Eriosyce islayensis subsp. islayensis

Eriosyce islayensis subsp. islayensis
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Notocacteae
Nemzetség	Eriosyce
Faj	Eriosyce islayensis
Alfaj	Eriosyce islayensis subsp. islayensis

Tudományos név

Eriosyce islayensis subsp. islayensis sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Eriosyce az ógörög erion = gyapjú és syke = füge, fügefa szavakból származik. A név a nemzetség fajaira jellemző gyapjas termésfelszínre utal.
A fajnév islayensis a perui Islay tartományra utal, amely Arequipa közigazgatási területén található.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: -
Első leírás: Hamburger Garten- und Blumenzeitung 17: 160. 1861.

A(z) Eriosyce islayensis subsp. islayensis szinonimái

Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános növekedésű kaktusz. Hajtása gömb alakú vagy rövid oszlopos. Kifejlett korban átmérője 5–20 cm, magassága rendszerint legfeljebb 25 cm, ritkán akár 40 cm vagy ennél több is lehet. A hajtás csúcsa finom, sűrű fehér gyapjúval fedett.

Gyökérzet

Gyökérzete szálas.

Bordák

A bordák száma legfeljebb 25. Az areolák fehér gyapjúval borítottak.

Tövisek

A tövisek erősek és vastagok, megjelenésük meglehetősen változatos.

Középtövis: 4–7 darab, 12–16 mm hosszú
Peremtövis: 12–22 darab, sugarasan szétálló, 6–12 mm hosszú

Generatív test

Virág

A virágok viszonylag kisméretűek.

Méret: hosszuk és átmérőjük egyaránt 1,5–2 cm

Szín: leggyakrabban kénsárga

Magház és virágcső: sűrű, többnyire fehér gyapjúval és részben vöröses sörtékkel fedett

Termés

A termés buzogány alakú, vékony falú, éretten vörös vagy rózsásvörös színű, az alapjánál nyílik.

Méret: 3,5–5 cm hosszú
Mag: barnásfekete színű, kb. 1,4 mm hosszú, 1 mm széles és 0,7 mm magas

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Peru déli részén (Arequipa, Moquegua és Tacna régiók) valamint Chile északi részén, Tarapacá térségében. A típus élőhelye Peru Arequipa régiójában, Islay tartományban található.

Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a tengerparti hegy- és domboldalakon fordul elő. A gyűjtési adatok szerint 0–1200 m tengerszint feletti magasságban él. Talaja gyakran erősen aprózódott, humuszban szegény kőzettörmelék vagy sziklás felszín.

Gyakran más kaktuszfajok társaságában él, például Pygmaeocereus bylesianus, Corryocactus brachypetalus, Weberbauerocereus weberbaueri, Haageocereus decumbens, Cumulopuntia sphaerica és Neoraimondia arequipensis mellett. A területen a kaktuszok és pozsgások dominálnak, más növénycsoportok fajai viszonylag ritkák.

Kultúrában tartás

Igényei nagyrészt megegyeznek a legtöbb chilei Eriosyce fajéval. Tavasztól őszig nagyon jó vízáteresztő képességű, magas ásványianyag-tartalmú talajban tartsuk. A növény jól fejlődik jól szellőző növényházban vagy szabadban, napos helyen.

A növekedési időszakban rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel. Télen teljesen szárazon, világos és fagymentes helyen teleltessük.

A nyári hónapokban már az 5–6 cm átmérőjű példányok is virágzásra képesek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj rendkívül változékony. A különböző populációk elsősorban a tövisek számában, színében és hosszában különböznek egymástól, de a növény mérete is jelentős eltéréseket mutathat.

Taxonómia és filogenetika

Fred A. Kattermann rendszere az Eriosyce islayensis köré számos korábban külön fajként leírt taxont vont össze. A szerző ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a csoport további vizsgálata szükséges.

A jelenleg elfogadott rendszerezések általában két további alfajt különítenek el:

Eriosyce islayensis subsp. grandis – nagyobb termetű forma Arequipa területén
Eriosyce islayensis subsp. omasensis – a legészakibb elterjedésű alfaj, több száz kilométerre a többi populációtól

Szerzők

Szöveg és kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 391. kártya