Gymnocalycium victorii
| Gymnocalycium bodenbenderianum | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium bodenbenderianum |
 
| |
| Gymnocalycium victorii | |
|---|---|
 Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Gymnocalycium bodenbenderianum | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Gymnocalycium victorii |
Tudományos név
- Gymnocalycium bodenbenderianum (Hosseus ex Berger) A.W.Hill, 1933 sec. Korotkova et al. 2021
elfogadott, érvényes név - Gymnocalycium victorii Shchelkunova, 2014
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Gymnocalycium a görög gumnosz (csupasz) és kalüx (bimbó/csésze) szavak összetételéből származik, ami a csupasz, pikkelyes, de szőr- és tövisnélküli virágcsőre és magházra utal.
- A leíró szerző, Natalia Shchelkunova az egyedi faji jelzőt, a victorii nevet Victor Gapon (Viktor Gapon) neves orosz kaktuszkutató és szakíró tiszteletére választotta, aki az expedíciói során rábukkant a növényre és intenzíven tanulmányozta a nemzetséget. Mivel a gaponii faji jelző már foglalt volt a nemzetségen belül, a szerző a felfedező keresztnevének genitivus (birtokos) alakját (victorii) alkalmazta a botanikai nomenklatúra szabályai szerint.
Típus
- Holotípus: Natalia Shchelkunova és Victor Gapon gyűjtése (VOS 03-054), Argentína, San Luis tartomány, San Francisco del Monte de Oro környéke. Deponálva a moszkvai Állami Egyetem herbáriumában (MW).
- Első leírása: Mint Gymnocalycium victorii Shchelkunova az orosz Kaktus-Klub folyóirat 2014/1. számában megjelent protológusban.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Natalia Shchelkunova (2014)
Gymnocalycium bodenbenderianum képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A megadott taxon (Gymnocalycium victorii) nem található az adatbázisban.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A hajtás magányos, erősen lapított-gömbölyded, a talaj szintjéből alig kiemelkedő törpe növekedésű növénytest. A szár átmérője 4–7 cm, magassága csupán 2–3 cm, bőrszövete jellegzetesen matt szürkészöld, olajbarna vagy sötét bronzos-lilás tónusú, különösen erős benapozás esetén. A szár felülete általában 9–11 lankás, tompa bordákra osztott. A bordák mély keresztbarázdákkal erősen tagoltak, kifejezett, kiemelkedő, tompa, de nem szubszekcionálisan állkapocsszerű szemölcsökre tagolódnak. Az areolák oválisak, a szemölcsök felső harmadában helyezkednek el, fiatalon finom piszkosfehér vagy szürkés gyapjúbevonat borítja őket, amely az idős areolákról teljesen lekopik. A tövisek viszonylag rövidek, merevek, sugarasan elállók és pókhoz hasonlóan szorosan a növénytest felületére simulnak. A peremtövisek száma areolánként többnyire 3–5, hosszuk 6–12 mm, színük kezdetben szürkésbarna vagy sötétszürke, alapjuknál kifejezetten feketés tónussal, később egyöntetűen matt szürkévé válnak. A középtövis teljesen hiányzik. Valódi levél vagy levelek nem fejlődnek. A gyökérzet vaskos, húsos, mélyre nyúló répaszerű főgyökérből áll, amely biztosítja a növény számára a száraz időszakokban a talajba való visszahúzódást.
Generatív test
Virág
A virágzat hiányzik, a virágok magányosan a növény csúcsi részén, a tenyészőponthoz közeli legfiatalabb areolákból törnek elő. A virág tölcsér alakú, kinyílva 4–5 cm hosszú és körülbelül 3,5–4,5 cm átmérőjű.
- Takarólevelek: A külső lepellevélek hátoldalán széles zöldesbarna vagy szürkészöld sáv húzódik, a belső lepellevélek és a sziromlevélek tiszta fehérek, krémszínűek vagy halvány elefántcsontszínűek, a párta belső alapja és a torokrész világos zöldes vagy halvány sárgásfehér, a húsos csészeszerű rész pikkelyekkel borított, szőr- és tövisnélküli.
