Cereus validus

Cereus validus
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Cereus hildmannianus
Rendszertani besorolás
Faj	Cereus validus

Cereus hildmannianus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Cereinae
Nemzetség	Cereus
Faj	Cereus hildmannianus

Tudományos név

Cereus hildmannianus K.Schum., Fl. Bras. 4(2): 202. 1890 sec. Zappi & Taylor 2020
elfogadott, érvényes név
Cereus validus Haw. a Philosban. Mag. Ann. Chem. 10: 414. 1831
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög–latin eredetű („kērion, cereus”), jelentése: viaszfáklya, viaszgyertya, és a nemzetség tagjainak felálló növekedésű, oszlopszerű alakját jellemzi.
A fajnév latin eredetű, jelentése: erős, erőteljes, hatalmas, nagy növésű, vaskos, kemény, felülmúló, a növény megjelenésére utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: az első leírás a Kew Gardens-ben kultúrában nevelt példány alapján történt
Első leírása: Haworth: Philosophical Magazine and Annals of Chemistry 10: 420. 1831.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Adrian Hardy Haworth 1831

A(z) Cereus hildmannianus szinonimái

(A(z) Cereus validus a(z) Cereus hildmannianus szinonimája)*

= Cactus abnormis, ≡ Cereus abnormis
= Cereus calvescens
= Cereus peruvianus var. monstrosus, ≡ Piptanthocereus peruvianus var. monstruosus, − Cactus peruvianus var. monstruosus
= Cereus validus, ≡ Piptanthocereus validus
= Cereus alacriportanus, ≡ Cereus peruvianus var. alacriportanus, ≡ ?Piptanthocereus alacriportanus
= Cereus curvispinus
= Cereus monstrosus, ≡ Cereus monstruosus
= Cereus bonariensis
= Cereus peruvianus subvar. nanus
= Cereus childsii
= Cereus haematuricus
= Cereus paraguayensis
= Cereus xanthocarpus, ≡ Piptanthocereus xanthocarpus, ≡ Cereus hildmannianus subsp. xanthocarpus
= Cereus milesimus
= Cereus peruvianus var. persicinus
= Cereus peruvianus var. proferrens
= Cereus peruvianus var. reclinatus
= Cereus peruvianus var. ovicarpus
= Piptanthocereus bageanus, ≡ Cereus alacriportanus var. bageanus
= Piptanthocereus neonesioticus, ≡ Cereus neonesioticus
= Piptanthocereus neonesioticus var. interior, ≡ Cereus neonesioticus var. interior

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

2–4 méter magasra megnövő, nem túlzottan gazdagon elágazó faj. Hajtásai 5–8(12) cm átmérőjűek, fiatalon hamvas kék színűek, erős napsütésben enyhén megvörösödhetnek, később halványzöldek.

Szemölcsök

4–8 bordája a szűkszavú leírás szerint alacsony és tompa élű, ami igaz, de a fiatal hajtásrészeken ettől kissé eltérők. Ott a bordák magasak és keskenyek.

Areolák

Szürke filccel fedett areolái 2–5 cm távolságra állnak egymástól.

Tövisek

Középtövis: általában 1 db van, ritkán lehet 2 vagy 3 is. Ezek erősebbek a peremtöviseknél és hosszuk akár a 16 cm-t is elérheti, általában azonban rövidebbek.
Peremtövis: 5 db, többnyire az areola alsó részén fejlődik, erősek, 1–2 cm hosszúak.

A tövisek színe eleinte barnás, tövüknél sárgás-feketés színeződéssel, később megszürkülnek.

Generatív test

Virág

Lepellevelek: tölcséres, éjszaka nyíló virágai 17–25 cm hosszúak. A külső lepellevelek többé-kevésbé vöröses árnyalatúak, tompa hegyűek. A belső lepellevelek fehérek, halvány- vagy középvörösek, különösen a csúcsuk.
Ivarlevelek: a bibeszál zöldes, a bibeágak száma sok, általában 16 körüli. A porzókról nem található részletes leírás, azonban az interneten elérhető fotók alapján nem ritka, hogy a fehér porzószálakon barnás árnyalatú portokok ülnek.

Termés

Tojásdad alakú, 4–6 cm széles, édes termései vörösek, vörös terméshússal.

Magja: fényes fekete, felületén feltűnő dudorokkal, viszonylag nagy, 2,1 mm hosszú és 1,35 mm széles, vese alakú, amely alakot oldalról a nagy köldök módosítja.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: a típus élőhelye nem ismert. Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose Argentína három tartományát (Córdoba, Catamarca és Tucumán) említik elterjedési területként, de mai ismereteink szerint Formosától és Chacótól egészen Córdoba tartományig él. Az elmúlt években bolíviai (Chuquisaca, Santa Cruz, Tarija) és paraguayi gyűjtőszámokon jegyzett magok is megjelentek.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: alföldi és chaco-vegetációban, 500–2000 m magasságig él. Az itt bemutatott példányhoz a DJF 438 gyűjtőszám tartozik, a gyűjtés helye Argentína, Salta tartomány, Salta várostól keletre, rendkívül változatos élőhelyeken, sokféle növénytársulásban, például száraz cserjésekben és száraz ritkás bozótosokban.

Kultúrában tartás

Szép formájú oszlopkaktusz, melynek díszítő értékét a fiatal hajtásrészek kékes színe tovább emeli. Fényigényes növény. Tavasztól őszig célszerű szabadban tartani, nagyon porózus talajszerkezet mellett akár csapadék elleni védelem nélkül is. A bemutatott példány 1995-ös magvetésből származik, első virágzásakor még nem érte el az 1 méteres magasságot. Termést egyszer sem érlelt, ehhez valószínűleg két virágzó példány összeporzására lenne szükség. Talajként ásványi összetételű, savanyú kémhatású keverék használható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A fiatal hajtásrészek hamvas kék színe, valamint a hosszú, erős középtövisek alapján jól felismerhető. Hasonlóságot mutat a Cereus forbesii néven ismert taxonnal.

Taxonómia és filogenetika

Az itt bemutatott példány csupán azt szemlélteti, hogy milyen kinézetű növényeket tartanak ma a gyűjteményekben Cereus validus néven. Teljesen bizonytalan eredetű és státuszú faj. A The New Cactus Lexicon nem ismeri el a taxon faji státuszát, sőt, a Cereus validus nevet inkább selejtezni javasolja.

Biztos, hogy Adrian Hardy Haworth első leírása nem olyan növényről szólt, amelyet ma Cereus validus-nak neveznénk, mivel a virágcsövét tövisesként írja le. Egyes szerzők szerint a leírás az Acanthocereus tetragonus néven ismert faj egyik formájára vonatkozik. Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose a Cereus validus-t Argentína-szerte elterjedt fajként említik, de csak kultúrában nevelt példányokra tudnak hivatkozni, igaz, többnyire élőhely-megjelöléssel. E faj szinonimájaként említik a Cereus forbesii-t. A mai rendszerezők a Cereus forbesii-t azonban a Cereus hankeanus szinonimájaként jegyzik. Ez azonban nem zárja ki azt a feltételezést, hogy a Cereus validus és a Cereus forbesii neveket ma nagyjából azonos növényekre alkalmazzuk.

Egyéb

A két taxon meglehetősen hasonlít egymásra, és a validus néven publikált gyűjtések a forbesii elterjedési területén belül történtek. Papp László véleménye szerint is ugyanarról a fajról van szó.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 625. kártya