Manihot esculenta
| Manihot esculenta | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Rosids |
| Klád | Fabids |
| Rend | Malpighiales |
| Család | Euphorbiaceae |
| Alcsalád | Crotonoideae |
| Nemzetség- csoport |
Manihoteae |
| Nemzetség | Manihot |
| Faj | Manihot esculenta |
 
| |
| Jatropha manihot | |
|---|---|
 Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Manihot esculenta | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Jatropha manihot |
Tudományos név
- Manihot esculenta Crantz 1766 sec. WFO (2024)
elfogadott, érvényes név - Jatropha manihot L. 1753 sec. POWO (2024)
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Manihot, a brazíliai tupi-guarani indiánok nyelvén használt manioc szóból származik, amely a növény őshonos megnevezése.
- A faji jelző, az esculenta, a latin esculentus (ehető) szóból ered, utalva a növény ehető gyökérgumóira. A tudományos nevet Heinrich Johann Nepomuk von Crantz rögzítette 1766-ban, míg a korábbi Linné-féle elnevezés a Jatropha nemzetségbe sorolta.
Típus
- Jatropha manihot; Carl von Linné, Dél-Amerika (típuspéldány a Clifford-herbáriumban).
- Első leírása: Crantz, H. J. N. (1766): Institutiones Rei Herbariae 1: 167.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Heinrich Johann Nepomuk von Crantz 1766-ban.
Manihot esculenta képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Terebélyes, évelő cserje, amelynek magassága elérheti a 3-5 métert. A szár fásodó, gyakran bütykös a lehullott levelek hegeitől, színe a szürkétől a vörösesbarnáig változhat. A levelek hosszú nyelűek, tenyeresen szeldeltek, általában 3-7 (ritkábban 9) hosszúkás-lándzsás karéjból állnak. A gyökérzet legfontosabb része a 3-10 darab, koloncosan megduzzadt gyökér, azaz gyökérgumó, amelyek hossza a 15-100 cm-t, tömege pedig az akár több kilogrammot is elérheti. A gumók külső héja parás, belseje keményítőben gazdag, fehér vagy sárgás húsú.
Generatív test
Virág
Az egylaki növényen a virágzat fürtös, amelyben a hím- és nőivarú virág külön, de ugyanazon az egyeden fejlődik. A nőivarú virágok a fürt alapjánál, a hímivarúak a csúcs felé helyezkednek el.
- Takarólevelek: A párta hiányzik, a csésze harang alakú, ötkaréjú, színe sárgásfehér vagy halványzöld, gyakran vöröses futtatással. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A hím virágokban 10 porzószál található két körben, a női virágokban a termő háromrekeszű, a bibe pedig három, rojtozott ágból áll. Egy sorban maradjon!
Termés
A termés háromrekeszű, szárnyas toktermés, amely éretten robbanásszerűen felnyílik.
- Magja: Sima felületű, ovális, szürkésbarna márványozott mintázattal, carunculával (magfüggel) ellátva.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Eredetileg Brazília nyugati és középső részein, valamint az Amazonas-medence déli peremén őshonos, de mára a világ összes trópusi régiójában termesztik, különösen jelentős Nigéria, Thaiföld, Indonézia és Kongó mezőgazdaságában.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Melegkedvelő növény, amely a 25-30 °C közötti átlaghőmérsékleten fejlődik a legjobban.
- Jól tűri a gyenge minőségű, savas talajokat és a hosszabb száraz időszakokat.
- Fényigényes faj, zárt erdőkben nem, csak nyíltabb területeken vagy irtásokon marad meg.
Kultúrában tartás
Szaporítása szinte kizárólag szárdugványozással történik. A termesztés során fontos a gyommentesítés a kezdeti szakaszban. A gumók 6-12 hónap alatt érnek be a fajtától függően. Fontos tudni, hogy a növény minden része tartalmaz cianogén glikozidokat (linamarin), ezért fogyasztás előtt alapos hőkezelést, áztatást vagy fermentálást igényel a mérgezés elkerülése végett.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Manihot esculenta elkülöníthető a vadon élő rokonaitól (pl. Manihot pruinosa) a nemzettségre jellemzően mélyen szeldelt, húsosabb levelek és a kifejezetten nagy, keményítővel telt gyökérgumók alapján. A vad fajok gumói általában vékonyabbak és fásabbak.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a Manihot esculenta háziasítása Dél-Amerika középső részén történt, legközelebbi vad rokona a Manihot esculenta subsp. flabellifolia. Molekuláris markerek segítségével kimutatták, hogy a termesztett állományok genetikai diverzitása magas, ami a különböző ökológiai igényekhez való alkalmazkodást (pl. szárazságtűrés, kártevő-rezisztencia) segíti elő a nemesítés során.