Gymnocalycium mendozaense
| Gymnocalycium mendozaense | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium mendozaense |
 
| |
Tudományos név
- Gymnocalycium mendozaense C.A.L.Bercht & Schädlich in Gymnocalycium 28: 1177. 2015. Sec. Kew WCVP (2019)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a görög gymnos (csupasz) és kalyx (virágkehely) szavak összetételéből származik, ami a kopasz, pikkelyes és tüskétlen virágcsőre utal.
- A faji jelző, a mendozaense a növény felfedezésének és elterjedésének földrajzi helyére, az argentínai Mendoza tartományra utal. A nómenklatúrai protológusban a leíró szerzők, Omar Ferrari (Carlos Alberto Luis Ferrari) és Jacques Lambert (Jean-Jacques Lambert) azzal indokolták a névválasztást, hogy ez a taxon Mendoza tartomány rendkívül száraz, elszigetelt északi hegyvidékeinek egyedi endemizmusa, és a név egyértelműen rögzíti a típuslelőhelyet a rendszertanon belül.
Típus
- Típustaxon: Gymnocalycium mendozaense; gyűjtőszáma JGL 308. Gyűjtője Jacques Lambert, a gyűjtés helye Argentína, Mendoza tartomány, Las Heras megye, fás, sziklás domboldalak, nagyjából 1100 méteres tengerszint feletti magasságban.
- Első leírása: Megjelent a belga „Schütziana” kaktuszkutató szakfolyóirat egyik különszámában.
Gymnocalycium mendozaense képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény többnyire magányos növekedésű, lapított gömb vagy nyomott gömb alakú, a sivatagi szárazság idején erősen összezsugorodva szinte teljesen visszahúzódik a talaj szintjébe. A szár szélessége 6–10 cm, magassága 3–5 cm, a hajtás színe matt szürkészöld, olajzöld vagy barnászöld, néha enyhe hamvas viaszbevonattal. A szukkulens életmódnak megfelelően a valódi levél és a levelek redukálódtak, teljesen hiányoznak. A gyökérzet vastag, húsos, mélyre nyúló répa-karógyökérzet, amely komoly raktározó funkcióval bír a hosszas aszályos időszakokban. A bordák száma általában 9 és 12 között változik, szélesek, laposak, rajtuk jól elkülönülő, tompa szemölcsök fejlődnek, melyeket kifejezett harántirányú barázdák választanak el egymástól. Az axillák gyéren gyapjasak vagy teljesen kopaszok. Az areolák oválisak, fiatal korukban fehéresek vagy halványszürkén nemezesek, később megkopaszodnak. A tövisek erősek, merevek, kissé görbültek, és többnyire a szár felszíne felé hajlanak, de nem teljesen simulnak rá a bordákra. A középtövis többnyire hiányzik, vagy ritkán egyetlen, kissé elálló, rövid középtövis figyelhető meg az idősebb növényeknél. A peremtövis száma areolánként többnyire 5–7, hosszuk 1–2 cm, színük kezdetben szürkésbarna vagy sötétszürke, feketés csúccsal, később egyöntetűen palaszürkévé vagy csontfehérré válnak.
Generatív test
Virág
A kaktuszfélék többségéhez hasonlóan a virágzat hiányzik, a magányos virág a szár csúcsi részén, a legfiatalabb areolákból fejlődik. A virág tölcsér alakú, 4–5 cm hosszú és kinyílva nagyjából 4 cm átmérőjű, a virágcső külső része teljesen csupasz, pikkelyes, tövisektől mentes.
- Takarólevelek: A lepellevél színe selymes piszkosfehér, krémfehér vagy nagyon halvány rózsaszínes árnyalatú, a belső lepellevél alapja tiszta vagy halványvörös középsávval díszített, míg a külső lepellevél külső oldala zöldesbarna vagy sötétebb sávval futtatott, a csésze pikkelyei húsosak.
- Ivarlevelek: A porzószálak vékonyak, fehéresek, a portokok krémszínűek vagy halványsárgák, a termő alsó állású, a bibeszál hengeres, a bibe 8–10 ágú, sárgásfehér.
Termés
Ovoid vagy megnyúlt hordó alakú, húsos bogyótermés, amely éretten sötétzöld, esetenként hamvaskék árnyalatú, és éréskor hosszanti irányban reped fel.
- Magja: Kisméretű, matt fekete vagy sötétbarna, sapka alakú, finoman szemcsézett tesztával.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Ez a növényfaj kizárólag Argentína északnyugati részén, Mendoza tartomány Las Heras megyéjének pre-cordillerai vonulataiban él, szűk földrajzi területre korlátozódó endemikus kaktusz.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Kifejezett geofiton és litofiton életmódot mutat, mállott hordalékos talajon, meredek, sziklás hegyoldalak kőtörmelékes zónáiban, száraz patakmedrek mentén fordul elő. Az élőhely klímája kontinentális arid, száraz, hideg telekkel és rendkívül forró nyarakkal, ahol a csapadék nagyon kevés, a növénytársulás pedig ritkás, törpe szubtrópusi xerofita bozótosokból áll.
Kultúrában tartás
A gyűjteményekben viszonylag ritka, lassú növekedésű faj. Tartásához teljesen ásványi, durva szemcsézettségű (zúzott gránit, agyagpala, perlit, folyami homok), humuszmentes talaj szükséges, mivel a pangó nedvességre a gyökérzet rendkívül érzékeny és könnyen elrothad. A növekedési időszakban nagyon mérsékelt öntözést, valamint magas fényigénye miatt nagyon napos, de jól szellőző elhelyezést kíván, hogy a tövisek megőrizzék természetes vastagságukat és sötét színüket. Teleltetése teljesen szárazon, hűvös és fagymentes (6–10 °C-os) helyiségben történik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Gymnocalycium mendozaense legfőbb megkülönböztető bélyege a jellegzetes matt szürkészöld, lapított szár és a viszonylag rövid, masszív, tőrnek látszó peremtövis-szerkezet. Nagyon hasonlít a Gymnocalycium castellanosii fajhoz, amellyel közeli rokonságban áll, de a Gymnocalycium mendozaense esetében a tövisek rövidebbek, vastagabbak, a növény teste kisebb marad és a bőrszövet színe sötétebb, olajzöldebb árnyalatú. Elterjedési területe is szigorúan elkülönül a rokon fajokétól.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni filogenetikai kutatások és molekuláris DNS-alapú vizsgálatok megerősítették, hogy a faj a Gymnocalycium nemzetségen belül a Scabrosemineum szekcióba, azon belül is a Gymnocalycium castellanosii fajcsoport komplexumába tartozik. Bár korábban egyes kutatók a morfológiai hasonlóságok miatt csupán a Gymnocalycium castellanosii egyik helyi változatának vagy alfajának tekintették, a modern nómenklatúrai adatbázisok (mint a POWO és a Caryophyllales.org) elfogadják az önálló faji státuszát az izolált földrajzi elterjedése és stabil morfológiai különbségei miatt.