- Ivarlevelek: A porzószálak vékonyak, sárgásfehérek, a portokok világossárgák, a termő hengeres, a bibeszál karcsú, sárgásfehér, a bibe 6–8 krémszínű lebennyel záródik.
Termés
A termés húsos, tojásdad vagy hengeres, éretten sötétzöld vagy tompa szürkésbarna, felülete teljesen kopasz, apró pikkelylevelekkel tagolt.
- Magja: A magok rendkívül kicsik, a *Gymnocalycium* alnemzetségre jellemzően matt feketék vagy sötétbarna színűek, finoman szemcsézett vagy bibircses maghéjstruktúrával.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj kizárólag Argentína területén, ezen belül San Luis tartomány északi és nyugati részein (különösen San Francisco del Monte de Oro hegyvidéki körzetében) endemikus.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus pampai geofiton életmódot folytat, amely 800 és 1100 méter tengerszint feletti magasságban, kopár, mállott gránitos és kavicsos talajban, sziklás kibúvások repedéseiben telepszik meg. Előszeretettel él alacsony fűfélék és ritkás xerofita cserjék részleges takarásában. Az éghajlat szemiarid-kontinentális, forró, nyári záporokkal tarkított növekedési időszakkal, valamint kifejezetten száraz, aszályos, téli fagyokkal járó nyugalmi időszakkal, amikor a növény szinte teljesen eltűnik a talaj szintje alatt.
Kultúrában tartás
Kultúrában lassú növekedésű, de rendkívül dekoratív taxon. Kis mérete és vaskos gyökérrendszere miatt kifejezetten jó vízáteresztő, durva homokot, apró kavicsot és zúzott gránitot tartalmazó ásványi talajkeveréket igényel. A növekedési időszakban mérsékelt öntözést kíván, két öntözés között hagyva a földlabdát teljesen kiszáradni. Kedveli a magas fényigényt és a jó szellőzést, de a perzselő déli naptól érdemes enyhén óvni. Teleltetése szigorúan szárazon, hűvös és jól szellőző, fagymentes helyen (5–10 °C között) történjen, ahol a Gymnocalycium bodenbenderianum ezen formája a vízelvonás következtében látványosan összezsugorodik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Gymnocalycium victorii néven leírt növény a modern rendszertani revíziók szerint a Gymnocalycium bodenbenderianum szinonimája, így morfológiai bélyegeiben szinte teljesen átfed azzal. Megkülönböztetése a típusos Gymnocalycium bodenbenderianum formáktól csupán minimális lokális jellegekben merül ki: bőrszövete valamivel sötétebb, olajbarna tónusú, tövisei pedig némileg rövidebbek és még szorosabban a növénytest felszínére simulnak. Amennyiben önálló fejlődési vonalként tekintünk rá, úgy a szekción belül a Gymnocalycium basiatrum-hoz áll a legközelebb, azonban a Gymnocalycium basiatrum esetében a tövisek robusztusabbak, a bordák száma és a szemölcsözöttség pedig erőteljesebb karakterű.
Taxonómia és filogenetika
A taxont 2014-ben írta le Natalia Shchelkunova önálló fajként. A 2010 utáni filogenetikai kutatások és a modern, DNS-alapú nómenklatúrai revíziók (Nadja Korotkova et al. 2021 / Caryophyllales Network) azonban nem igazolták a növény önálló faji státuszát. A nemzetség szinonimikai konszolidációját végző Detlev Metzing álláspontja szerint a taxon nem képez független evolúciós egységet, hanem a rendkívül változékony, korábban leírt Gymnocalycium bodenbenderianum egyik lokális populációja, így annak szinonimájaként kezelendő. A növény a nemzetségen belül a Gymnocalycium alnemzetség tagja.