Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Manihot

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. május 3., 06:02-kor történt szerkesztése után volt. (Taxonómia és filogenetika)
Manihot Mill.

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Rosids
Klád Fabids
Rend Malpighiales
Család Euphorbiaceae
Alcsalád Crotonoideae
Nemzetség-
csoport
Manihoteae
Nemzetség Manihot
Janipha Kunth

Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.
Az érvényes leírást lásd itt:
Manihot Mill.
Rendszertani besorolás
Faj Janipha Kunth

Tudományos név

  • Manihot Mill. 1754 sec. WFO (2024)
    elfogadott, érvényes név
  • Janipha Kunth 1817 sec. POWO (2024)
    szinonima név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Manihot, tudományosan Philip Miller által került bevezetésre 1754-ben. A név etimológiája a dél-amerikai tupi-guarani nyelvcsaládhoz vezethető vissza: a tupi manioc vagy mandi'o szóból származik, amely az őslakos népek körében a nemzetség legismertebb fajának, a konyha-manioknak a megnevezése. A brazil portugál nyelvben mandioca formában maradt fenn. Egyes források (példatár: Quattrocchi) szerint a név a tupi mitológiára is utalhat (Mani alakja), de botanikai szempontból a növény népi neve szolgált alapul a protológushoz.

Típus

  • Manihot esculenta Crantz (eredetileg mint Jatropha manihot L.); Dél-Amerika.
  • Első leírása: Miller, P. (1754): The Gardeners Dictionary, Edition 4.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Philip Miller 1754-ben különítette el a Jatropha nemzetségtől.
Manihot képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A nemzetség tagjai változatos növekedésűek: egyéves lágyszárúak, évelő cserjék vagy akár közepes termetű fák is lehetnek. A szár gyakran tejelőnedvet (latex) tartalmaz. A levelek szórt állásúak, általában hosszú nyelűek, lemezük többnyire tenyeresen hasadt vagy szeldelt, ritkábban épek. A pálhalevelek jelen vannak, de gyakran korán lehullanak. A gyökérzet sok fajnál, különösen a termesztett taxonoknál, koloncosan megvastagodott, keményítő raktározására módosult gyökérgumókat alkot.

Generatív test

Virág

Az egyedek egylakiak vagy ritkábban kétlakiak. A virágzat általában végálló vagy hónalji fürt vagy buga. A virág egynemű (uniszexuális), a párta hiányzik.

  • Takarólevelek: A csésze összeforrt, harang vagy borotva alakú, ötkaréjú, a színe a zöldestől a sárgásig vagy bíborosig terjedhet. A párta teljesen hiányzik. Egy sorban maradjon!
  • Ivarlevelek: A hím virágokban a porzószálak száma általában 10, két körben helyezkednek el a mirigyes korong körül. A női virágokban a termő háromrekeszű, a bibeszál rövid, a bibe pedig lebenyes vagy rojtos. Egy sorban maradjon!

Termés

A termés háromrekeszű, golyós vagy tojásdad toktermés, amely éretten szelepmentesen vagy robbanásszerűen nyílik fel három részre.

  • Magja: A magok nagyok, sima felületűek, gyakran márványozott mintázatúak, és feltűnő magfüggel (caruncula) rendelkeznek.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A nemzetség őshonos elterjedési területe az Újvilág trópusi és szubtrópusi régióira korlátozódik, Mexikó déli részétől egészen Argentína északi határáig. A legnagyobb fajdiverzitás Brazília területén található. Termesztett faja révén mára egész Afrika és Ázsia trópusi övezeteiben elterjedt.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
  • Megtalálhatóak a száraz szavannákon, caatinga-társulásokban és a trópusi esőerdők szegélyein.
  • Sok faj kifejezett szárazságtűrő stratégiát folytat a raktározó gyökerek segítségével.
  • Jellemzően pionír növények nyíltabb terepeken vagy erdőirtásokon.

Kultúrában tartás

A nemzetség legjelentősebb tagja a termesztésben a Manihot esculenta. Szaporítása főként fás dugványokkal történik. Fényigényes, a fagyokra kifejezetten érzékeny. A talajjal szemben nem igényes, de a jó vízelvezetésű, laza szerkezetű közeget kedveli a gumóképződés miatt. Egyes fajokat, mint a Manihot grahamii, dísznövényként is tartanak látványos, szeldelt levelei miatt.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Manihot közeli rokona a Jatropha nemzetségnek, azonban a Manihot esetében a virágokból mindig hiányzik a párta, és a porzók elrendeződése is eltérő. A levelek tenyeres tagoltsága és a jellegzetes toktermés segíti az azonosítást az Euphorbiaceae családon belül.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások alapján a nemzetség a Manihoteae tribusba tartozik. A molekuláris adatok azt mutatják, hogy a nemzetség belső tagozódása nehezen különíthető el klasszikus szekciókra a fajok közötti gyakori hibridizáció és a morfológiai plaszticitás miatt. A kutatások megerősítették, hogy a nemzetség monofiletikus csoportot alkot, és legközelebbi rokonai a dél-amerikai elterjedésű Cnidoscolus taxonjai.

Forrás

A(z) „Manihot” kategóriába tartozó lapok

A kategóriában csak a következő lap található.