Kategória:Euphorbia

• Euphorbia (Linnaeus) Linnaeus, 1753

A név eredete Plinius (Naturalis Historia) leírására vezethető vissza, aki szerint II. Juba mauretániai király nevezte el a nemzetséget udvari orvosáról, Euphorbus-ról.

Az orvos nevének görög etimológiája az eu (jó) és a phorbe (legelő, táplálék) szavakból tevődik össze, jelentése „jól táplált”.

• Euphorbia antiquorum Linnaeus; Gyűjtő: Ismeretlen, hely: India, időpont: 1753 előtt, típuspéldány gyűjteményi helye: LINN (Herbarium of the Linnean Society of London).

Első leírása: Linnaeus, Species Plantarum 1: 450. 1753.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl von Linné 1753.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Chamaesyce Gray
• Poinsettia Graham
• Tithymalus Gaertner
• Monadenium Pax
• Synadenium Boissier
• Pedilanthus Neck. ex Poit.

A nemzetség rendkívül változatos megjelenésű, az egyéves lágyszárúaktól a fás szárú cserjéken át a hatalmas, kaktuszszerű pozsgás fákig terjed. Közös jellemzőjük a sérülésre kiserkenő, többnyire mérgező fehér tejnedvű váladék.

A pozsgás fajoknál a szár gyakran húsos, víztároló szövetekkel rendelkezik. A hajtás lehet hengeres, szögletes vagy gömb alakú. Számos fajnál a bordák markánsan kiemelkednek, amelyeken az areolák (vagy azoknak megfelelő képződmények) helyezkednek el. A levelek lehetnek szórtak, átellenesek vagy örvösek; sok szukkulens fajnál a levelek redukáltak vagy hamar lehullanak. A tövisek (módosult pálhalevelek) párban állnak az areolák mellett. A gyökér lehet karógyökér vagy gumósan megvastagodott.

A nemzetség legfőbb jellemzője a speciális virágzat, az úgynevezett cyathium. Ez egy csésze alakú képlet, amelyben egyetlen redukált termős virág és több, egyetlen porzóból álló porzós virág található.

• Takarólevelek: A valódi lepellevél vagy sziromlevél hiányzik, de a cyathium szélén színes mirigyek és gyakran sziromszerű függelékek találhatók.
• Ivarlevelek: A porzószálak rövidek, a portokok kétrekeszesek. A bibeszál háromtagú, a bibe gyakran kettéágazik.

A termés általában háromrekeszű toktermés (regma), amely éréskor robbanásszerűen nyílik fel.

• Magja: A magvak gyakran rendelkeznek magtappal (caruncula), amely elősegíti a hangyák általi terjesztést (myrmecochoria).

• Földrajzi elterjedés: Kozmopolita nemzetség, amely az egész világon elterjedt, de a legnagyobb fajgazdagságban Afrika szubtrópusi és trópusi területein, Madagaszkár szigetén, valamint Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok déli részein fordul elő.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Megtalálhatóak a sivatagoktól a trópusi esőerdőkig mindenhol. A szukkulens alakok főként arid és szemiarid területeken élnek, gyakran sziklahasadékokban vagy törmelékes talajon mint litofiton vagy geofiton növények.

Sok faj kedvelt dísznövény, mint például a mikulásvirág vagy a kaktuszszerű pozsgás fajok. Fényigényesek, a pozsgásokat mérsékelten szabad öntözni, és fagymentes helyen kell teleltetni őket.

A szukkulens Euphorbia fajok vizuálisan nagyon hasonlítanak a kaktuszfélékre (Cactaceae), de a fehér tejnedvű váladék és a különleges cyathium virágzat egyértelműen megkülönbözteti őket. A kaktuszokkal ellentétben a töviseik nem areolákból induló tűlevél-módosulatok, hanem módosult pálhalevelek.

Az APG IV osztályozás szerint a Malpighiales rendbe és az Euphorbiaceae (kutyatejfélék) családba tartozik. A nemzetség monofiletikus, de rendkívül diverz, ezért több alnemzetségre (Esula, Euphorbia, Chamaesyce, Athymalus) osztják.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/
• https://hu.wikipedia.org/wiki/Euphorbia
• https://en.wikipedia.org/wiki/Euphorbia
• https://www.llifle.com/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/