Conophytum bilobum subsp. gracilistylum

Conophytum gracilistylum
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Conophytum bilobum subsp. gracilistylum
Rendszertani besorolás
Faj	Conophytum gracilistylum

Conophytum bilobum subsp. gracilistylum
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség-; csoport	Ruschieae
Nemzetség	Conophytum
Faj	Conophytum bilobum
Alfaj	Conophytum bilobum subsp. gracilistylum

Tudományos név

Conophytum bilobum subsp. gracilistylum (L.Bolus) S.A.Hammer (1993)
elfogadott, érvényes név
Conophytum gracilistylum L.Bolus (1927)
szinonima név

A név eredete, etimológia

Az alfaj neve a latin gracilis (karcsú, vékony) és stylus (bibeszál, oszlop) szavak összetételéből származik. Az elnevezés a taxon egyik legfőbb morfológiai sajátosságára utal: a törzsfajhoz képest feltűnően hosszú és vékony bibeszállal rendelkezik.
Az alaptaxont (Conophytum bilobum) a kétnyelvű (bilobát) levélformája után nevezték el.

Típus

Conophytum gracilistylum L.Bolus; Gyűjtő: Ismeretlen (per L. Bolus), Dél-Afrika, Kis-Namaqualand, Stinkfontein környéke.
Első leírása: Bolus, Louisa (1927): South African Gardening 17: 238.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Hammer, Steven A. (1993).

Szinonimák

Conophytum gracilistylum
Conophytum piriforme L.Bolus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A szubszpécisz nyúlánkabb és törékenyebb megjelenésű, mint az alaptaxon. A hajtás elágazó, idővel kisebb csoportokat alkot. A szár rendkívül rövid, a talaj felszínén vagy az alatt marad. A levelek párosával összeforrtak, de a felső harmadukban (kb. 10–15 mm hosszan) szétválnak, jellegzetes kétnyelvű (bilobát) alakot öltve. A levelek színe világoszöld vagy sárgászöld, felületük sima, néha apró sötétebb pontozottsággal. A gyökérzet rostos és sekély.

Generatív test

Virág

A virág magányos, a levélpár közötti résből emelkedik ki, nappal nyílik.

Takarólevelek: A csésze hártyás szélű. A párta fényes, aranysárga lepellevélekből áll, amelyek sugarasan helyezkednek el.
Ivarlevelek: A porzószálak sárgák. A termő alsó állású, a bibeszál (stylus) az alfajra jellemzően rendkívül hosszú és karcsú, a bibe ágai gyakran a porzók fölé emelkednek.

Termés

Kisméretű, 5-6 rekeszű higrochastic toktermés.

Magja: Apró, okkersárga vagy barna színű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Endemikus a Dél-afrikai Köztársaság Northern Cape tartományában, szűkebb területen a Richtersveld hegység (Stinkfontein, Kosies) vidékén.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
Meredek, déli fekvésű sziklafalak repedéseiben él.
A közvetlen tűző naptól védett, árnyékosabb mikrokörnyezetet kedveli (litofiton életmód).
A téli csapadékos időszakban aktív, nyáron elszáradt levélburokban pihen.

Kultúrában tartás

A Conophytum bilobum subsp. gracilistylum gyűjteményi tartása nagy odafigyelést igényel. Ásványi alapú, nagyon jó vízelvezetésű talajba ültessük. Fontos az árnyékolás, mert a törzsfajjal ellentétben könnyebben megég. Az öntözést a növekedési ciklushoz (ősztől tavaszig) kell igazítani.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A törzsfajtól (Conophytum bilobum subsp. bilobum) a nyúlánkabb (akár 40 mm-es) termet, a mélyebben bemetszett levélpár és a feltűnően hosszú bibeszál különíti el. Hasonló a Conophytum meyeri, de annak levelei rövidebbek és zömökebbek.

Taxonómia és filogenetika

A taxonómiai revíziók során (Hammer, 1993) az önálló fajként leírt Conophytum gracilistylum-ot a rendkívül változékony Conophytum bilobum komplexum alfajává minősítették át a molekuláris és morfológiai átfedések miatt. Az Aizoaceae családon belül a Ruschioideae alcsoportba tartozik.

Forrás

https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:974261-1
https://www.ipni.org/n/974261-1
http://www.llifle.com/Encyclopedia/SUCCULENTS/Family/Aizoaceae/25914/Conophytum_bilobum_subsp._gracilistylum
Steven Hammer: The Genus Conophytum: A Conograph (1993)