Gymnocalycium affine
| Gymnocalycium affine | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium affine |
 
| |
Tudományos név
- Gymnocalycium affine Repka
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Gymnocalycium a görög gumnosz (csupasz) és kalüx (bimbó/csésze) szavak összetételéből származik, ami a csupasz, pikkelyes, de szőr- és tövisnélküli virágcsőre és magházra utal.
- A faji jelző, az affine a latin affinis szóból ered, melynek jelentése „szomszédos”, „rokon” vagy „hasonló”. A szerző a névválasztással a taxonnak a Gymnocalycium nemzetség Microsemineum alnemzetségén belüli más, korábban leírt közép-argentin fajokhoz (különösen a Gymnocalycium monvillei komplexum tagjaihoz) való közeli morfológiai hasonlóságára és rokoni kapcsolataira utalt.
Típus
- Holotípus: Radomír Repka gyűjtése, Argentína, Córdoba tartomány
- Első leírása: Radomír Repka által megjelentetett protológus a schuetziana.org szakfolyóiratban vagy önálló leírásként.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Radomír Repka
Gymnocalycium affine képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A hajtás magányos, kezdetben lapított-gömbölyded, később kissé megnyúló gömb alakú, masszív felépítésű növénytest. A szár bőrszövete matt sötétzöld, olajzöld vagy enyhén szürkészöld tónusú. A szár felülete határozott, függőleges, vaskos bordákra osztott, amelyek száma idős korban eléri a 10–14-et. A bordák mély harántbarázdákkal jól elkülönülő, állkapocsszerű, tompa szemölcsökre tagolódnak. Az areolák nagyok, oválisak, a szemölcsök felső részén, az axillák közvetlen közelében ülnek, fiatalon dús, sárgásfehér vagy szürkés gyapjúbevonat borítja őket, amely idősödve megkopaszodik. A tövisek erősek, merevek, tőszerűek, de rugalmasak. A peremtövisek száma areolánként többnyire 5–7, sugarasan elállók vagy enyhén a növénytest felé hajlók, színük kezdetben sárgásbarna vagy szürkésbarna, sötétebb csúccsal, később teljesen elszürkülnek. A középtövis gyakran hiányzik, vagy ha jelen van, többnyire 1, amely felfelé vagy előre mutató, erőteljesebb a peremtöviseknél. A valódi levél vagy levelek hiányoznak, funkciójukat a fotoszintetizáló szár veszi át. A gyökérzet vastag, húsos, mélyre hatoló főgyökérből és abból kiágazó finomabb oldalgyökerekből áll.
Generatív test
Virág
A virágzat hiányzik, a virágok magányosan, a növény csúcsán, a legfiatalabb, tenyészőponthoz közeli areolákból fejlődnek. A virág széles tölcsér alakú, nagy méretű, tágasra nyíló.
- Takarólevelek: A külső lepellevélek zöldes vagy barnás árnyalatúak, a belső lepellevélek és a sziromlevélek tiszta fehérek vagy finom halványrózsaszín árnyalattal színezettek, a párta alapja felé esetenként sötétebb tónusúak, a csészeszerű alsó rész pikkelyezett, szőrmentes.
- Ivarlevelek: A porzószálak számosak, fehérek vagy sárgásfehérek, a portokok sárgák, a termő vaskos, a bibeszál hengeres, a bibe lebenyes, sárgásfehér színű.
Termés
A termés húsos, tojásdad vagy orsó alakú, éretten zöldesbarna vagy tompa vörösesbarna, felülete csupasz, pikkelyes.
- Magja: A magok igen aprók, a subgenus tagjaira jellemzően a Scabrosemineum vagy Microsemineum csoportnak megfelelő mikro-morfológiájúak, felületük finoman szemcsézett vagy bibircses, matt sötétbarna vagy fekete.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj kizárólag Dél-Amerikában, Argentína területén, ezen belül Közép-Argentínában, Córdoba tartomány hegyvidéki és pampás régióiban endemikus.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Ez a kaktusz tipikus litofiton vagy száraz pampai növény, amely sziklás kibúvásokon, köves talajban, fűfélék és alacsony szurkáló cserjék takarásában él. Az éghajlat kifejezetten szemiarid, kontinentális jellegű, forró nyarakkal és hideg, száraz telekkel, ahol a növények a téli időszakban a talaj szintjébe húzódva vészelik át a fagyokat.
Kultúrában tartás
A növény tartása megegyezik a Gymnocalycium nemzetség pampai fajainak igényeivel. Jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag, enyhén savanyú talajkeveréket igényel. A növekedési időszakban rendszeres, de mérsékelt öntözést, valamint napos, de a tűző déli naptól enyhén védett helyet kedvel. Teleltetése teljesen szárazon, hűvös, fagymentes (5–10 °C-os) környezetben történjen, ekkor a Gymnocalycium affine akár az enyhébb, rövid ideig tartó talajmenti fagyokat is elviseli.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Gymnocalycium affine morfológiailag leginkább a Gymnocalycium monvillei komplexumhoz áll közel, valamint hasonlít a Gymnocalycium achirasense és Gymnocalycium castellanosii taxonokra. Megkülönbözteti azoktól a kevesebb számú, kevésbé mereven elálló, inkább a testre simuló és rugalmasabb tövise, a mattabb sötétzöld bőrszövete, valamint a virág belső struktúrájának és a magok finomszerkezetének sajátosságai.
Taxonómia és filogenetika
A fajt Radomír Repka cseh botanikus és kaktuszkutató írta le és különítette el. Molekuláris filogenetikai és morfológiai vizsgálatok alapján a faj a Gymnocalycium nemzetségen belül a Microsemineum (vagy egyes értelmezések szerint a Scabrosemineum) alnemzetségbe tartozik. A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a közép-argentin (Córdoba és San Luis tartományi) fajok egy monofiletikus fejlődési vonalat alkotnak, amelyben a földrajzi izoláció és a mikroklimatikus tényezők vezettek a szorosan rokon, de morfológiailag elkülöníthető populációk, így a Gymnocalycium affine faji szintű differenciálódásához is.