Ugrás a tartalomhoz

Gymnocalycium bodenbenderianum

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. május 21., 22:06-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Gymnocalycium bodenbenderianum (Hosseus) A.Berger, Kakteen: 221, 341. 1929. Sec. Charles (2009) }} === A név eredete, etimológia === * A nemzetségnév a görög ''gymnos'' (csupasz) és ''kalyx'' (virágkehely) szavak összetételéből származik, ami a kopasz, pikkelyes virágcsőre és külső burkolatára utal. * A faji epitheton, a ''bodenbenderianum'' a neves német származású argentin geológus és mineralógus, '''Wilhelm Bo…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Gymnocalycium bodenbenderianum

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Gymnocalyciinae
Nemzetség Gymnocalycium
Faj Gymnocalycium bodenbenderianum
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Gymnocalycium bodenbenderianum (Hosseus) A.Berger, Kakteen: 221, 341. 1929. Sec. Charles (2009)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév a görög gymnos (csupasz) és kalyx (virágkehely) szavak összetételéből származik, ami a kopasz, pikkelyes virágcsőre és külső burkolatára utal.
  • A faji epitheton, a bodenbenderianum a neves német származású argentin geológus és mineralógus, Wilhelm Bodenbender tiszteletére lett megválasztva, aki kiterjedt kutatásokat végzett Argentína északnyugati régióiban. A nevet eredetileg Anisits Dániel (született mint Anisits János Dániel) javasolta a nómenklatúrai protológusban, elismerve Bodenbender hozzájárulását a terület geológiai és topográfiai feltérképezéséhez, ahol a növény első példányait felfedezték.

Típus

  • Típustaxon: Gymnocalycium bodenbenderianum; gyűjtőhelye Argentína, La Rioja tartomány kopár, sziklás vidéke.
  • Első leírása: Echinocactus bodenbenderianus néven publikálta Anisits Dániel (1903).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Alwin Berger helyezte át a Gymnocalycium nemzetségbe (1929).
Gymnocalycium bodenbenderianum képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Gymnocalycium bodenbenderianum szinonimái

  • Echinocactus bodenbenderianus
  • = Gymnocalycium triacanthum
  • = Gymnocalycium asterium var. paucispinum, ≡ Gymnocalycium stellatum var. paucispinum, ≡ Gymnocalycium paucispinum
  • = Gymnocalycium kozelskyanum
  • = Gymnocalycium piltziorum
  • = Gymnocalycium riojense
  • = Gymnocalycium riojense subsp. kozelskyanum
  • = Gymnocalycium riojense subsp. paucispinum
  • = Gymnocalycium riojense subsp. piltziorum
  • = Gymnocalycium riojense var. guasayanense, ≡ Gymnocalycium riojense subsp. guasayanense
  • = Gymnocalycium riojense var. guthianum
  • = Gymnocalycium riojense var. mirandaense
  • = Gymnocalycium riojense var. pipanacoense
  • = Gymnocalycium riojense var. platygonum, ≡ Gymnocalycium platygonum
  • = Gymnocalycium riojense var. sanjuanense
  • = Gymnocalycium stellatum subsp. occultum, ≡ Gymnocalycium occultum, ≡ Gymnocalycium occultum
  • = Gymnocalycium riojense subsp. vertongenii
  • = Gymnocalycium basiatrum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény magányos, kifejezetten alacsony, lapított gömb alakú, amely szinte teljesen a talaj felszínébe süllyed. A szár átmérője többnyire 5–8 cm, magassága ritkán haladja meg a 2–3 cm-t, színe jellegzetesen matt barnászöld, szürkészöld vagy okkeres tónusú, ami tökéletes rejtőszínt biztosít. A hajtás bőrszövete vaskos. A rokon családokhoz hasonlóan a valódi levél vagy a funkcionális levelek teljesen hiányoznak a kifejlett növényről. A gyökérzet vastag, húsos, mélyre nyúló répa-karógyökér, amely szárazság idején képes összehúzódni, ezáltal a növényi testet még mélyebbre húzza a talajba. A bordák száma általában 11–15, kifejezetten alacsonyak, szélesek, felületüket lekerekített, tompa szemölcsök tagolják, melyeket éles keresztirányú barázdák választanak el. Az axillák csupaszok vagy minimálisan filcesek. Az areolák kicsik, kerekdedek, fiatal korukban szürkés nemez borítja őket. A tövisek rövidek, erősek, merevek, és a bordák felszínére teljesen rásimulnak, pókszerű mintázatot alkotva. A középtövis hiányzik. A peremtövis száma areolánként többnyire 3–5, hosszuk alig 10 mm, színük kezdetben sötétbarna vagy feketés, később matt szürkévé válik.

