Szukkulens határozó: subgenus Muscosemineum
A subgenus Muscosemineum határozókulcsa
Ez a határozókulcs a Gymnocalycium nemzetségen belüli subgenus Muscosemineum alnemzetség fajainak és alfajainak elkülönítésére szolgál a hajtásmorfológia, a bordák tagoltsága, a töviszet és a virágszerkezeti sajátosságok alapján.
I. FŐCSOPORT: Észak-chaco-i és bolíviai fejlődési vonalak (Éles bordájú, harántcsíkos formák)
A növények bőrszövete többnyire matt olajzöld, szürkésbarna vagy vörösesbarna, a szár kifejezetten éles, keskeny bordákra osztott, amelyeket mély harántbarázdák és sötétebb keresztirányú sávok díszítenek, a tövisek száma areolánként kevés, többnyire hajlottak vagy a testre simulnak.
- A virágok tölcsére feltűnően karcsú és megnyúlt, a lepellevelek teljesen nem nyílnak ki, színük zöldesfehér, sárgásbarna vagy matt rózsaszín:
- A szár szürkésbarna vagy vöröses olajzöld, a bordák élesek, kiemelkedő sávokkal, a peremtövisek száma 5–6, enyhén hajlottak, a virág sárgászöld vagy olajbarna, a szirmok csúcsa zárt marad → Gymnocalycium mihanovichii
- A virágok tölcsére tágasabb, a sziromlevelek szélesen kiterülnek, színük élénk rózsaszínű vagy tiszta fehér:
- A szár sötét vörösesbarna vagy lilásbarna, a bordák száma többnyire 8–10, nagyon keskenyek és élesek, a peremtövisek merevebbek, sötétszürkék, a virág feltűnő élénkrózsaszín → Gymnocalycium friedrichii
- Paraguay száraz chaco-i területeiről származó, rendkívül lapított, sötétbarna vagy feketészöld hajtású, izolált geofitikus forma, a peremtövisek nagyon rövidek, a testre simulnak, a virág halványrózsaszín → Gymnocalycium arzbergeri
- Bolíviai pampai és sziklai átmeneti formák, a szár világosabb zöld, a harántcsíkoltság kevésbé domináns:
- Roboré környékéről származó, lapított-gömbölyded habitus, a szár olajzöld, a bordák lankásabbak, a tövisek rugalmasak, sárgásbarna színezetűek, a virág krémfehér vagy halvány rózsaszínes → Gymnocalycium roboreanum
- A Tucavaca-völgyből származó kistermetű forma, a szár fűzöld vagy enyhén bronzos, a szemölcsök hegyesebbek, a peremtövisek sűrűbbek, a virág tiszta fehér, szélesre nyíló sziromlevelekkel → Gymnocalycium tucavocense
II. FŐCSOPORT: Déli és pampai fejlődési vonalak (Széles bordájú, vaskosabb vagy erősen sarjadó formák)
A növények bőrszövete világoszöld, sárgászöld vagy hamvas szürkészöld, a szár vaskosabb, a bordák szélesek, laposak vagy tompák, a tövisek erősebbek, gyakran elállóak, a harántcsíkoltság hiányzik vagy elmosódott.
- Kifejezetten sarjadó, sűrű csoportokat alkotó, világoszöld vagy sárgászöld tónusú észak-paraguayi formák:
- A szár fényes világoszöld, a bordák száma többnyire 10–12, kissé tompák, a peremtövisek száma 5–7, sárgásfehérek, kissé kuszák, a virág tiszta fehér, külső oldalán zöldes lepellevél-csúcsokkal → Gymnocalycium anisitsii
- Rendkívül erősen sarjadó, törpe növekedésű, sűrű párnákat képező taxon, a szárak aprók, a szemölcsök finomak, a tövisek nagyon rövidek, puhábbak, a virágok tömegesen fejlődnek a tenyészőponton → Gymnocalycium multiproliferum
- Magányos, vaskos gömbölyű növények, a bordák rendkívül szélesek és simák, a tövisek merevek és elállóak:
- A szár matt sárgászöld vagy olajzöld, a bordák száma kevés (többnyire 7–8), feltűnően szélesek, a keresztbarázdák szinte teljesen hiányoznak, a peremtövisek száma mindössze 3, vastagok, szúrósak, szürkék → Gymnocalycium eurypleurum
III. FŐCSOPORT: A schickendantzii-komplex (Dél-andoki, durva tövisű, pampai formák)
A növények nagy termetűek, a szár idős korban megnyúló, szürkészöld vagy sötét olajzöld, a bordák határozott szögletes szemölcsökre tagoltak, a tövisek nagyon erősek, tűszerűek, hajlottak és sötétbarna vagy szürke színűek, a virág sárgásfehér vagy zöldes, a növény csúcsán fejlődik.
- Klasszikus argentin pampai és hegyvidéki formák, a tövisek erősen visszahajlók, a virág zöldesfehér:
- A szár magányos, sötét szürkészöld, a peremtövisek száma 5–7, erősek, tőszerűek, jellegzetesen a növénytest felé visszahajlók, a virág tölcsére vaskos, pikkelyes, szirmai piszkosfehérek → Gymnocalycium schickendantzii subsp. schickendantzii Gymnocalycium schickendantzii subsp. schickendantzii galéria:Képek betöltése...(forrás: Wikimedia Commons)
- A szár magányos, sötét szürkészöld, a peremtövisek száma 5–7, erősek, tőszerűek, jellegzetesen a növénytest felé visszahajlók, a virág tölcsére vaskos, pikkelyes, szirmai piszkosfehérek → Gymnocalycium schickendantzii subsp. schickendantzii
- Északnyugat-argentin és bolíviai átmeneti erdei formák, a hajtás világosabb zöld, a tövisek elállóbbak:
- A szár inkább fűzöld vagy világos olajzöld, idős korban jelentősen megnyúló, a szemölcsök nagyobbak, állkapocsszerűek, a tövisek kevésbé simulnak a testre, szétállóak és világosabb szürke színűek → Gymnocalycium schickendantzii subsp. delaetii