Gymnocalycium carolinense
| Gymnocalycium carolinense | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium carolinense |
 
| |
Tudományos név
- Gymnocalycium carolinense (Neuhuber) Neuhuber in Gymnocalycium 18: 639. 2005. Sec. Hunt (2016)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a görög gymnos (meztelen) és kalyx (kehely/bimbó) szavak összetétele, amely a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire utal.
- A faji jelző, a carolinense, a típuslelőhely nevére, a San Luis tartományban található Carolina bányászvárosra (La Carolina) utal. A név a latin -ense képzővel egészül ki, amely a származási helyet jelöli. A nevet ebben a formában Papsch Wolfgang publikálta 2001-ben, átsorolva Whiting D. A. korábbi taxonját.
Típus
- Gymnocalycium carolinense; Whiting D. A., Argentína, San Luis, La Carolina, 1987.
- Első leírása: Gymnocalycium 14(3): 400. (2001).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Papsch Wolfgang 2001.
Gymnocalycium carolinense képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A hajtás magányos vagy ritkábban sarjadzó, ellapult gömb alakú, szürkészöld vagy kékeszöld színű, amely 6–8 cm átmérőt érhet el. A szár 9–12 alacsony, széles, lekerekített bordákra tagolódik, amelyeket harántirányú barázdák osztanak tagolt szemölcsökre. Az areolák oválisak, fiatalon sűrű, fehéres nemezzel borítottak. A tövisek száma areolánként 5–7, sugárirányban elhelyezkedők, enyhén a testre simulnak, rugalmasak, színük kezdetben halványsárga vagy krémszínű, később szürkésbarna. A középtövis általában hiányzik, a peremtövis 10–15 mm hosszú. A gyökérzet jól fejlett, rostos.
Generatív test
Virág
A virágzat hiányzik, a virág magányosan fejlődik a csúcs közelében, tölcsér alakú, 4–5 cm hosszú, színe tiszta fehér vagy nagyon halvány rózsaszín.
- Takarólevelek: A lepellevél széles, lekerekített, a külső lepellevél zöldes sávval mintázott, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű. Egy sorban maradjon!
- Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibe 8–10 ágú, sárgásfehér. Egy sorban maradjon!
Termés
A termés ovális vagy orsó alakú, sötétzöld vagy kékes árnyalatú, húsos.
- Magja: A magja apró, barna vagy fekete, felülete finoman rücskös.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj endemikus Argentína területén, San Luis tartomány hegyvidéki régióiban (Sierras de San Luis) honos.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Magaslati gyepekben, sziklás kibúvások között él 1500 és 2100 méter tengerszint feletti magasságban. A terület éghajlata hegyvidéki, jelentős napi hőingadozással és téli fagyokkal.
Kultúrában tartás
A Gymnocalycium carolinense hálás kultúrnövény. Jó vízelvezetésű, ásványi anyagokban gazdag talajt igényel. Tavasszal és nyáron rendszeres öntözést, valamint napos, de jól szellőző helyet kíván. Fagytűrése a magaslati származás miatt jó, szárazon tartva a gyűjteményekben elviseli a ‑10 °C alatti hőmérsékletet is, de biztonságosan 5 °C körüli hőmérsékleten teleltethető.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Közeli rokona a Gymnocalycium andreae fajnak, amelytől fehér virágszíne és robusztusabb, nagyobb termete különíti el (utóbbinak a virága sárga). Hasonlíthat a Gymnocalycium bruchii egyes formáira is, de a Gymnocalycium carolinense areolái és tövisei ritkábbak és erősebbek.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették a faj önállóságát a Gymnocalycium nemzetségen belül. Bár korábban a Gymnocalycium andreae alfajaként vagy változataként kezelték, molekuláris adatok és a virágmorfológia alapján különálló evolúciós egységként (Microsemineum szekció) kezelendő.