Generatív test

Virág

A virágzat hiányzik, a magányos virág a növény csúcsán lévő legfiatalabb areolákból tör elő. A virág tölcsér alakú, hossza 3–4 cm, kinyílva körülbelül ugyanilyen széles, napfény hatására nyílik ki teljesen.

  • Takarólevelek: A lepellevél színe piszkosfehér, krémszínű vagy halvány rózsaszínes árnyalatú, a belső lepellevél belső része és középsávja sötétebb vörösesbarna vagy rózsaszín erezetű, a külső lepellevél és a csésze külső pikkelyei zöldesbarna szegélyűek.
  • Ivarlevelek: A porzószálak sárgásfehérek, a sűrűn elhelyezkedő portokok halványsárgák, a termő alsó állású, a bibeszál masszív, a bibe sárgásfehér színű.

Termés

Hosszúkás, tojásdad vagy hordó alakú, húsos, sötétzöld vagy kékeszöld bogyó, amely éretten az oldalán függőlegesen felhasad.

  • Magja: Kisméretű, fényes fekete vagy sötétbarna, sapka formájú.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Ez a szukkulens faj kizárólag Argentína északnyugati területein, különösen La Rioja, Catamarca, Córdoba és San Juan tartományok száraz, félsivatagi vidékein honos.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus geofiton növény, amely kavicsos, agyagos hordalékos síkságokon, mállott kőtörmelékes domboldalakon és ritkás, xerofita cserjések takarásában él. Az élőhelyre a rendkívül forró, kontinentális arid klíma, az alacsony éves csapadékmennyiség és az intenzív napsugárzás a jellemző, ahol a növény a száraz időszakokban szinte teljesen visszahúzódik a talajszint alá.

Kultúrában tartás

A gyűjtők körében kedvelt faj lapított alakja és különleges rejtőszíne miatt. Rendkívül jó vízáteresztő, szigorúan ásványi összetételű (zúzott kőzet, agyag, durva homok) talajkeveréket igényel, mert a szerves humusz jelenléte és a pangó víz a gyökérzet és a szár gyors rothadását okozza. A növekedési időszakban nagyon mérsékelten és ritkán szabad öntözni. Sok napfényt és bőséges szellőzést igényel, különben a szár megnyúlik és elveszíti jellegzetes lapított formáját. Teleltetése teljesen száraz talajban, hűvös és fagymentes, stabil 6–10 °C-os környezetben történik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Gymnocalycium bodenbenderianum legfőbb megkülönböztető bélyege az extrém lapított, talajba simuló szár, a matt barnásszürke bőrszövet, valamint a kevés, bordákra teljesen rásimuló peremtövis. Könnyen összetéveszthető a Gymnocalycium riojense fajjal, amelyet sok modern rendszerben a szinonimájaként vagy alfajaként kezelnek, ám utóbbi areolái kissé eltérő elrendezésűek és tövisei világosabbak. Hasonlít a Gymnocalycium stellatum fajra is, de annak bőrszövete sötétebb és a bordák szerkezete élesebben tagolt.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások és molekuláris genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a faj a Gymnocalycium nemzetségen belül a Trichomosemineum alnemzetségbe (subgenus) tartozik. A taxonómiai nómenklatúrában (mint a POWO és a Caryophyllales.org) hosszú ideig viták forrása volt a faj pontos lehatárolása, mivel rendkívül nagy morfológiai átfedést mutat a szomszédos populációkkal, de az önálló faji státusza a jelenlegi rendszertani konszenzus szerint elfogadott.

Forrás