Ugrás a tartalomhoz

Gymnocalycium marsoneri

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. április 19., 13:14-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Gymnocalycium marsoneri Frič ex Y.Itô, Explan. Diagr. Austroechinocactinae: 293. 1957. Sec. Kiesling & al. (2014)}} === A név eredete, etimológia === * A nemzetségnév a görög ''gymnos'' (meztelen) és ''kalyx'' (kehely/bimbó) szavak összetétele, amely a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire utal. * A faji jelzőt, a ''marsoneri''-t, '''Marsoner Oreste''' olasz-argentin növénygyűjtő tiszte…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Gymnocalycium marsoneri

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Gymnocalyciinae
Nemzetség Gymnocalycium
Faj Gymnocalycium marsoneri
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Gymnocalycium marsoneri Frič ex Y.Itô, Explan. Diagr. Austroechinocactinae: 293. 1957. Sec. Kiesling & al. (2014)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév a görög gymnos (meztelen) és kalyx (kehely/bimbó) szavak összetétele, amely a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire utal.
  • A faji jelzőt, a marsoneri-t, Marsoner Oreste olasz-argentin növénygyűjtő tiszteletére adta a leíró, aki a 20. század elején számos új kaktuszfajt fedezett fel a Gran Chaco régióban. A nevet eredetileg Fric Alberto Vojtech javasolta, de érvényesen Itô Yoshi publikálta 1957-ben.

Típus

  • Gymnocalycium marsoneri; Marsoner Oreste, Argentína, Jujuy, 1930-as évek.
  • Első leírása: Expl. Diagr. Austroechinocactinae: 172. (1957).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Az eredeti leírás már ebben a nemzetségben történt.
Gymnocalycium marsoneri képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Gymnocalycium marsoneri szinonimái

  • Gymnocalycium delaetii subsp. marsoneri


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A hajtás magányos, ellapult gömb alakú, a természetben alig emelkedik a talajszint fölé, színe matt szürkészöld, olajzöld vagy erős napfényben sötét bronzvörös. Átmérője 8–14 cm, magassága 4–7 cm. A szár 9–21 széles, alacsony, lekerekített bordákra tagolódik, amelyeket vízszintes barázdák osztanak nagy, kiugró, spirálisan elhelyezkedő szemölcsökre. Az areolák oválisak, kezdetben fehéres-szürke nemez borítja őket. A tövisek száma areolánként 5–7, sugárirányban elhelyezkedők, enyhén a testre simulók vagy kissé elállók, rugalmasak. Színük kezdetben világosbarna vagy sárgásfehér, később elszürkülnek. A középtövis általában hiányzik. A peremtövis hossza 20–30 mm. A gyökérzet rostos, de erőteljes.

Generatív test

Virág

A virág a csúcs közelében fejlődik, tölcsér vagy harang alakú, 3–3,5 cm hosszú és 3–4,5 cm átmérőjű. Színe fehéres, krémszínű vagy halványzöldes-fehér.

  • Takarólevelek: A lepellevél lándzsás, a külső lepellevél zöldes vagy barnás sávval díszített a külső oldalon, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű. Egy sorban maradjon!
  • Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibe 8–10 ágú, sárgásfehér. Egy sorban maradjon!

Termés

A termés gömbölyded vagy ovális, éretten sötétvörös, lila vagy kékeszöld, pikkelyekkel borított.

  • Magja: A magja közel gömb alakú, kb. 1 mm átmérőjű, világosbarna színű.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A faj széles körben elterjedt a Gran Chaco régióban: Argentína északi részén (Salta, Jujuy, Chaco, Formosa, Santiago del Estero), valamint Bolívia, Paraguay és Brazília (Mato Grosso do Sul) határvidékein.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, xerofita erdőkben (Chaco-vegetáció) és bozótosokban él 200 és 1500 méter tengerszint feletti magasságban. Gyakran mély árnyékban, cserjék alatt vagy fűfélék között található meg, de jól alkalmazkodik a sós tavak körüli szárazabb területekhez is.

Kultúrában tartás

A Gymnocalycium marsoneri könnyen tartható, viszonylag gyors növekedésű faj. Kedveli a porózus, enyhén savanyú talajt. A tenyészidőszakban bőséges öntözést és világos, de a déli tűző naptól némileg védett helyet igényel; túl erős fényben a teste bronzos színűre vált. Télen hűvös (min. 0–5 °C) és száraz környezetben teleltethető. Fagytűrése szárazon rövid ideig -5 °C-ig terjedhet.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj rendkívül változékony, ami számos alfaj leírásához vezetett (pl. subsp. megatae, subsp. matoense). Hasonlít a Gymnocalycium pflanzii-re, de a Gymnocalycium marsoneri magvai barnák (nem feketék), és a termése általában más színű. A Gymnocalycium schickendantzii-től az alacsonyabb bordák és a simább testfelszín különbözteti meg.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások a fajt a Gymnocalycium nemzetség Muscosemineum szekciójába sorolják. A molekuláris adatok alapján közeli rokonságban áll a Gymnocalycium pflanzii komplexummal. A modern rendszertanban a korábban különálló fajként kezelt paraguayi és brazíliai populációkat (pl. G. megatae, G. matoense) ma már többnyire e faj alfajaiként vagy szinonimáiként kezelik.

Forrás