Ugrás a tartalomhoz

Copiapoa rupestris

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései) 2026. augusztus 21., 14:10-kor történt szerkesztése után volt. (Taxonómia és filogenetika)
Copiapoa rupestris

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Copiapoeae
Nemzetség Copiapoa
Faj Copiapoa rupestris
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Copiapoa rupestris F.Ritter, 1963 sec. Larridon & al. (2015)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A Copiapoa nemzetségnév Chile északi részének Copiapó térségéhez kapcsolódik.
  • A rupestris fajnév a latin rupestris („sziklákon élő”, „sziklás élőhelyhez tartozó”) melléknévből származik. A név a növény sziklás, sziklás lejtőkön és sziklateraszokon található élőhelyére utal.

Típus

  • Típustaxon: Copiapoa rupestris F.Ritter; a típus elterjedési országa Chile.
  • Első leírása: Friedrich Ritter, Copiapoa rupestris, Taxon 12: 31. 1963.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich Ritter, 1963.

chileanendemics.rbge.org.uk

chileanendemics.rbge.org.uk

chileanendemics.rbge.org.uk

chileanendemics.rbge.org.uk

A(z) Copiapoa rupestris szinonimái

  • Copiapoa desertorum var. rupestris

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A szár többnyire magányos, de kisebb csoportokat is alkothat. Gömbölyded vagy kissé lapított, később röviden megnyúlt lehet. Felszíne szürkészöld vagy barnászöld, a természetes élőhelyen gyakran erősen poros, hamvas megjelenésű.

A gyökérzet erőteljes, hosszú, gumószerű gyökérből áll, amely mélyen behatol a sziklás, szerves anyagban szegény talajba. A gyökér a növény föld alatti részének jelentős részét alkotja.

A bordák alacsonyak és szemölcsökre tagolódnak. Az areolák kicsik, a felszínen viszonylag sűrűn helyezkednek el.

A tövisek rövidek vagy közepesen hosszúak, kezdetben sötétebbek, később szürkés színűvé válhatnak. A rubriflora néven elkülönített alakok virágszínükben térnek el, vegetatív bélyegeik alapján azonban a Copiapoa rupestris-től nem mindig különíthetők el egyértelműen.

Generatív test

Virág

A virág a csúcsi areolákból fejlődik. A Copiapoa rupestris virágai általában sárgák, míg a vele azonos területen előforduló, korábban Copiapoa rubriflora néven kezelt növények vöröses virágokat is viselhetnek. A két virágszínű alak azonos élőhelyen is előfordulhat.

  • Takarólevelek: A lepellevelek sárgák; a korábban Copiapoa rubriflora néven elkülönített növényeknél a lepellevelek vöröses színűek lehetnek.
  • Ivarlevelek: A porzószálak, portokok, termő, bibeszál és bibe részletes morfológiai adatait a felhasznált források nem közlik.

Termés

A termésről a felhasznált források nem közölnek részletes morfológiai adatokat.

  • Magja: A mag részletes morfológiai jellemzőit a felhasznált források nem adják meg.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Chile északi részén, az Antofagasta régióban, Cifuncho és Taltal között honos. Elterjedési területe a tengerpart közvetlen közelében húzódó, rendkívül száraz területekre korlátozódik.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklás, rendkívül száraz tengerparti élőhelyeken, gránitteraszokon és enyhén hullámos dombvidéken él. A talaj szervesanyag-tartalma nagyon alacsony. A térségben rendkívül kevés csapadék hullik, a gyakori tengerparti köd azonban jelentős vízforrást biztosít a növény számára. A hosszú, gumószerű gyökér mélyen a talajba hatol. Az állományok kevesebb mint öt ismert lelőhelyre korlátozódnak.

Kultúrában tartás

A Copiapoa rupestris kultúrában meleg, világos és jól szellőző helyet igényel. Közvetlen napfényben tartható, de a nyári időszakban a túlzott hőtől és besugárzástól célszerű védeni.

A termesztőközeg legyen nagyon jó vízáteresztő képességű, ásványi jellegű és gyorsan kiszáradó. A hosszú gyökér miatt megfelelő mélységű edény szükséges. Tavasszal és nyár végén mérsékelt öntözést igényel, a két öntözési időszak között száraz pihenőidővel. Télen teljesen szárazon kell tartani.

