástól.

Tövisek

• Középtövis: nincs
• Peremtövis: (5-)7 db, amelyek a hajtásra rásimulnak, egy lefelé, a többi 2-3 párt alkotva oldalirányban áll, a középső pár olykor rövidebb a többinél, 10–15 mm hosszúak, idősebb korban a 20 mm-t is elérhetik

Színük sárgásfehér, tövük vörös.

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: a külső lepellevelek 25 mm hosszúak és 5 mm szélesek, lándzsa alakúak, zöldesek, sötétebb zöld középsávval; a középsáv alul sárgászöld, felül zöldesbarna és elvékonyodó. A belső lepellevelek 25 mm hosszúak és 6 mm szélesek, lándzsa alakúak, fehéres sárgászöldek, világoszöld alappal. A virágtorok rózsaszínes. A pericarpellum 15 mm hosszú, 4–5 mm átmérőjű, zöld, rózsásfehér hegyű pikkelyekkel. Magháza 6–8 mm hosszú és 3–4 mm széles.

• Ivarlevelek: az elsődleges porzószálak többsorosak, körülbelül 15 mm hosszúak, zöldesfehérek, a portokok sárgák. A bibe 13–15 mm hosszú és 1 mm vastag, alapja zöld, felfelé elhalványuló. A bibeágak száma 9, 5 mm hosszúak, sárgásfehér színezetűek.

A virág hossza 70 mm, teljesen kinyílva 50 mm hosszú és 50 mm átmérőjű.

Termés

Termése 15–20 mm hosszú és 6–10 mm széles, zöld, rózsásfehér hegyű zöld pikkelyekkel borított, éretten oldalt felnyílik.

• Magja: körülbelül 1,2 mm hosszú és ugyanilyen széles, kiszélesedő harang alakú, alapon fekvő lekerekített köldökkel. A köldök közepe bemélyedt és szivacsos szegélyű. Maghéj matt fekete, igen kicsi és lapos dudorokkal. A magköpeny hiányzik, vagy csak kis maradványa fordul elő.

A termésenkénti átlag magszám 200 körül mozog.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Uruguay, a Rio Uruguay folyó mentén
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: füves dombok és bokros szavannák, a vízzel kissé jobban ellátott területeken. Félárnyékban él, gyakran nem sűrű lombú cserjék, alacsony fák enyhe és közepes árnyékában, ritkábban pázsitfűféléktől árnyékolva.

Kultúrában tartás

Kultúrában jó vízáteresztő, humuszos, savanyú talajt igényel, amelynek pH-értéke 5–6,5 közötti. Ha nem esővízzel öntözünk, akkor mindenképpen az alsó értéket célozzuk meg. Tenyészidőben (tavasztól koranyárig és későnyártól ősz közepéig-végéig) erősebben vízigényes, mint a többi faj a nemzetségnél. Vízkultúrás tartásra is alkalmas faj, ami kaktuszoknál azt jelenti, hogy a talajt megfelelő összetételű ásványi anyagok (kavicsok) helyettesítik és a növényt időnként 12–24 órára vízzel, vagy tápoldattal elárasztjuk. Télen 6–12 °C-on célszerű tartani. Balkon- és ablakkultúrában a tenyészidőszakban szoktatás után tartsuk teljes napfényben és levegős helyen. Árnyékolni csak a déli fekvésű balkont és ablakot kell, de azokat is csak a déli órákban. Télen ajánlatos minden kultúrában világos és levegős helyen tartani. A faj nem csak szép megjelenésével és hosszú virágával tűnik ki a nemzetség többi fajai közül, hanem egyéb vonatkozásokban is. Virág nélkül is mutatós növény. Már a fiatal növény is szívesen virágzik, azonban ezek a virágok kisebbek és a magszám is alacsonyabb. Nem tartom célszerűnek a fiatal növények minden virágát megtermékenyíteni, mert a termésképzés sok energiát vehet el. Ez vonatkozik más kaktuszokra is. Magról jól nevelhető és a 30 mm átmérőjű növény már virágozhat. A virágzási idő tavasztól késő őszig is eltart. Bohumil Schütz megfigyelése szerint a hím és a női ivarszervek nem minden esetben lesznek egyszerre érettek, általában a porzók megelőzik a bibét, és ezért a magkötés olykor problémákba ütközhet.

Szerzők

• Szöveg: Mánfai Gyula
• Kép: Papp László
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 514. kártya