Szaporítása magvetéssel történik; az oldalhajtások ritkák. Oltással a növekedési ütem fokozható, és oltott növények tartalékállományként is fenntarthatók.

Copiapoa rupestris képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Copiapoa rupestris legfontosabb élőhelyi bélyege a Cifuncho és Taltal közötti rendkívül száraz, sziklás tengerparti területhez való kötődése. A hosszú, gumószerű gyökér mélyen hatol a szerves anyagban szegény talajba.

A faj taxonómiailag szorosan kapcsolódik a Copiapoa desertorum, Copiapoa rubriflora és Copiapoa hornilloensis nevekkel jelölt növényekhez. A korábbi kezelésekben ezeket külön fajként, alfajként vagy varietásként is elkülönítették.

A Copiapoa rubriflora néven leírt alak általában vöröses virágairól különíthető el, míg a Copiapoa rupestris virágai rendszerint sárgák. Az LLIFLE megjegyzi, hogy a két virágszínű alak ugyanazon a területen együtt is előfordulhat, és virágzás nélkül nem feltétlenül különíthető el.

A Copiapoa desertorum-hoz kapcsolódó alakok között a sötétebb színű tövisek és a ritkábban megfigyelhető vörös virágok lehetnek jellegzetesek. A taxonómiai határok azonban nem minden rendszerben azonosak.

Taxonómia és filogenetika

A Copiapoa rupestris fajt Friedrich Ritter írta le 1963-ban a Taxon 12. kötetének 31. oldalán.

A Caryophyllales.org Cactaceae fajszintű taxonómiai ellenőrzőlistája a Copiapoa rupestris F.Ritter nevet elfogadott fajként közli, sec. Larridon & al. (2015) megjelöléssel. Ugyanez a forrás a Copiapoa desertorum var. rupestris nevet a Copiapoa rupestris szinonimájaként tünteti fel, a szinonimizálást a Tropicos taxonómiai kezelése alapján.

A 2015-ben megjelent integratív filogenetikai vizsgálat a Copiapoa rupestris-t a Copiapoa aphanes, Copiapoa desertorum és Copiapoa longistaminea taxonokkal együtt ugyanabba a filogenetikai csoportba helyezte. A vizsgálat molekuláris és morfológiai adatok együttes értékelésén alapult.

A Plants of the World Online jelenleg szintén elfogadott fajként kezeli a Copiapoa rupestris nevet. A POWO a név elfogadásánál Govaerts (1999) és Larridon és munkatársai (2015) taxonómiai munkáit követi. A POWO öt heterotipikus szinonimát sorol fel: Copiapoa desertorum var. hornilloensis, Copiapoa hornilloensis, Copiapoa rubriflora, Copiapoa rupestris subsp. hornilloensis és Copiapoa rupestris subsp. rubriflora.

Az LLIFLE ettől eltérő taxonómiai koncepciót alkalmaz, és a Copiapoa taltalensis nevet tekinti elfogadottnak, a Copiapoa rupestris nevet pedig annak szinonimájaként kezeli.

Megjegyzés

A Copiapoa rupestris esetében jól látható a különböző taxonómiai rendszerek közötti eltérés. A Caryophyllales.org és a Plants of the World Online jelenleg önálló, elfogadott fajként kezeli, a Caryophyllales.org pedig kifejezetten sec. Larridon & al. (2015) megjelöléssel közli a nevet.

Az LLIFLE ezzel szemben a Copiapoa taltalensis szélesebb fajkoncepcióját alkalmazza. Ezért a Copiapoa rupestris név a kaktuszos szakirodalomban és gyűjteményi gyakorlatban továbbra is találkozható olyan taxonómiai környezetben, amelyben a növényt nem önálló fajként kezelik.

Különösen érdekes a Copiapoa desertorum helyzete: a POWO ezt jelenleg szintén önálló, elfogadott fajként kezeli, miközben korábbi rendszerek a Copiapoa rupestris alá sorolták Copiapoa rupestris subsp. desertorum néven. A Caryophyllales.org jelenlegi fajszintű listájában a Copiapoa rupestris és Copiapoa desertorum külön taxonként szerepel.

Forrás